Furcsa foglalkozások szép számmal akadnak. A világ legtöbb országában lehetnél például állatidomár, de jóval kevesebb helyen tevehajcsár. Most mutatunk öt olyan országspecifikus állást, amik nálunk meg sem fordulnának az emberek fejében.
Világ életemben újságírással kerestem a betevőt, de sokszor bújtam képzeletben egy-egy interjúalanyom bőrébe, elgondolva, mi lenne, ha az ő munkáját végezném. Legjobban mindig a színészeket irigyeltem, akik filmről filmre vagy előadásról előadásra más szerepbe helyezkedve élhetnek meg olyan mesterségeket, amiket magánemberként valószínűleg soha nem tapasztalnának meg. Szelhetném például vadászpilótaként az eget, vagy nyomozóként zord helyszíneken oldhatnék meg rejtélyeket. Ha pedig elegem lenne az emberpróbáló kalandokból, akár egy egzotikus sziget tengerpartján vízimentőként élvezhetném a napsütést és a vidám nyaralók társaságát. Vannak azonban olyan foglalkozások, amelyek talán még az efféle fantáziálásokat is überelik. Magyar szemmel mindenképp.
Ezek a foglalkozások több mint furcsák
A világ tele van olyan furcsa munkákkal, amelyek létezését alig hisszük el, mert annyira távol állnak attól, amit normálisnak tartunk. Ezek a foglalkozások azonban nemcsak léteznek, hanem néhány helyen kimondottan megbecsültek is. Nézzük, kik azok, akik olyan tevékenységeket végeznek, hogy Magyarországon talán még viccből sem gondolnánk komolyan.
1. Ágymelegítő az Egyesült Királyságban
Képzeld el, hogy azzal keresel pénzt, hogy mások ágyába fekszel. Na persze nem a legősibb mesterségre gondolunk, hanem egy sokkalta prózaibb feladatra. A briteknek ugyanis nincs nagy szerencséjük az időjárással, és ez a hűvös téli éjszakákon duplán érezhető. A hoteliparban viszont valaki rájött, hogy a hideg ágyak elleni leghatásosabb fegyver nem egy melegvizes palack, hanem egy ember.
Az ágymelegítő szerepe az, hogy bebújjon a vendég ágyába, mielőtt az elfoglalná a szobáját. Persze teljesen steril ruhában, minden higiéniai szabályt betartva. Pár perc, és a paplan már kellemesen átmelegszik. Mi lenne az első gondolat Magyarországon? „Ugye, ez csak valami rossz vicc?” Pedig az Egyesült Királyságban ez bizony extra szolgáltatás!
2. Kerékpárhalász Amszterdamban
Amszterdam a csatornáiról és a kerékpárkultúrájáról egyaránt híres. Összesen 165 kilométer hosszú víziút-rendszer hálózza be a holland fővárost, de bringaútból még ennél is több: félezer kilométernyi. Nem csoda, hogy a csatornák is tele vannak kerékpárokkal. Nemcsak a hidakon és a rakpartokon, hanem a medrekben is: sok öreg drótszamár végzi így az életét.
Évente több ezer kétkerekűt halásznak ki a kanálisokból. A kerékpárhalászok ipari módszerekkel, speciális darukkal dolgoznak, de a kezükbe kerülő bicikliknek csak egy kis része éli túl az oxidációt. A munkájuk kicsit olyan, mint egy vizes kincskeresés, ahol a nyeremény sokszor egy évtizedes rozsdakupac.
3. Utaspréselő Tokióban
Tokió 13 metróvonala több mint 300 kilométeren át fut, 286 állomást kötve be a japán főváros vérkeringésébe. Naponta 8 milliónál is több utas használja, ami bizony a csúcsidőszakokban tumultuózus jeleneteket eredményez. A dolgozók és diákok áramlata csillapíthatatlan, a szerelvények ajtajai pedig zárulnának, csakhogy sokszor többen rekednek kívül, mint ahányan feljutnak a vonatokra.
Ekkor lépnek akcióba az osiják. Fehér kesztyűs kezeikkel könyörtelenül passzírozzák be az utasokat, hogy minél többen férjenek fel a szerelvényre. Beakadó táska vagy kilógó kabátujj? Nem probléma, ezt is precízen beigazítják. Mintha egy kifinomult emberi Tetris lenne, ők biztosítják, hogy senki ne késsen el a munkából vagy az iskolából.
4. Bocsánatkérő Dél-Koreéban
A bocsánatkérés érzékeny műfaj, főleg egy olyan országban, ahol a tisztelet kulcsfontosságú. Dél-Koreában léteznek professzionális bocsánatkérők, akik nemcsak előadják a mea culpát, hanem stratégiailag megtervezik, hogy kinek mikor és hogyan érdemes elmondani azt.
Akár egy családi botlás, akár egy munkahelyi konfliktus áll a háttérben, ezek az emberek mesterien oldják meg a helyzetet. Elképzelem, ahogy egy magyarországi vita hevében valaki azt ajánlja: „Hívjunk egy profi bocsánatkérőt!” Valószínűleg nagyobb sírás-nevetés lenne belőle, mint béke.
5. Bérsíró Ghánában
Ghánában a temetések nemcsak a gyászról, hanem a közösségi elismerésről is szólnak. Az elhunyt hozzátartozói úgy érzik, hogy a temetés minősége tükrözi, mennyire tisztelték az illetőt. És mi mutathatja jobban a szeretetet, mint a könnyáradat?
Ekkor jönnek a professzionális sírók, akik bérbe vehetők. Az ő dolguk nemcsak az, hogy hangosan zokogjanak, hanem hogy meggyőzően és szívből tegyék ezt. Gyakran színészként kell viselkedniük, szerepet játszva, mintha ők is közeli barátai lettek volna az elhunytnak.
Vannak olyan szakmák, amelyek fél évszázad elteltével is ugyanúgy működnek. Ha ide kattintasz, ebbe a világba is elkalauzolunk.
