Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma már meglehetősen furcsának tűnik, hogy volt egy olyan kor, amelyben tilos volt focizni, pedig ez a valóság.
A középkor érdekes, ám sok szempontból furcsa időszak mai szemmel nézve. A modern ember számára szokatlannak tűnő szokások és törvények egy része azért keletkezhetett, mert a középkori embernek nem volt meg az a tudása a világról és az abban zajló folyamatokról, mint nekünk ma: például ezért próbáltak egyes betegségeket furcsán kezelni. Más különlegességek abból az egyszerű tényből erednek, hogy nem állt rendelkezésükre a 20. vagy 21. század technológiája, legyen szó csatornázásról vagy védőoltásról. Mást is tartottak ekkoriban illendő viselkedésnek: lássuk, a foci betiltása hogyan illett ennek a kornak a szabályai közé.
Innen ered a modern foci
Hogy az ember pontosan mióta rúgja a bőrt, azt nehéz meghatározni. Feljegyzések már kétezer évvel ezelőttről is rögzítenek labdával játszott játékot Kínában és Görögországban is. A kilencedik századból olvashatunk olyan leírást egy walesi szerzetes tollából, amely fiatal férfiak labdajátékát jegyzi fel. A 12. században Normandiában a la soule, később choule néven ismert, labdával játszott csapatsport már divatos volt,
ebben a labdát fából faragták meg, vagy szénával töltött bőrgolyót készítettek.
Ugyanebből az évszázadból származnak olyan feljegyzések is, melyek megjegyzik, hogy húshagyókedden fiatal férfiak fognak labdajátékba.
Egy modern focimeccstől ugyanakkor még nagyon sokban eltértek ezek a találkozók. A játékosok száma valószínűleg nemhogy nem volt csapatonként 11-ben maximalizálva, hanem elképzelhető, hogy akárhányan beállhattak egy csapatba, ennek minden kaotikus következményével együtt. A szabályokat is igencsak lazán kezelték: nemhogy VAR nem volt, de valószínűleg mindenki olyan módszerrel igyekezett a játék elején kapunak kinevezett helyre eljuttatni a labdát, amilyet nem szégyellt. A rúgás útján történő továbbítás szerepelt az alapvető elvárások sorában, de feljegyzések szerint kézzel hozzáérni vagy akár bottal továbbütni sem volt tilos a labdát. Csak 1870-ben tiltották be azt, hogy a mezőnyjátékosok is kézbe vegyék a labdát.
Ezért lett tilos a középkorban
Nem csoda, hogy ezen körülmények között nem minden találkozó folyt le úgy, ahogyan azt szerették volna. 1280-ban Ulghamben egy játékos belerohant egyik ellenfelének tőrébe, és életét vesztette. 1283-ban egy férfit fejbe talált a la soule közben használt kőlabda, ő sem élte túl ezt a balesetet. 1303-ban is erőszakos esemény és abból fakadó halálozás szakított félbe egy korai meccset: a mai huligánok valójában egészen kíméletes és szelíd dolgokat művelnek ahhoz képest, amit a középkor játékosai megengedtek maguknak. Történt mindez annak ellenére, hogy az általában két város lakosai közt folytatott találkozóknak az a szabálya megvolt, hogy emberáldozat elkerülésével kell lejátszani a meccseket…
Nem csoda, hogy az 1300-as évek közepén a hatóságokat meglehetősen aggasztani kezdte az, amerre a futball fejlődik. 1314-ben aztán drasztikus döntésre szánta el magát London polgármestere.
„Mivel a városban nagy lárma keletkezik a nyilvános mezőkön a labda körüli sürgés-forgás által, s ebből sok baj származhat, amit Isten tilt: a király nevében börtönbüntetés terhe mellett parancsoljuk és megtiltjuk, hogy ilyen játékot a jövőben a városban játsszanak”
– fogalmazott.
1331-ben aztán Franciaország teljes területén is betiltották a labdajátékot, és bár VI. Fülöp döntése elsőre szigorúnak tűnik, még mindig enyhébb annál, ami Angliában következett. III. Eduárd 1363-ban mindennemű csapatsportot betiltott.
„Elrendeljük, hogy börtönbüntetés terhe mellett tiltsák meg mindenkinek a kő-, fa- és vasdobálást; kézilabdát, labdarúgást vagy jégkorongot; űző- és kakasviadalokat vagy más ilyen játékokat” – szólt a sommás felszólítás.
A női futballt is tiltották egy időben
Később Skóciában is hasonló sorsa jutott a futball: hosszú távon azonban egyik tiltás sem maradhatott meg, bármennyire is aggasztotta az uralkodókat a fennálló rend megbontására alkalmas játék. Egyszerűbbnek és kifizetődőbbnek bizonyult, hogy szabályrendszert kapott a foci, melynek segítségével már nem áll fenn annak a veszélye, hogy a labda agyonüt valakit, vagy egy játékos tőrrel az oldalán, netán kezében lép pályára.
A középkori focit hagyományőrző eseményeken ugyanakkor máig is játsszák Angliában: 150 fős csapatok versengenek azért, hogy valaki kétgólos győzelmet arathasson.
Érdekes adalék, hogy 1921-ben Angliában ismét betiltották a focit, de ekkor már csak a nőknek.
Az indok az volt, hogy ez a sport nem való nőknek, ezért nem szerencsés őket gyakorlására biztatni.
Ez a tilalom ugyanakkor egészen 1971-ig életben tudott maradni, annak ellenére, hogy a női foci a betiltásakor nagyobb tömegeket vonzott, mint a férfiak által játszott meccsek.
A futball történelme során összesen 700 évig volt tiltott játék, de mint az a legmodernebb példából is látható, sosem tudott sikeres maradni az, ha valahol eltiltották az embereket gyakorlásától. Sőt, mára talán a világ legnépszerűbb sportja, melynek eseményeit milliók követik világszerte élőben, még többen a tévében, és szabadidős tevékenységként, tőrmentesen már gyerekkortól gyakorolják is ezt a sportot.
