Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Henry Ford azt gondolta, elég elindítania egy kampányt a nemzetközi sajtóban, valamint meggyőzni a befolyásos politikusokat, és a világháborúnak vége lesz.
Nem árulunk el túlságosan nagy titkot azzal, ha már most leszögezzük: az 1915-ben született terv, amelyben egyébként magyar érdekeltség is volt, totális kudarcot vallott, sőt: a sajtó kinevette a háború miatt aggodalmaskodó autógyáros tervét.
Edison jóbarátjaként lett mágnás Henry Ford
Máig tömegek használják a Ford nevét viselő autókat: az 1900-as évek autó-tömeggyártásának hőse volt az első, aki nagy darabszámban tudott járműveket készíteni, azt ugyanakkor kevesen tudják róla, hogy a béke feltétlen híve volt, és mind a két világháborút ellenezte.
Ford egy ötgyermekes család elsőszülötte volt: szülei mezőgazdasággal foglalkoztak, amit Henry ugyanakkor ki nem állhatott. Nem is volt hajlandó beállni a családi gazdaságba, inkább Detroitba költözött, és gyárakban tanulta ki a mérnöki hivatást. Edison vállalatánál 1891-ben kezdett mérnökként, majd dinamikusan jutott egyre magasabbra a ranglétrán. Nemsokára már vezető mérnök volt, ráadásul ekkorra Thomas Edisont személyes jóbarátjának tudhatta. Edison lehetőséget nyújtott neki arra, hogy saját projektjein is dolgozhasson amellett, hogy az ő gyárának erőfeszítéseit támogatja – így történhetett, hogy 1896-ban, mindössze 33 évesen már volt egy működőképes autómodellje, melyet vezetett. Edison biztatta, hogy folytassa tovább a munkát, ennek eredménye lett 1903-ban a saját nevét viselő gyár, a Ford Motor Company megnyitása.
Elvből ellenezte a háborút
Tizenegy évvel később, 1914-ben ugyanakkor olyan fordulat következett be a világtörténelemben, amely vita nélkül átírta az emberiség sorsát: Gavrilo Princip Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen elkövetett merénylete az első világháború kirobbanását idézte elő.
Az ekkor már jól prosperáló gyár és hatalmas vagyon birtokában meglehetősen befolyásosnak számító Fordnak nem tetszett az az irány, amely felé a világ haladt.
Ő úgy gondolta, a háború nem jó senkinek sem a világon, leszámítva azokat, akik pénzügyi profitot képesek belőle szerezni.
„Soha nem tudtam találni semmilyen tisztességes [sic] okot a világháború kitörésére. Úgy tűnik, hogy egy nagyon bonyolult helyzetből nőtt ki, amelyet nagyrészt azok hoztak létre, akik úgy gondolták, hogy a háborúból hasznot húzhatnak” – írta annak idején.
Ellenérzései annyira erősek voltak, hogy egy különleges békemisszió indítását nemcsak fontolgatta, de finanszírozta és meg is valósította. A békehajó az Oscar II nevet viselte, és Ford mellett két további békeaktivista is utazott fedélzetén: Bédy-Schwimmer Rózsa és Louis P. Lochner. Ők győzhették meg a mágnást arról, hogy van értelme ennek a missziónak – a magyar nő azt állíthatta, olyan levelezés van a birtokában, amelyben az európai nagyhatalmak hajlanak arra, hogy szépszerével lebeszéljék vezetőiket a hadiállapot fenntartásáról.
Ford az amerikai elnöknél is megpróbált támogatást szerezni békemissziójára, de nem járt sikerrel, és hiába kilincselt kormányzóknál, nagy általánosságban ők sem láttak fantáziát az ötletben.
A sajtó egyenesen kinevette Fordot, az Oscar II-t nem békehajónak, hanem a bolondok hajójának nevezte, egyszóval az előjelek nem voltak túl kedvezőek a vállalkozás szempontjából.
Azt követően, hogy a hajó elhagyta a kikötőt, a misszió folytatódott. Influenzajárvány tört ki a fedélzeten, nem úszta meg maga Henry Ford sem azt, hogy lebetegedjen. A norvégiai Oslóba már úgy érkezett meg a küldöttség, hogy a betegség által meggyötört autómágnás a fizikai állapota, a sajtó aknamunkája és fáradt kiábrándultsága okán mindössze öt nap után haza is indult: belátta, hogy annak, amit el akar érni, nincsen valóságalapja. Később úgy fogalmazott, hibáinkból többet tanulunk, mint sikereinkből.
Antiszemita volt a békenagykövet
Gyára mindenesetre nem adott el egyetlen hadban álló nemzetnek sem autókat – egészen addig, amíg maga Amerika is be nem szállt a háborúba. Hiába ódzkodott attól, hogy hasznot húzzon a harcokból, tulajdonképpen mégis ez történt, 1917–18-ban ágyúkat, autókat és hajókat is gyártottak az amerikai hadsereg részére. Amikor a béke megköttetett Versailles-ban, a Ford visszaállt a T-modell gyártására.
Nem ez az egyetlen ellentmondásos tény Forddal kapcsolatosan: a mágnás 1919-ben megszerezte a Dearborn Independent címet viselő lapot, ahol kifejtette abbéli nézetét, hogy a világháborúból a zsidók húztak hasznot, ezért ők hibáztathatók azért. Az International Jew néven megjelentetett írások később inspirálták Adolf Hitlert is,
így tulajdonképpen elmondható, hogy a nagy pacifista komolyan hozzájárult ahhoz, hogy a második világháború és a holokauszt is bekövetkezhessenek.
Ezt a világháborút szintén ellenezte, ugyanakkor később B–24-es bombázók gyártásával ismét sikerült belőle profitot faragnia. Nézetei ma már meglehetősen ellentmondásosnak hatnak, miközben a munkásjogok terén nagy előrelépéseket tett – 5 dolláros órabért biztosított a Ford-gyár dolgozói számára, akiknek így elérhetővé váltak azok a modellek, amelyek összeállításán nap mint nap dolgoztak.
