John Larson, a hazugságvizsgáló feltalálója végül megbánta, hogy létrehozta az eszközét, mert az nem tudta ténylegesen kizárni a hazugságot, így sokakat ítéltek el miatta tévesen.
1921-ben John Larson, a kaliforniai Berkeley orvostanhallgatója, egyben gyakorló rendőrtiszt feltalált egy gépet, amelynek az volt a célja, hogy segítse a nyomozókat annak megállapításában, hogy a gyanúsítottak igazat mondanak-e. A poligráfnak nevezett eszköz azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Ókori módszerektől a modern hazugságvizsgáló eszközig
A hazugságok leleplezése egészen az ókortól kezdve érdekelte az embereket. Már a spártaiak is dolgoztak egy olyan módszer kifejlesztésén, amely segít eldönteni, ki hazudik és ki mond igazat. A legkorábban ők próbálták az emberi fiziológiát az igazmondás felismerésére használni. A nagykorúvá váló harcosok mestereikkel mentek el egy sziklához, ahol a szakadék szélére állították őket. Az idősebb férfi ekkor megkérdezte a harcost, hogy fél-e.
Ha válaszadáskor a fiatalok hangjában bármi tétovázás hallatszott, a halálba taszították őket.
Az ókori Kínában a hazugok leleplezése érdekében gyakran nyers rizst használtak, melyet a gyanúsítottnak a szájába kellett vennie a kihallgatás során. A száraz rizs a szájszárazság jele volt, amit az idegesség és a bűntudat bizonyítékának tartottak, ki is végeztek embereket emiatt. Évszázadokkal később, az 1400-as évek végén a spanyol inkvizíció tagjai az eretnekek torkára szorították az ujjaikat, hogy megfigyeljék pulzusuk változását kihallgatás közben. Ha a gyanúsított pulzusa megemelkedett, az inkvizítorok feltételezték, hogy hazudik, és halálba küldték.
Az 1920-as években nagyon elharapódzott a bűnözés az Amerikai Egyesült Államokban: csak Chicagóban 1300 banda működött. Néhány rendőrkapitányság egyre brutálisabb módszereket alkalmazott azért, hogy a gyanúsítottakat megtörje: verték, alvásmegvonással büntették a gyanúsítottakat, esetleg cigarettát nyomtak el bőrükön.
Ezek a technikák az akkori amerikai elnök, Herbert Hoover megbízásából készült jelentés szerint valóban sokakat bírtak vallomásra, de erkölcsileg erősen kétségesek voltak.
John Larson rendőrt és törvényszéki pszichiátert azonban lenyűgözte egy egyszerű, új hazugságvizsgálati módszer lehetősége, amelyet William Marston ügyvéd és pszichológus dolgozott ki. (Marston később a Wonder Woman képregény alkotójaként vált híressé, amelyben megjelent a híres Igazság Lasszója.) Larson egy szerkezeten dolgozott az egyetemi laboratóriumban, amelyet mandzsettával és mellkaspánttal rögzített az emberi testre. Az eszköz egyszerre mérte a pulzusszámot, a légzést és a vérnyomást, folyamatosan figyelve az alanyt a kihallgatás során, majd egy papírlapra véste fel az ingadozásokat, amit később kielemeztek.
Hiába a hazugságvizsgáló, rengeteg a téves ítélet
1921 tavaszára Larson bemutatta a gépet, amelyet kardio-pneumo-pszichogramnak, később pedig egyszerűen poligráfnak nevezett el. A sajtó szenzációhajhász riportokban az eszközt „hazugságvizsgálónak” nevezte. Azonban minél többször tesztelte a találmányt, annál inkább egyértelmű vált Larson számára, hogy a poligráf nem megtéveszthetetlen. Riasztó hibaarányt talált, és egyre jobban aggódott a hivatalos használat miatt.
Bár Amerika számos hivatala használni kezdte az eszközt, a bírák még Larsonnál is szkeptikusabbnak bizonyultak.
1923-ban a columbiai fellebbviteli bíróság a poligráfos vizsgálat eredményeit nem fogadta el a tárgyalásokon, mivel az illetékes szakértők visszautasították annak hitelességét. Ennek ellenére a rendőrök továbbra is használták a gépet. Larson végül nem szabadalmaztatta a találmányt, de más igen: egy korábbi kollégája 1931-ben az eredeti eszköz továbbfejlesztett változatát mutatta be. Az évek során egyre több utánzó jelent meg, akiknek az eszközei Larson eredeti gépére épültek, és milliókat vetettek alá a vizsgálatoknak.
A hidegháború idején a Külügyminisztérium hazugságvizsgáló teszteket használt, hogy állítólagos kommunista szimpatizánsokat és meleg alkalmazottakat távolítson el a szövetségi kormányból. Sok ártatlan kormányzati dolgozó veszítette el a megélhetését, míg mások, akikről később bebizonyosodott, hogy árulók – köztük a hírhedt kém, Aldrich Ames – sikeresen átverték a gépeket. Larson orvosi diplomát szerzett, és a pályafutása hátralévő részében pszichiáterként dolgozott. A poligráfot „Frankenstein szörnyetegének” nevezte, amelyet nem lehetett irányítani vagy megsemmisíteni.
1988-ban a Kongresszus végül törvényt fogadott el, amely megtiltotta a munkaadóknak a poligráf használatát, bár a rendőrség bizonyos körülmények között még ma is nyomozati eszközként alkalmazhatja azt gyanúsítottakon.
A történelem tele van érdekes történetekkel, azonban akad ezek közt néhány, amely hazugságra épült: lelepleztük őket.
