Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Korábban a Műegyetem alsó rakpartjának hívtuk, azonban új névadókat kapott ez az útszakasz. Zavarba ejtően keveset tudunk Valdemar és Nina Langletről, erről a svéd nyelvész- és diplomatapárról. Pedig ők voltak a legnagyobb magyarországi embermentők a második világháború során.
Valdemar Langlet svéd újságíró és nyelvészprofesszor volt, aki egyáltalán nem embermentőnek született. Élete utolsó harmadában, második feleségével érkezett Magyarországra, ahol látva a tragikus állapotokat, zsidók tízezreinek életét mentették meg. Nevüket és emléküket ma egy budai rakpart viseli, és egy újpesti utcát is elneveztek róluk, ahol ingyenkonyhát működtettek.
A világutazó nyelvzseni
A svéd nyelvészprofesszor és eszperantista valóságos nyelvzseni volt, aki 11 nyelven beszélt, és különös vonzalmat érzett Magyarország iránt. Mivel imádott utazni, már az 1896-os magyarországi millenniumi ünnepségek során is több hónapon át járta a magyar vidéket. Imádott a Hortobágyon lovagolni, és mindig kapható volt egy-két tányér birkapörköltre. Már akkoriban könyvet írt a hortobágyi lovasélményeiről, élménybeszámolója Lóháton Magyarországon címmel jelent meg előbb svéd, majd angol nyelven. A nyughatatlan professzort tovább hajtotta a vére, bebarangolta lóháton Oroszországot, amelyre első felesége, Signe Blomberg eszperantista is elkísérte.
Egy orosz zongoratanárnő lett a második felesége
Amikor társa, Signe egy váratlan betegség következtében elhunyt, a tudós az orosz származású Ninát vette el feleségül, aki egy odesszai eszperantista házaspár lánya volt. Az előzményekhez tartozik, hogy Langlet volt az első, aki jobboldali svéd tudósként bejuthatott Oroszországba, ahol megismerkedhetett egy odesszai párral, akinek éppen váradós volt a felesége. 29 évvel később Langlet ismét visszatért Odesszába, és az 53 éves tudós feleségül vette a már felcseperedett kislányt, Ninát.
I love Hungary
Az eszperantista professzor azonban annyira megszerette Magyarországot, hogy eldöntötte, itt akar letelepedni. Egy rövid dubrovniki tartózkodás után, feleségével együtt 1932-ben Budapestre költözött, és le is telepedett, egy Lónyai-bérházpalota lett az otthonuk. Először az Eötvös Collegiumnak, később a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának lett a nyelvi lektora, felesége pedig zongoraleckéket adott. Langlet több magyar irodalmi alkotást fordított svéd nyelvre, mivel anyanyelvi szinten elsajátította a magyar nyelvet. A házaspár csakhamar bejáratos lett a legfelsőbb körökbe, és idővel a Svéd Királyság kulturális attaséjának nevezték ki.
A társaság középpontja lett
Ekkor már nemcsak folyamatosan tanított, hanem rengeteg skandináv társadalmi eseményt szervezett, színjátszó előadásokat és kiállításokat is rendezett. A tudósember azonban nemcsak a könyvek rabságában élt, hanem érzékenyen érintette a hétköznapi emberek társadalmi problémája is, úgyhogy aktívan segített a szegény embereken. Tulajdonképpen kiharcolta magának, hogy a Svéd Vöröskereszt különleges budapesti megbízottja lehessen. Langlet sem fizetést, sem munkájához anyagi vagy erkölcsi támogatást nem kapott. Hiába képviselte a Vöröskeresztet, nem adtak számára a kor szokásainak megfelelő vöröskeresztes egyenruhát sem.
Ő találta ki a védett házakat
Langlet minden bizonnyal megérezte, hogy a ’30-as évek magyarországi antiszemita hangulata csupán a kezdet. A háború kitörésekor, majd amikor 1944-ben a nácik megszállták Magyarországot, a svéd professzor azonnal készültségbe helyezte magát. Nem tudta tétlenül nézni, ahogy a nácik és a nyilasok szervezett zsidóüldözésbe kezdtek, ezért a saját vagyonából házakat, lakásokat vásárolt, hogy oda bújtassa el a bajbajutottakat. Megmentésük érdekében „cselhez” is folyamodott, kihasználta a Vöröskeresztnél levő tisztségét, és meggyőzte a magyar hatóságokat, hogy ő a svéd államot és a Vöröskeresztet képviseli. Mivel a magyar fegyveresek hittek a rendkívül meggyőző professzornak, Langlet hozta létre a védett házakat, ő találta ki a védett házak intézményét. A Langleték által megmentettek számát összesen 20-25 ezerre becsülik.
Oltalomleveleket gyártott
A nyelvészprofesszor találta ki „a svéd vöröskereszt oltalomlevelét”, amelyet májusban minden felhatalmazás nélkül gyártani és Langlet aláírásával osztogatni kezdtek. Az oltalomlevélnek semmiféle nemzetközi jogi alapja nem volt, a gyakorlatban azonban bevált, mert a fáradhatatlan Langlet kijárta a hatóságoknál, hogy oltalomlevelét a magyar és a német járőrök is elfogadják. Feleségével, Ninával együtt több száz vöröskeresztes oltalomlevelet állított ki olyan személyek számára, akikre biztos halál várt volna. Arról egyezett meg a magyar hatósággal, hogy 400 oltalomlevelet állíthat ki, ám ő ennek a tízszeresét csinálta meg, és még ezeket is sokan másolták, ennek fényében már sejthető, hány tízezer magyar zsidó köszönheti a Langlet házaspárnak az életét.
Rengeteg menekültet bújtatott otthon
Egyes források szerint a professzorék Lónyai utcai főhadiszállásán a legnehezebb időkben több mint száz menekült húzta meg magát, úgyhogy a házaspár kénytelen volt máshol lakni. Egy ideig még Karády Katalin szerelme, Újszászi István tábornok, Horthy hírszerző és biztonsági szolgálatának vezetője is Langleték Lónyai utcai lakásán rejtőzködött a nyilasok elől. A professzor hatalmas lelkierejének újabb bizonyítékaként a legnagyobb éhínség idején ingyenes népkonyhát nyitott, ahol a saját vagyonából több száz gyerek ingyenes étkezését biztosította. A népkonyha helyét ma Újpesten Langlet Valdemar utcának nevezik.
Szegényen és betegen ment haza
Ő volt az, aki 1944 júliusában svéd „kollegáját”, Raoul Wallenberget megismertette a budapesti helyzettel, Wallenberget eltüntették az orosz hatóságok, ezáltal ironikus módon világhírű lett. A Langlet család azonban túlélte Budapest ostromát, ám finoman fogalmazva senki se mondott köszönetet az embermentő tevékenységükért. Bár Langlet a világháborús ostrom után is Budapesten akart maradni segíteni, az akkor már 70 fölött járó férfinak nagyon megviselte az egészségét a rengeteg stressz és az éhezés.
Nélkülözniük kellett Svédországban
Nina rábeszélte a férjét, hogy térjenek haza Svédországba, azonban ebben se volt köszönet. A nélkülözés újabb évei következtek: mivel az összes vagyonukat a magyar embermentésre költötték, nincstelenül tértek vissza Stockholmba, ahol a svéd állam rá se hederített a házaspár hőstetteire. Jó ideig adományokból tartották fenn magukat, és egy nyári konyhában húzták meg magukat. Erkölcsi elismerést azonban nem kapott, sőt! Mintegy hetven ember kapott kitüntetést Stockholmban „Magyarországon végzett svéd humanitárius segítségéért”, Langleték azonban nem.
Elfeledve halt meg
Később felmerült, hogy Raoul Wallenberggel együtt Langlet Valdemart is felterjesztik a Nobel-békedíjra, azonban rossz nyelvek szerint ezt a Wallenberg-lobbi nem nézte jó szemmel, és megakadályozta. Végül a hős professzor 1960-ban, szinte mellőzötten halt meg, öt évvel később, már a halála után az izraeli Jad Vasem Intézet a legnagyobb elismerésében részesítette, az Igazak Tagja lehetett. Felesége, Nina még fát ültethetett Jeruzsálemben, az Igazak sugárútján embermentő férje tiszteletére, de Langlet már nem élhette meg a hősnek kijáró tiszteletet.
