Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nálunk nem halloween, hanem mindenszentek van. Sokan hallhattuk ezt gyerekkorunkban a környezetünkben. És sokan ehhez is tartottuk magunkat.
Halloween vagy mindenszentek? Vagy csak halottak napja? A közösségimédia-oldalak kommentszekcióiban évről évre vérre menő viták folynak a kérdésben. Vannak a halloweenosok és a mindenszentesek. Mint két csapat, amelyek közül valamelyiknek mindenképpen nyerni kell.
Már megint a generációs különbségek
Pedig nem feltétlenül kell. Tény, hogy a halloween Magyarországon csak a kilencvenes évek második felétől kezdett szélesebb körben népszerűvé válni, és tény, hogy alapvetően az amerikai filmekből lestük el, mi is ez az ünnep. Az is tény, hogy az idősebb generációk számára ez még mindig újszerűnek, idegennek hathat.
De attól még, hogy sokáig nem hallottunk róla, a halloween bizony nem egy modern kori amerikai találmány.
Sokan talán még most sem tudják, de a halloween valójában ősi kelta hagyományokból kialakult autentikus ír ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak töklámpásfaragással, jelmezes „Csokit vagy csalunk!”-körúttal, beöltözős partikkal, ijesztgetéssel, és olykor almahalászattal. A kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel úgy vélték, hogy beköltözhetnek az élőkbe, félelmükben beöltöztek különféle álcázó maskarákba, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit.
Tehát, amikor valaki azt mondja, hogy azért nem ünnepli a halloweent, mert annak nincs hagyománya, az téved. Ettől még persze nem kell ünnepelnie.
A két ünnep nem zárja ki egymást
Mindenesetre a halloween valóban nem mindenszentek, de a két ünnep nem is egymás versenytársa. Már csak azért sem, mert azon a héten három ünnep van. Október 31-én halloween, november 1-jén a katolikus mindenszentek, és azt követően, november 2-án halottak napja. Fontos tisztázni, hogy 1-jén az üdvözült lelkek emléknapját tartjuk, másnap pedig az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívek napját.
Szóval amikor a lányom hétévesen egyszer csak elém állt, és azt mondta, halloweenbulit szeretne tartani, az ő kora, ismeretei alapján az egy teljesen releváns kérés volt. Hiszen ha nem is többet, de legalább annyit találkozott már a halloween fogalmával, mint a nálunk korábban hagyományos katolikus ünnepekével.
Na, de szükségünk van-e nekünk, magyaroknak a halloweenre?
Nincs. De attól még lehet. Mert van, akinek szüksége lehet rá. Jellemzően a gyerekeknek, fiatalabbaknak van szükségük rá, akik szüleiknél, nagyszüleiknél nyitottabban tekintenek a világra, és így – ahogyan sok mást is – olyan ünnepeket, szokásokat is beépítenek az életükbe, amelyek az idősebbek vagy a katolikus hagyományokat erősen őrzők számára idegenek lehetnek.
A jó hír viszont az, hogy ahogyan a naptárban, úgy a lelkünkben is megférhetnek egymás mellett ezek az ünnepek, szokások, hagyományok.
Én korábban sosem ünnepeltem a halloweent. Amióta viszont a lányom tartja, készül rá, lelkesedik már hetekkel előtte, azóta én is beöltözöm október 31-én este, hogy cukorkákkal várjam az ajtóban a gyerekcsapatokat.
A következő napokban pedig kimegyek a temetőbe, és lelassulva, csendben, kicsit magamba tekintve megemlékezem az elhunyt szeretteimről.
