A második világháború egyik legkülönösebb hőse volt Alekszej Mareszjev szovjet pilóta, aki mindkét lábát elvesztette egy csatában, mégis folytatta a repülést, és testi fogyatékossága dacára tizenegy német gépet lőtt le.
18 napon át vánszorgott a jeges vadonban
Alekszej Petrovics Mareszjev 1916-ban látta meg a napvilágot egy Volga menti kisvárosban, Kamisinban, egyszerű parasztcsaládban, négy fiútestvér közül a legfiatalabbként; gyerekkorában gyakran betegeskedett, és sokszor panaszkodott ízületi fájdalomra a lábában, ezért előfordult, hogy idősebb testvérei a karjukban vitték a házuktól négy kilométerre található iskolába és vissza. Miután kitanulta az esztergályosmesterséget, Mareszjev elszegődött munkásnak az orosz Távol-Keleten, az Amur folyó partján felhúzott új város, Komszomolszk építéséhez, azonban hamar megelégelte a nehéz időjárási körülményeket és a kíméletlen, megfeszített munkát.
Úgy döntött, inkább megvalósítja régi álmát, a repülést: jelentkezett a szovjet légierő pilótaképzésére, és egészségi problémái dacára 1940-ben megszerezte a repüléshez szükséges bizonyítványt. A következő évben a német birodalom felrúgta a Molotov−Ribbentrop-paktumot, és hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, így Mareszjev máris éles háborús helyzetben találta magát. Első bevetésére 1941 augusztusában került sor, a következő tavaszig pedig négy német vadászgépet is sikerült lelőnie.
A szerencse azonban hamarosan elpártolt Mareszjevtől, 1942. április 4-én az ő gépét érte végzetes találat a Novgorodi terület felett, valószínűleg a Luftwaffe legnagyobb pilótaásza, a 48 halálos bevetést végrehajtó Peter Siegler találta el. Mareszjev Jakovlev Jak–1 típusú repülője egyenesen a földbe csapódott, a pilóta mégis túlélte a zuhanást, kikecmergett a gép roncsai közül, és tizennyolc napon át vonszolta magát a jeges, fagyos vadonban, fakérgen és folyóvízen élve, mire visszaért a szovjet csapatok arcvonala mögé (a Komszomolszk építésekor szerzett tapasztalatok ezúttal kivételesen jól jöttek a számára).
Lábak nélkül is folytatta a repülést
Bajtársai rátaláltak, és megmentették az életét, a lábait azonban már nem tudták helyrehozni, a fagyási sérülés miatt térdtől lefelé mindkettőt amputálni kellett; Mareszjev azonban még ekkor sem adta fel, megtanult művégtagokkal járni, és − mintha mi sem lenne természetesebb − ismét jelentkezett szolgálatra. Tizennégy hónappal a baleset után, 1943 júniusában már ismét repülőgép pilótafülkéjében ült, és ugyan társai kezdetben kételkedtek benne, hogy műlábakkal is képes lesz sikeresen felvenni a harcot az ellenséggel, sikeresen és alaposan rájuk cáfolt. Összesen 84 küldetésben vett részt a háború alatt, és 11 Luftwaffe-gépet lőtt ki bizonyíthatóan, ebből hetet a kurszki csatában. Érdemeiért még 1943 augusztusában megkapta országa legmagasabb hadi kitüntetését, a Szovjetunió Hőse címet.
Testi fogyatékossága valószínűleg Mareszjev előnyére vált a repülés során, ugyanis lábak nélkül jelentősen kisebb volt a testsúlya, mint egy egészséges embernek, ezért nagyobb nehézségi gyorsulást bírt ki épségben. Leszerelését követően Mareszjev történelemtudományi diplomát szerzett, és a politika felé fordult (amely már kamaszkora óta érdekelte), belépett a kommunista pártba, és idővel a Legfelsőbb Tanács tagja lett. Politikai funkcionáriusként 1964-ben Magyarországra is ellátogatott, ahol megszemlélte a nevét viselő brigád munkáját a csepeli vasgyárban.
Mareszjev személye köré óriási kultusz épült ki a Szovjetunióban és Oroszországban, történetéből film és regény is született, ő maga azonban utálta a reflektorfényt, egész életében szerény maradt. Érdemeit igyekezett kisebbíteni, egy időskori interjúban úgy nyilatkozott: „Nincs semmi különleges abban, amit tettem. Csak idegesít, hogy legendát csináltak belőlem.” A pilótalegenda 2001-ben hunyt el Moszkvában, 84 éves korában.
