Hátborzongató helyekért nem kell kontinenseken át repülnünk, itt, kicsiny kis hazánkban is bőven találni hajmeresztő helyszíneket. De még milyeneket!
Vannak hazánkban titkos föld alatti helyek is, de ha egy kis kalandos borzongásra vágyunk, elhagyatott épületeket, szellemvárost, sötét múltú kastélyt és várat is felkereshetünk, a listánkon szereplő helyszínek szuper úti célok lehetnek.
1. Ürességtől kongó szovjet kisváros
Ha valaki nyitott szemmel jár, rábukkanhat a Balatontól nem messze, Veszprém vármegyében, Szentkirályszabadja mellett egy lerobbant panelházakból álló szellemvárosra. Ez az üres, síri csendbe burkolózó, hátborzongató helyszín pedig egykor nyüzsgő volt, 1990-ig, a Szovjetunió felbomlásáig ez volt az otthona ugyanis a Magyarországon állomásozó orosz és ukrán katonáknak.
Bár most nehéz elképzelnünk, de a magyar Csernobilként emlegetett „kisváros” 60-70-es években felhúzott épületeiben egykor iskolák, óvoda, étterem, mozi, színház és bolt is működött.
A hely ma már csak árnyéka önmagának, aminek az izgalmakra vágyó turisták és a filmjeiknek rémisztő helyszíneket kereső filmrendezők nagyon is örülnek.
2. Egykori szovjet laktanya
Aztán ugyancsak Veszprém vármegyében, a Bakony déli oldalán ott van Magyarország egyik legnagyobb kísértetvárosa, az elhagyatott Kis-Moszkva is. A rendszerváltás előtt ez a szovjet katonai laktanya volt hazánk legszigorúbban őrzött katonai bázisa, itt tárolták a szovjet atomtölteteket is. A 32 hektáros területen – úgy saccolják – 1968-ra készültek el az épületek, amelyekben – mint egy igazi városban – volt iskola, bolt, orvosi rendelő és fodrászat is, két panelházában pedig nem kevesebb, mint hatvan család élt. Kis-Moszkvának a rendszerváltáskor megpecsételődött a sorsa: a katonai kivonulás után teljesen elnéptelenedett, és minden mozdíthatót elvittek a környékről.
3. A borzalmak kastélya
Nem sok félelmetesebb hely van Magyarországon a balatonedericsi Fekete-kastélynál, amelynek nemcsak a neve sötét, hanem a múltja is. A növényzettel mára sűrűn benőtt, romos épület minden egyes részlete mintha azokról a borzalmakról árulkodna, amelyek az épület falain belül történtek szűk egy évszázad alatt.
A rémisztő históriák sora még 1912-ben a kastély szakácsnőjének halálával kezdődött, akit szerelemféltésből ölt meg a gulyásként dolgozó párja.
A következő hátborzongató esetig csupán két év telt el, amikor is a kastély tulajdonosa végzett magával. Ezt szűk másfél évtized után követte egy másik ügy: 1928-ban a kastély újabb tulajdonosa, egy pesti ügyvéd döntött úgy, hogy véget vet az életének, miután kiderült, hogy a felesége megcsalta őt. Nem sokkal ezután harmadszor is megtörtént ugyanaz, amit pont az a férfi követett el, aki miatt az ügyvéd dobta el magától az életét.
Ez a férfi is rájött, hogy új asszonya nem hűséges hozzá: beleszeretett ugyanis egy csalóba, aki csakis a pénzéért környékezte meg az asszonyt, majd eltűnt.
A hoppon maradt nő ezután jobbnak látta eladni az épületet egy nyugalmazott miniszteri főtanácsosnak és feleségének, ám új otthonuknak nem sokáig örülhettek. A férfi élete is nem sokkal később tragikus hirtelenséggel véget ért, miután rájöttek kettős hírszerzői múltjára.
4. A legtitokzatosabb vár
A szellemtörténetek kedvelőinek igazán izgalmas helyszín lehet a Mátra és a Bükk határán álló siroki vár is, amelyről azt állítják, hogy napnyugta után nyolc alak veti magát a mélybe. De ne szaladjunk ennyire előre, a történet megértéséhez muszáj visszatekintenünk a középkorba!
Ekkor volt ugyanis a vár ura Kompolti Imre, akinek a lánya szívét egyetlen férfi sem tudta elrabolni. Gizellának ugyan szép számmal akadtak kérői, egyiküket sem szerette.
Egy nap azonban hét vitéz érkezett a várba, ami mindent megváltoztatott: egyikük iránt – csodák csodájára – megdobbant Gizella szíve. A rózsaszín boldogság azonban nem tartott sokáig, a lány kegyeiért folytatott párbajban elesett a szerelme, így Gizella bánatában leszúrta a győztest, ő maga pedig levetette magát a legmagasabb bástyáról. Úgy tartják, a lány és a hét vitéz szelleme a mai napig ott kísért.
5. A kétszer kihalt falu
Most pedig gondolatban utazzunk el egy olyan településre, amely mára jóformán teljesen eltűnt Magyarország térképéről! Ez a mai Aggteleki Nemzeti Park területén található Derenk, Szögliget külső, már lakatlan része, amelyre csupán néhány rom emlékeztet. Az először királyi, majd földesúri várbirtokot egymás után érték a sorscsapások: lakossága először a Rákóczi-szabadságharc és a török megszállás, aztán pedig az 1711-es pestisjárvány miatt fogyatkozott meg. Derenk egy időre el is néptelenedett, mígnem az Esterházyak nem hoztak jobbágyokat a területre.
A népesség egyre csak gyarapodott, a település lélekszáma a második világháború előtt csaknem félezerre duzzadt, aztán jött Horthy Miklós kormányzó, aki egy döntésével eltörölte a települést a föld színéről.
Itt ugyanis egy vadászterületet álmodott meg, amelyhez első lépésként egy medvéskertet hozott létre a falu határában, majd elrendelte a lakóházak és a templomok lebontását. A lerombolt falu lakói a környező településeken leltek új otthonra, 1943-ra már egy lélek sem élt Derenken.
6. Villa a Balaton-parton
Kádár János egykori Balaton-parti villájába ma már életveszélyes belépni. Ablakai betörtek, belsejét teljesen kifosztották, kívül és belül is benőtte a kusza növényzet. A Club Aliga területén található, díszítésektől mentes, a korában is puritánnak számító épület a pártüdülő négyes számú villája volt a mindössze 80 négyzetméterével.
Az aligai fürdőtelepen egyébként 1912-re már negyven magánvilla állt, és ez még csak a kezdet volt.
A pártvezetés 1948-ban pártüdülőnek sajátította ki, amelyet két részre bontottak. Az Aliga I. a pártalkalmazottak területe volt, az Aliga II.-t viszont szigorúan őrizték, itt kapott helyet a Castro-villa is. Kádár János balatoni pihenőlakjával többeknek is szándékai voltak a rendszerváltás után, ám az épület állapotromlását senki sem tudta megakadályozni.
7. Elcsendesedett gyerektábor
Hosszú-hosszú ideig volt gyerekzsivajtól hangos a messze földön híres zirci gyerektábor, ám jó pár évre elcsendesedett, így nem csoda, hogy sokáig csak hideglelős szellemtanyaként emlegették. A gyerektábort még az 1930-as években a postai dolgozók gyermekei számára létesítették, de ekképp működött a világháború után is, aztán pedig SZOT postásüdülő néven várta a vendégeit. Az ezt követő évtizedekben olyan forgalmas lett a hely, hogy további fejlesztéseket kívánt. Az újonnan felhúzott 12 faházzal megháromszorozták a tábor befogadóképességét, de a rendszerváltáskor itt is minden megváltozott: egyre kevesebben keresték fel a helyet, mígnem szépen lassan elnémult a tábor. A háromhektárnyi terület azonban két vállalkozónak köszönhetően mára újra kivirágzott.
