A nejlon harisnyanadrág bő 60 éves pályafutása során változatos színekben, vastagságokban és mintázatokban tapad a női combokhoz és bokákhoz. Azóta férfitekintetek és harisnyaszemek millió futnak a lábakon, és szókincsünket olyan, korábban ismeretlen kifejezésekkel bővítette, mint: „den” vagy „felszedni a szemet”.
Mint annyi viseletet, a harisnyát is a férfiak öltözékéből örökölték a nők, akik a középkorban a harisnya látható viseléséről még csak álmodni sem mertek. Mai szemmel (nem harisnyaszemmel, inkább női szemmel) nézve talán kicsit furcsa, hogy a 14. században selyemharisnyát viseltek a tehetős nemesemberek, vagyis az urak egy kivételezett rétege. És akkor azt még nem is említettük, hogy
a reneszánsz céhekben kézzel kötötték férfiak férfiaknak
pamutból és gyapjúból a harisnyákat.
Az előkelő gazdagok továbbra is selyemharisnyában feszítettek, esetenként hímzéssel díszítve. Még VIII. Henrik is felült az új hullámnak, és az 1500-as évek dereka felé ő is büszke tulajdonosa volt már néhány pompás selyemharisnyának.
A kötés biztosította a szálak rugalmas összefonódását, ami lehetővé tette a testhez idomulást. Kézi készítése elég lassú folyamat volt, de csak addig, amíg egy jó eszű angol az 1500-as évek végén fel nem találta azt a masinát, amivel hatszor olyan gyorsan lehetett a terméket előállítani. Ő volt William Lee, akinek az első harisnyaüzemeket köszönhetjük. Onnantól nagyjából megállíthatatlan a harisnyagyártás sikere és üteme.
A nők a 19. században kezdték hétköznapi viseletként használni, majd az 1930-as évek végén megérkezett az új csoda, a nejlonharisnya. A forradalmi termék lendületes piacra törésében a háború kirobbanása is csak átmeneti bukfencet vetett,
a nők hisztérikusan keresték a kihívó, szexi, nőies, de immár relatíve praktikus kiegészítőt.
Csak relatíve praktikus, mert ez még mindig harisnya volt, vagyis a fehérneműhöz erősítve hordták. Közben azonban a politikai helyzet, a divattrendek és a közhangulat egyre rövidebb szoknyát követelt, ami nem mutatott túl jól a kivillanó csatocskákkal. A megoldást Allen Grant hozta a derékra húzható harisnyanadrág megváltó gondolatával. Ez már tényleg a ma ismert viselet dédnagyikája volt.
Napjainkban
Ma már persze poliamidfonalból készítik, amelyek szálvastagságát a den jelzi, és elképzelhetetlen számú szín, anyagösszetétel, szövésmintázat, vastagság, fény- és rugalmassági fokozat jellemzi a harisnyanadrág-kínálatot.
Mire figyeljünk a választásnál?
Hétköznapi viseletre a színes vagy fekete, ritka és indokolt esetben a nude, azaz testszínű harisnya a legáltalánosabb viselet, bár ez utóbbival csínján kell bánni: sötét cipőhöz és ruhához túl világos, világos cipőhöz túl sötét, ráadásul optikailag vastagítja a lábat. Ha mégis az tűnik a legjobb választásnak, akkor fényes, üvegszálas változatba bújjunk, aminek a csillogása tónust ad a lábnak, elegánsabbá és előnyösebbé teszi.
A 40 den feletti harisnyavastagságok kezdenek teljes fedést adni a lábnak, így kicsit oszlopszerűvé teszik a vizuálisan. Ezért szerencsésebbek a kicsit vékonyabb szálvastagságúak, melyek hangsúlyozzák a láb formáját, kirajzolva annak sziluettjét.
A neccharisnya(nadrág) ma már szintén több színben elérhető, de a klasszikus a fekete sűrű rácsozású, ami előnyös és nőies viselet.
A necc rácsozata többféle mintával kombinálható, a nagy virágmintától, a pöttyös neccen át megjelentek a strasszkövekkel díszített neccharisnyák is. A mintákkal általában óvatosan érdemes bánni: a hosszanti csíkozásnál könnyen tűnhet görbének a láb, ahogy a csíkok követik a boka, vádli, térd természetes domborulatait, az nem mindig szerencsés a végső összhatás tekintetében.
A keresztbe csíkos, mint mindig, ebben az esetben is szélesít,
tehát vigyázzon vele, aki nem szándékosan ezt a hatást keresi. A nagy hímzett, vagy virág-, esetleg nonfiguratív mintákkal pedig azért jó elővigyázatosnak lenni, mert a távolról kivehetetlen minták elsőre tűnhetnek bőrhibának, elváltozásnak, és ha így sül el, tuti, hogy ellenkező hatást váltottunk ki, mint amiért magunkra húztuk azt a harisnyanadrágot.
A szilikonos csíknak köszönhetően önállóan is életképes
combfix ma már a mindennapos használatból átminősült alkalmi viseletté,
de szimbolikája és hatása továbbra is meglehetősen erős.
A választék árak tekintetében is széles. Ha kicsit nem figyelünk oda, belefuthatunk akár 50-60 000 forintos harisnyanadrágba is ilyen-olyan márkáknál, de 15-20 000-ért már tényleg igazán nem nehéz találni. A leggyakoribb átlagtartomány azért mégiscsak a 2-3000 és 5-6000 forintos maximum között található.
Ha szín, minta és ár tekintetében sikerült körültekintően eljárnunk, már csak a méretre figyeljünk, a túl nagy éppen annyira kiábrándító, mint amilyen elviselhetetlen, ha túl kicsi.
Molnár-Zolnay Fruzsina
Az Ez kell a Nőnek stílustanácsadója, a Dívány szakértője. Divat- és stílustervezői képesítését a Budapesti Divatiskolában szerezte bölcsész-, nyelvtanári és marketingdiplomái kiegészítésére 2006-ban.
