Az 1800-as évek vége felé sötét idők jártak Londonban. Egyetlen nő sem érezte magát biztonságban. Attól rettegtek, mikor támadja meg őket a titokzatos sorozatgyilkos, és vágja ki belőlük sebészi pontossággal a belső szerveiket.
Abban az időben még nem volt sem internet, sem tévé, és a meglehetősen egyhangú, küzdelmes londoni életben minden pletyka és hír hatalmas méretűre duzzadt. Nem csoda, hogy amikor arról számoltak be, hogy az East Enden található Whitechapel negyedben brutális gyilkosság történt, minden figyelem erre irányult.
Az ír és kelet-európai bevándorlók áradata miatt a Whitechapel kifejezetten zsúfolt szegénynegyed volt, ahol mindennapos volt a nélkülözés, az éhezés, a bűnözés, és sok nő kényszerült prostitúcióra. Olyan sok, hogy 1888-ban 62 bordélyházat vettek jegyzékbe a negyedben, 1200 örömlánnyal. Whitechapel amúgy is megtépázott hírneve soha nem látott mélységekbe zuhant: a bűn tanyájának tartották, ahol mindenki iszik, erőszakoskodik és árulja magát. Ekkor kezdett az ott lakók között áldozataira vadászni a sorozatgyilkos.
Mintha csak direkt a tömeget akarta volna szórakoztatni, Hasfelmetsző Jack látványosan, láthatóan a figyelmet élvezve gyilkolt, ameddig csak tudott. Összesen öt nőről tudunk, akit 1888 és 1891 között brutális módon megölt és megcsonkított (innen ered a Hasfelmetsző név), de további hat esetben nyomozott a rendőrség. Áldozatai torkát elvágta, arcukat, hasukat, nemi szervüket összevagdosta, belső szerveiket (például a méhüket vagy a szívüket) kivágta és elvitte. A rendőrséggel pedig szórakozott: leveleket írt nekik, és bár ezek egy részéről kiderült, hogy hamisítványok, egy alkalommal egyik áldozata fél veséjét is elpostázta nekik. Mintha pontosan tudta volna, hogy nem fogják elkapni. Ez így is volt, a rendőrök tehetetlensége pedig a tébolyig fokozta a tömeg félelmét.
Az öt ismert áldozat
Igazság szerint pontosan nem tudni, a gyilkos hány prostituáltat és fiatal lányt ölt meg, mielőtt befejezte gonosz ténykedését – szintén nem tudni, hogy miért. A tizenegy esetből, amelyeknél a rendőrök kapcsolatot feltételeztek Hasfelmetsző Jack és az áldozatok között, öt kapott egyértelmű bizonyítást. Az első nő, Mary Ann Nichols testét 1888. augusztus 31-én kora hajnalban találták meg. Mire az emberek magukhoz tértek volna a sokkból, egy hét múlva újabb prostituáltat öltek meg ugyanezzel a módszerrel, Annie Chapmant, és szintén szeptemberben vált áldozattá Elizabeth Stride és Catherine Eddowes. Az ötödik áldozat, Mary Jane Kelly novemberben vesztette életét, az ő testét érte a legbrutálisabb csonkítás.
A rendőrségi nyomozást nagyban hátráltatta, hogy a szemtanúk egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek, néhányuk látott egy férfit a lányokkal, de senki sem tudott pontos személyleírást adni. Így aztán minden olyan gyilkosság, ahol a tettes összeszabdalta vagy megcsonkította áldozatát, Hasfelmetsző Jack számlájára került.
Viktória királynő unokája is a gyanúsítottak között
A tettes kilétét egyszerűen képtelenek voltak megállapítani. Ahány embert a kétezer tanú kihallgatása után meggyanúsítottak, pont annyit szabadon is engedtek miután kiderült, hogy valószínűleg semmi közük az ügyhöz. Boldog-boldogtalan gyanúba keveredett, többek között Viktória királynő unokája, Albert Viktor brit királyi herceg is. A férfi körül mindig ott lengett a botrány szele, miután nem hivatalosan megvádolták egy férfiakat és nőket is alkalmazó bordélyház látogatásával. A pletykák szerint a Whitechapel negyedbe is eljárkált szórakozni és az egyik lány terhes lett tőle, ezért ölte meg.
Mindezt annak ellenére suttogták a városban, hogy a hercegnek megdönthetetlen alibije volt mindegyik gyilkosság idejére. Az emberek azonban inkább elfoglalták magukat egy ismert ember gyanúsításával, mint hogy szembenézzenek azzal: senki sem tudja, kicsoda Hasfelmetsző Jack, és mikor csap le újra.
Kapj el, ha tudsz!
A Sherlock Holmes-történetek atyja, Sir Arthur Conan Doyle állt elő egyébként a legelképesztőbb elmélettel: szerinte nem férfi, hanem nő lehetett a tettes, aki napközben bábának álcázta magát. A rendőrök és a magánnyomozásba fogó londoniak viszont, sőt maga Viktória királynő is inkább úgy vélték, egy orvos vagy hentes állhat a rémtettek mögött, hiszen ki lenne képes ilyen pontossággal felvágni egy embert, és kivágni a szerveit? A nyomozás ezen a szálon is elindult, de hiába kérdezték ki a fellelhető összes sebészt és mészárost, semmivel sem kerültek közelebb az igazi gyilkoshoz. Ugyanilyen sikertelenség követte azt is, amikor Thomas Bond rendőrségi orvos segítségével nyomozói profilt készítettek az elkövetőről. Azon kívül, hogy aberrált, magányos férfiről lehet szó, nem sokat tudtak kielemezni a szörnyűségekből.
DNS-vizsgálat igazolta, ki volt igazából a gyilkos. Vagy mégsem?
A gyilkosságsorozat lezárása óta sem nyugodott le igazán az ügy, hiszen a rejtélyt senki sem oldotta meg. A whitechapeli nyomornegyedet idővel kiürítették, ám néhány épület megmaradt, és a gyilkosságok helyszíneit ma is turisták ezrei keresik fel. Nem véletlen, hogy sokan még napjainkban is a saját szakállukra nyomoznak. Patricia Cornwell krimiíró 11 évnyi kutatás után arra jutott, hogy a tettes Walter Sickert brit festő lehetett, aki a képein gyanúsan hasonló módon ábrázolta a nőket, mint ahogy az áldozatok kinéztek. Egy festményének címe eleve a Jack the Ripper's Bedroom, amire állítólag a művész magát is odapingálta. Cornwell elmélete azonban nem mindenki szerint helytálló, sőt. Egyrészt a képek Hasfelmetsző Jack sagájának nyilvánosságra hozása után készültek, másrészt Cornwell csupán közvetett bizonyítékokat mutatott fel. Dr. Jari Louhelainen finn DNS-szakértő ennél picit messzebbre jutott.
Ahhoz, hogy a gyilkosságok idején tényleg el tudják kapni Jacket, szükség lett volna a ma használatos DNS-elemző módszerekre. Az egyik áldozat mellett ugyanis olyan kendőt találtak, ami valószínűleg a tettes vérétől és ondójától szennyeződött be. Louhelainen több mint 120 évvel a gyilkosságok után elemezte a mintákat, majd összevetette őket az akkori gyanúsítottak leszármazottaitól vett mintákkal. Így jutott el a gyilkosságok idején letartóztatott, ám bizonyítékok hiányában szabadon engedett lengyel fodrászhoz, Aaron Kosminskihez. A férfi soha nem ismert be semmit, és végül elmegyógyintézetbe zárva élte életét.
Ám ahogy Cornwell, úgy Louhelainen vizsgálata esetében is felmerülnek kétségek, hiszen a DNS sérülhetett, szennyeződhetett az eltelt hosszú évek alatt. Tehát igazából arra a kérdésre, hogy pontosan ki volt Anglia leghírhedtebb sorozatgyilkosa, máig nem tudjuk a pontos választ.
