A hazánkban őshonos katicák életterét is veszélyeztetheti az egyre jobban terjedő Harlequin-katicabogár elterjedése. Az allergiás reakciókat is kiváltó ázsiai katicák védekezés híján a mezőgazdaságot is veszélyeztethetik.
A világ növény- és állatvilága évmilliók során nyerte el jelenlegi formáját. Számtalan biodiverzitás alakult ki, melyeket nemcsak éghajlati övek, de a természeti képződmények, folyók, hegyláncok, sivatagok választottak el egymástól. A 21. századra az addig ismert határok egyre inkább átjárhatóvá váltak, az utazók bőröndjeiben, a kereskedelmi árukat szállító járműveken akadálytalanul érkezhettek a világ minden tájáról az inváziós fajok, melyek szélsőséges esetben megfelelő körülményeket találva élnek túl és szaporodnak új lakóhelyükön, felborítva ezzel a területek addigi egyensúlyát. Nemcsak olyan fajok pusztulhatnak el egyes területeken, amik még ismeretlenek számunkra, de a mindennapjainkban jelen lévő helyi jellegzetességeket is veszélyeztetheti jelenlétük.
Inváziós bogarak
Hazánkban szinte minden évben felfedeznek olyan állatpopulációkat, melyek a kereskedelem révén, mezőgazdasági okokból vagy véletlenül szabadon eresztve kezdtek el szaporodni, és vették át az uralmat őshonos, távoli rokonaiktól. Az inváziós fajok sajátossága ugyanis egy olyan fajta igénytelenség, mellyel nemcsak túlélni képesek, de a legváltozatosabb környezeti viszonyokhoz alkalmazkodva ki tudják terjeszteni élőhelyeiket – mások rovására. Az inváziós fajok ökoszisztémára gyakorolt hatásairól lehetnek ugyan elképzeléseink, de a tényleges következményekkel akkor fogunk majd szembesülni, ha a folyamat már lezajlott.
2008-ban regisztrálták itthon az első ázsiai katicabogarat, az elmúlt tizenöt év során pedig valószínűleg mindannyian rendszeresen találkoztunk pár példánnyal. Eredetileg a mezőgazdasági kártevők ellen telepítették őket Franciaország egyes vidékein, innen indultak egész Európát meghódító útjukra. Húsz év alatt az egész kontinensen elszaporodtak, mára az elhibázott mezőgazdaság-politika egyik jelképének tekintik őket. Mivel jóval nagyobbak, és a hazai pettyes hátúakhoz képest ellenállóbbak is távol-keleti rokonaik, nemcsak kiszorítják az őshonos bogarainkat, de a tetvek mellett a hétpettyesek petéit és imágóit is elfogyasztják.
A kedvesnek tűnő bogarak azonban nem csak azért veszélyesek, mert jelenlétükkel felborítják hazánk biológiai egyensúlyát, harapnak és védekezésre használt váladékuk az emberekből allergiás reakciót is kiválthat. Egyre többen érzékenyek az általuk használt vegyületre, mely csalánkiütést, angioödémát, súlyos esetben asztmát, a szembe kerülve pedig kötőhártya-gyulladást okozhat.
A mezőgazdaságban is károkat okoznak
Ugyan falánkságuk igazolja a betelepítésüknek okait, hiszen tényleg rengeteg tetvet esznek napról napra, azonban ha ezek elfogytak, éhségüket más területen is csillapítják, komoly károkat okozva a mezőgazdaságban. Ha nem találnak állati eredetű táplálékot, a virágok és a bogyós gyümölcsök megrágásával csökkenthetik a termés mennyiségét. Hazai viszonylatban ez leginkább a bortermelést érinti, ugyanis egyik kedvenc eledelük a szőlő. Ha szüretkor a zúzógépekbe kerülnek, testnedveik, melyek az allergiás reakciókat is kiválthatják, a bor minőségét is rontják.
Rendkívül ellenállóak, nincs ellenségük
Az egyetlen védekezési lehetőség ellenük, ha elpusztítjuk őket. Ugyan csak az őszi szezonban költöznek be áttelelni a házak repedéseibe, de ha most nem teszünk ellenük, a lárváik is kifejlődnek, ráadásul megnégyszereződik a számuk szezononként – megsokszorozva mennyiségüket az őszi időszakra. Mivel a legtöbb növényvédő szerrel szemben ellenállóak, és természetes ellenségeik sincsenek, ami pedig gátolná a szaporodásukat, a fizikai védekezés – felporszívózás, összenyomás – az egyetlen lehetséges fegyver ellenük.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
