Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Amikor a középkori udvari címekre gondolunk, ritkán jut eszünkbe a „vécéfelügyelő” (Groom of the Stool) titulus. Pedig ez a furcsán hangzó pozíció meglepően fontos és előkelő szerepet töltött be a angol királyi udvartartásokban.
A vécéfelügyelő pozíció puszta szükségből alakult ki a Tudorok korában és meglepően nagy jelentőséggel bírt a középkor végi, kora újkori Angliában. Az uralkodók díszes, fényűző ruhái megnehezítették számukra, hogy levessék őket, így segítségre szorultak, hogy „el tudják végezni a dolgukat”.
A „piszkos munka” előnyei
A kijelölt személy fő feladatai közé tartozott továbbá a király hordozható vécéjének hurcolása, illetve egy részletes nyilvántartás vezetése az uralkodó székletürítéseiről. Sok történész úgy gondolja, szó szerint a vécéfelügyelő törölte ki a király hátsóját is. Bármennyire is visszataszítóan hangzik ez számunkra, meglepő módon áhított pozíció volt ez a nemes foglalkozás. Ez a fajta közelség ugyanis óriási előnyökkel járt.
A tény, hogy közvetlenül a királyt szolgálták, magas státuszba emelte a vécéfelügyelőket. A rangot beöltők az uralkodó személyes bizalmasai lettek, idővel egyre többet tudtak a király vágyairól, gyengeségeiről, titkairól, így komoly hatalommal bírtak az udvari döntésekben.
A megtiszteltető foglalkozást betöltők rendszerint nemesi családokból származtak, és munkájukért cserébe sokszor ajándékokat is kaptak. VIII. Henrik vécéfelügyelője, William Compton például több földbirtokhoz, bérleti joghoz és hivatali tisztséghez jutott, emellett pedig ugyanannyi fizetést kapott, mint egy felsőbb rangú nemes jövedelme.
A középkor sötét korszakát idézi meg ez a cikk, amely bemutatja, milyen kegyetlen és embertelen módszerekkel próbálták megállapítani, ki boszorkány.
