Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kevés gyümölcs visel olyan félreértett nevet a magyar nyelvben, mint a grapefruit. A legtöbben „grépfrút”-ként ejtik, ám az idegen szó írásmódja és kiejtése máig bizonytalanságot okoz.
Pedig ennek a különös, kesernyés ízű citrusfélének volt már magyar elnevezése is: citrancs, a citrom és a narancs összevonásából. A szó azonban eltűnt a köznyelvből, mielőtt igazán elterjedhetett volna – olvasható az Arcanum oldalán.
A grapefruit név eredete
A grapefruit eredetileg az angol grape, azaz szőlő és a fruit, vagyis gyümölcs szavakból áll. Furcsa módon ennek a gyümölcsnek annyi köze van a szőlőhöz, hogy termései a fán fürtökben nőnek, akárcsak a szőlőszemek.
A grape szó a francia grappe, azaz szőlőfürt kifejezésből származik, a fruit pedig a latin gyümölcs jelentésű fructus folytatása, amely a frui, azaz örvendeni, hasznosítani igével áll rokonságban.
Így a gyümölcs fogalma eredetileg az öröm és a haszon kettős jelentését hordozta.
A magyar nyelvújítók és nyelvbarátok több alkalommal próbálkoztak idegen eredetű szavak meghonosításával, köztük ezzel is. A „citrancs” kifejezés logikus, rövid és játékos, tökéletesen illeszkedne a magyar szóalkotás rendszerébe. Mégis, a köznyelvben sosem vert gyökeret, talán mert a külföldi hangzású „grépfrút” divatosabbnak, „világiasabbnak” hatott.
Érdekesség, hogy a grapefruit valójában nem a citrom és a narancs, hanem a narancs és a pomeló kereszteződéséből született. A citrusfélék között a legfiatalabbnak számít, hiszen csak a 18. század közepén fedezték fel először, Barbados szigetén.
Tudtad? A grapefruit minden része egészséges, nemcsak a héja, hanem a magja is. Olvasd el erről szóló cikkünket is!
