Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A közismert babona szerint a fekete macska balszerencsét hoz, rossz ómen például, ha egy sötét szőrű cica előtted megy át az úton, de a hiedelmek szerint egyéb szerencsétlenségeket is okozhatnak szegény kisállatok. Honnét erednek a fekete macskákkal kapcsolatos – gyakran igen káros – babonák, és miért kapcsolta össze a köztudat ezeket az állatokat a boszorkánysággal és a nagybetűs Gonosszal?
Az ókorban a macskák még egészen más helyet foglaltak el a köztudatban, mint a későbbi, középkori európai kultúrkörben: Egyiptomban közismerten szent állatként tisztelték őket, megölésüket súlyos bűncselekménynek tartották, az egyik legnépszerűbb istennek pedig a macskafejű-embertestű Básztet számított. Doromboló házi kedvenceink a görög mitológiában szintén felbukkannak, ahol a boszorkányok úrnője, a varázslás, a sötétség és az éjszaka istennője, Hekaté alkalmazott segítőként macskákat.
A pápa kijelentette: a fekete macska maga a sátán
A középkor azonban markáns változást hozott a macskák megítélésével kapcsolatban: a Krisztus utáni első évezredben a germán és normann népek körében született a hiedelem, miszerint a macska, különösen, ha fekete, balszerencsét hoz, idővel pedig, miközben a katolikus egyház egyre nagyobb erőkkel üldözte a pogányokat, eretnekeket és a feltételezett boszorkányokat, a fekete macskák is gyanúba keveredtek, mint utóbbi „gyanús elemek” segítői.
Az igazi macskaapokalipszis a 13. századtól kezdődött, miután IX. Gergely pápa 1233-ban kiadott, Vox in Rama, vagyis Ráma hangja (az ószövetségi Ráma városra utalva) elnevezésű bullájában a német területeken egyre gyarapodó sátánimádó gyülekezetek elleni harcra szólította fel a keresztes lovagokat. Az iratban az egyházfő kijelentette, hogy a sátán fekete macska, varangyos béka vagy vézna, sápadt ember képében is megjelenhet a sátánisták körében, vagyis hivatalosan is elismerte a sötétszőrű macskák és a Gonosz közötti kapcsolatot.
Tömegestül irtották a macskákat a középkori Európában
A pápai bulla kiadását követően a népek Európa-szerte tömegestül kezdték irtani, pusztítani a macskákat, legnagyobb számban természetesen a sötét szőrűeket; a városokban, falvakban mindennapos szórakozásnak számított a kóbor macskák megkínzása, felkoncolása és számtalan módon történő megölése. A legismertebb babona, miszerint az úton előtted áthaladó fekete macska balszerencsét hoz, szintén ekkoriban keletkezett: a templomba vagy ügyes-bajos dolgaik intézésére igyekvő emberekkel gyakran szembejött egy-egy macska a falusi utakon, ők pedig természetesen arra következtettek, egy boszorkány vagy démon ölthetett állati alakot, vagyis szó szerint a Gonosz sétált el mellettük.
A 14–15. századra az európai macskapopuláció létszáma annyira lecsökkent, hogy az állatok már képtelenek voltak kellő mennyiségben pusztítani a rágcsálókat, melynek következtében a patkányok bolhái által terjesztett pestis sokkal könnyebben és gyorsabban terjedhetett. Szomorú irónia, hogy a babonás népek a boszorkányokat és a fekete macskákat tették felelőssé a fekete halálért, és még nagyobb gyilkolásba fogtak, holott épp ezzel könnyítették a gyilkos járvány munkáját.
A fekete macskákkal kapcsolatos hiedelmek az európai telepesek révén természetesen az Újvilágba is átkerültek, és az amerikai folklórnak is részévé váltak: nincs olyan halloweeni buli, ahol ne bukkanna fel néhány démoni fekete cica a dekorációk között. Egyes európai kultúrákban sajátos, egyedi babonák is megjelentek a macskákkal kapcsolatban: az ír–skót kelta mitológiában létezik egy cat-sìth nevű tündérfigura, mely hatalmas, kutya méretű fekete macskaként manifesztálódik, fehér folttal a mellkasán, és – ha nem vigyázunk kellően – elrabolja a halottak lelkét, mielőtt az az istenekhez kerülne.
Van, ahol épp a jó szerencse szimbólumai
A németeknél az átsétálós babona sajátos változatával találkozhatunk: ha a macska (színétől függetlenül) jobbról balra halad el mellettünk, balszerencse vár ránk, a balról jobbra sétálás a cica részéről viszont pozitív üzenetet hordoz a jövőnket illetően. Léteznek olyan kultúrák is, melyekben a fekete macska egyáltalán nem a balszerencse, ellenkezőleg, a jó szerencse és a pozitív energiák megtestesítője, például Japánban, ahol a hajadon hölgyeknek gyakran ajándékoznak fekete macskát ismerőseik, rokonaik, úgy hiszik ugyanis, hogy az állat bevonzza a potenciális kérőket.
Anglia egyes vidékein szintén a jó szerencse jelképe a fekete macska, mellyel gyakran a menyasszonyokat és az újdonsült feleségeket lepik meg, míg Walesben úgy tartják, a sötét szőrű cicus segít távol tartani a betegséget a háztól. A boszorkányok egykori szolgáinak ma már világnapjuk is van, minden év augusztus 17-én tartják a Black Cat Appreciation Dayt, vagyis a fekete macskák megbecsülésének napját, amikor a babonás félelmek és káros előítéletek veszélyeire hívják fel a figyelmet, és kifejezik, valójában mennyire szeretni valók a történelem során alaposan félreértett fekete kis jószágok.
Nagy-Britanniában lokálisan október 27-én tartják a feketemacska-napot, nem véletlenül pár nappal halloween éjszakája előtt, hiszen ekkor kapják a népek a médián keresztül a legnagyobb boszorkányság- és babonaadagot.
