Nappal kommunikációs szakember, éjjel festőművész – interjú Soós Edinával

Olvasási idő kb. 5 perc
Google Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Gyerekkora óta várta az alkalmat, hogy végre a művészetnek is szentelhesse életét, hat éve pedig végre belevághatott álmának megvalósításába Soós Edina, aki mára nemcsak kommunikációs és kutatási szakember, hanem festőművész is.

Legközelebb egy kortárs pályázati győzelmének köszönhetően Olaszországban, a római 28 Piazza di Pietra Fine Art Galleryben állítja ki egy képét a Yicca 22/23 pályázat egyik nyerteseként január 14. és 27. között, de Magyarországon is van évi egy-két önálló tárlata Edinának, aki azt mondja, rengeteget ad neki az alkotás, melyre leginkább éjjel és hétvégéken talál időt.

Mióta van jelen életedben a művészet?

Már egészen kis koromban imádtam rajzolni, festeni, általános iskolában felfigyelt rám a rajztanárom, és javasolta, hogy képezzem magam. Felső tagozatosként a Pápai Képzőművész Körben sajátítottam el a grafika alapjait, aztán felköltöztünk Budapestre, és a Dési Huber Körbe is jártam egy darabig, de

akkoriban egy 18 éves ember számára a mainál is kevésbé rajzolódott ki egy képzőművészi életpályamodell íve,

és a magánéletem is beleszólt, ezért más irányba mentem tovább.

Totálkár: a festő legfrissebb díjazott képe
Fotó: Soós Edina

Hobbiként azért rajzoltál később is?

Amikor családanyai teendőim lekötöttek, arra az időre abbahagytam, egyébként mindig rajzolgattam a magam szórakoztatására.

Mi vezetett végül el a festészetig?

Mindig tudtam, hogy egyszer tovább fogom fejleszteni ezt a képességemet, mert azt gondolom, hogy

Idézőjel ikon

ha valaki tehetséget kap a sorstól, felelős azért, hogy azzal kezdjen valamit.

Vártam a megfelelő alkalmat, amikor megengedhetem magamnak azt, hogy továbbképezzem magam. Ez 2016-ban jött el, amikor beiratkoztam a Budai Rajziskolába, ahol Breznay András festőművész mentorálása mellett tanultam festeni. András a klasszikus és az absztrakt festészet titkaiba is bevezetett, elméletet és festéstechnikát is oktatott. Itthon azóta is folyamatosan keresem a képzési lehetőségeket, például jelentős esemény volt az életemben, amikor megismerkedtem Benyovszky-Szűcs Domonkos kortárs festőművésszel, aki fantasztikus kurzusokat tart Értsd a Kortárst! címmel. Kivételesen gazdag ismeretanyagot lehetett ott elsajátítani.

Hol alkotsz, van saját műtermed?

Van egy otthoni műtermem, igaz, nem egy felső emeleti műteremlakás fényárjában alkotok, hanem egy alagsori kis műteremben. A beszűrődő fényt egy szűrt fényű fotóslámpával egészítem ki. Hétvégéken előfordul, hogy napközben is festek, de leginkább este jut erre időm. Nappal dolgozom, este pedig alkotok.

Az interjúban Edina elmondta: tudatosan dolgozik márkája építésén
Fotó: Kiss Marietta Panka

Mi jellemzi a képeidet?

Eleinte a szürrealisták és a kubisták hatottak rám a leginkább, majd az absztrakt felé fordultam. Elvégeztem a Museum of Modern Arts egy elméletet és gyakorlatot is magában foglaló online kurzusát a New York-i Iskola művészeiről. Ez óriási hatással volt rám, ekkor kezdtem el igazán elmélyedni az absztrakt festészet rejtelmeiben. 

Főleg Mark Rothko és Willem de Kooning hatottak rám ebből a csoportból.

Az utóbbi években aztán magam alakítottam ki a festői rutinomat, figyelem a hazai kortárs szcéna alakulását és az Instagramon a nemzetközi trendeket, sok minden hat rám. Ha magáról a festészetemről kérdezel, azt mondanám el, hogy az alkotás számomra egy nagyon izgalmas folyamat, egy szép körforgás. Alapvetően intuitív festészeti módszert követek, melynek során belső gondolati tartalmak vetülnek ki a vászonra, és ez komoly önismereti folyamat is egyben. Amikor értékelem a formákat, ráébredek bizonyos tudat alatti tartalmaimra, amelyeket a tudatos régióba emelve megértek, elemzek, és így újra hatnak rám. Ezek a tartalmak és az egyéni gesztusrendszerem határozzák meg leginkább a képeimet.

Művészi példaképed van?

Breznay Andrást már említettem, tőle tanultam meg a festészet alapjait, szellemisége átivódott belém, a színhasználatomban is visszaköszönnek az elvei. Példaképeim közül említhetném még Gyarmathy Tihamért és Váli Dezsőt, illetve a külföldi nagyok közül Helen Frankenthalert.

Edina Vakfolt című alkotása
Fotó: Soós Edina

Számodra mi a siker?

Az alkotás a legcsodálatosabb dolog a világon, ha az ember egyszer belekóstol, arról nem lehet leszokni. Belső indíttatásból festek, nem azért, hogy megfeleljek bárkinek. Négy éve vannak már belföldi kiállításaim, ahol jó visszajelzéseket, megerősítéseket kapok, ami nyilván továbbhajt. 

Lassan el merem hinni, hogy érdemes ezzel foglalkoznom, mert mond az embereknek valamit – ráadásul az absztraktból kifolyólag mindenkinek mást.

A figuratív és a nonfiguratív határán egyensúlyozom, azt a pontot keresem, amikor nemcsak érzelmet, de valamiféle gondolatot is felidéznek a nézőben azok a formák, amelyeket a vászonra festek. Fantasztikus érzés látni, hogy az emberek ott állnak a képed előtt, és hat rájuk, és akár meg is tudják fogalmazni, hogyan.

Hol helyezed el magadat a művészet világában, hogyan gondolkodsz a jövődről?

Azt tapasztalom, hogy külföldön nagyobb a befogadókészség az absztrakt művészet iránt, és a külföldi kurátorok és galériák nem kifejezetten azt nézik, hogy az embernek van-e felsőfokú művészeti végzettsége, azt hol szerezte, vagy hogy kik a művész barátai. Én nem vagyok autodidakta, de nem végeztem akadémiát. Ez külföldön kevésbé jelent akadályt.

Felnőtt fejjel kezdett festeni
Fotó: Kiss Marietta Panka

Itthon viszont igen? Nézik, hogy lehet elhelyezni a másikat a kánonon belül, az számít, hogy kinél tanult, hány kiállítása volt?

Számít, bár kivételek mindig vannak, nem lehetetlen bekerülni, ha az ember minőségit és egyedit alkot. Ez egy olyan kihívás, ami még előttem áll.

Művészként léteznek megfogható célkitűzéseid?

A saját brandem felépítésében a marketingképzettségem sokat segített. Létrehoztam egy Instagram-galériát, és elkészítettem a weboldalamat, amivel be tudok mutatkozni a nemzetközi színtéren is, és meg is találnak, rendszeresen kapok külföldi galériáktól spontán megkereséseket. Én azonban az üzleti alapú együttműködések helyett egyelőre inkább a pályázati lehetőségeket ragadom meg, ez már a második nemzetközi megmérettetés, ahol eredményesen szerepeltem – a belföldi kulturális intézmények által kiírt pályázatokon felül.

Idézőjel ikon

Azokat az alkalmakat keresem, amelyek kiállítási lehetőséggel és pénzdíjjal járnak, utóbbit aztán visszaforgatom a festészetbe.

Az az elképzelésem, hogy így lépek tovább. Az, hogy a művészi kifejezésmódomat igyekszem továbbfejleszteni, nem is kérdés, hisz az alkotás az életemben már alapvetés.

A képeiddel mi történik? Vásárolják azokat?

Még csak néhány képet adtam el, de bízom benne, hogy a külföldi kiállítások, mint ez a római, pozitív hatással lesznek az eladásokra.

Meg lehet élni a festészetből?

Van egy nagyon szűk réteg, akik meg tudnak belőle élni. Akik nem sztárok, azok mellette tanítanak. Én annak örülök, hogy van egy olyan szakmám, amiből meg tudok élni, és abból finanszírozhatom a festészetet. Nem ez az elsődleges célom, bár nyilván örülök annak, ha megvesznek egy-egy képet.

Magyarországon mikor lesznek újra láthatók a képeid?

Szeptemberen lesz egy egy hónapos egyéni kiállításom a RAM Colosseumban, de addig még alakulhat más is.

Elveszett harmónia

Elveszett harmónia

Előrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől.

Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában!

hirdetés

Kálmán Szonja
Kálmán Szonja
Főszerkesztő
Kálmán Szonja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar-kommunikáció szakos bölcsészként, majd a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiájának posztgraduális képzésén szerzett kulturális újságíró képesítést. Az elmúlt húsz évben print napilapnál, online magazinoknál és híroldalnál is tapasztalatokat gyűjtött, de szövegírói, lektori és olvasószerkesztői pozíciót is betöltött már pályafutása során. 2022-ben csatlakozott a Dívány csapatához, 2025 júniusától a prémium magazin főszerkesztője.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Offline

A kisfiú, aki tényleg nem akart felnőni: Pán Péter alkotójának tragikus és bizarr élete

Mindannyian ismerjük a fiút, aki Sohaországban él, tündérporral repül, kalózokkal harcol, és akinek a legnagyobb rémálma a felnőtté válás. Pán Péter története a gyermeki fantázia és a szabadság időtlen szimbóluma. Azonban ha a tündérmese mögé nézünk, egy olyan valóságot találunk, ami sötétebb, bizarrabb és tragikusabb, mint bármelyik Hook kapitány által jelentett veszély. James Matthew Barrie, a karakter megalkotója, nem csupán kitalálta a felnőni képtelen fiút, hanem valójában ő maga volt.

Világom

Nem csak a mesében létezik: itt áll az igazi Csipkerózsika-kastély

Amikor felidézzük Csipkerózsika történetét, lelki szemeink előtt azonnal megjelenik a sűrű, tüskés bozót által benőtt, égbe nyúló tornyú kastély, ahol a királylány és az egész udvartartás alussza százéves álmát. Bár a legtöbben úgy gondolják, hogy ez a helyszín kizárólag a képzelet szüleménye, vagy legfeljebb a Walt Disney által híressé tett németországi Neuschwanstein ihlette, a valóság még ennél is romantikusabb. Az igazi, eredeti Csipkerózsika-kastély ugyanis Franciaországban, a Loire-völgy szívében áll, és pont olyan, akár egy mesekönyvben.

Testem

Súlyos betegségeket kockáztatsz, ha rossz az alvásminőséged: így javíthatsz rajta

A rohanó mindennapokban hajlamosak vagyunk az alvást másodlagos tényezőként kezelni, pedig a tudomány mai állása szerint a táplálkozással és a testmozgással megegyező fontosságú pillérről van szó. A PubMed Central felületén publikált átfogó tudományos kutatás rávilágít, hogy az egészségünk szempontjából korántsem csak az alvás mennyisége számít. Ha az alvásminőségünk rossz, vagy ha a pihenésünk rendszertelen, azzal közvetlenül és súlyosan veszélyeztetjük a fizikai és mentális épségünket.

Testem

Ez a ritka daganat egyre több fiatalt érint – az orvosok sem tudják, miért

Miközben az orvostudomány rohamos léptekkel fejlődik, a daganatos megbetegedések területén egy rendkívül aggasztó és rejtélyes jelenséggel néznek szembe a kutatók. Egyre több 50 év alatti, fiatal felnőttnél diagnosztizálnak olyan emésztőrendszeri daganatokat, amelyek korábban szinte kizárólag az idősebb generációk betegségének számítottak. A legújabb adatok szerint a legritkább rákfajták egyike, a vakbélrák is megdöbbentő növekedést mutat a fiatalok körében, ám a pontos okokat egyelőre a szakemberek is csak találgatják.

Offline

Hodász András: Rendszeresen álmodom, hogy misézek, nagyon hiányzik

Uram, te mindent tudsz címmel jelent meg Hodász András önéletrajzi könyve, amelyben a papságig vezető útját, szolgálatban töltött éveit és kilépésének történetét írta meg – kiégése krónikájaként. Sokan, sokféleképp elmondták már mindezt róla, de most ő akarta megírni saját történetét.

Világom

Fiatalként cirkuszban mutogatták a sziámi ikreket, felnőttként déli rabszolgatartók lettek

A „sziámi ikrek” kifejezést ma már mindannyian ismerjük, azt azonban kevesen tudják, hogy a fogalom egy konkrét testvérpárhoz köthető, akik a 19. században örökre megváltoztatták az orvostudományt. Chang és Eng Bunker élete nem csupán egy anatómiai ritkaság krónikája, hanem az amerikai álom egyik legbizarrabb, ellentmondásokkal teli története. A sors fintora, hogy a testvérek, akiket gyermekként rabszolgaként adtak-vettek és mutogattak a cirkusz porondján, felnőttként maguk is gazdag amerikai ültetvényessé és déli rabszolgatartókká váltak.