Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mindannyian tudjuk magunkról, hogy ha fáradtság gyötör, könnyebben hibázunk – ez pedig így van azokkal is, akik veszélyes területeken dolgoznak. Csernobil mérnökei is túlterheltek voltak: talán ha kipihentebbek, az atomreaktor balesetét is megúszta volna az emberiség.
Az anekdotikus bizonyítékok mellett kutatás is igazolja, hogy a fáradtság és a balesetek közti kapcsolat bizony valós: már 1988-ban készült olyan kutatás, amely bebizonyította, hogy az ember okozta katasztrófák létrejöttében lehet szerepe annak, ha a döntési helyzetben levők nem tudják magukat kipihenni.
Így hat a fáradtság a balesetek bekövetkeztére
„Nem bizonyítható, hogy az összes vagy a legtöbb ilyen incidens és baleset során előforduló emberi reakciók és hibák az alvással kapcsolatos folyamatok miatt csökkent éberségből, figyelmetlenségből vagy késleltetett reakcióból eredtek.
Mégis, több mint véletlennek tűnik, hogy súlyos baleseteket nem megfelelő emberi reakciók súlyosbítottak
olyan időszakban, amellyel kapcsolatban más adatok a hatékony működésre való képesség csökkenését tükrözik, az ember hite és legjobb szándékai ellenére. […] Úgy tűnik, hogy az alvás és az alvással kapcsolatos tényezők a katasztrófák igen eltérő típusaiban játszanak szerepet” – állapították meg a kutatók az erről közzétett tanulmányban.
Cikkünkben öt olyan katasztrófát mutatunk be, amelyben az emberi fáradtságnak is lehetett szerepe, Csernobiltól a Challenger balesetéig.
Csernobil, 1986
A jelenleg Ukrajna területén található, de a baleset idején szovjet fennhatóság alá tartozó atomreaktor katasztrófáját minden idők legsúlyosabb nukleáris balesetének tartja a közvélemény. Hosszú távú hatásaival kapcsolatosan még mindig sok nyitott kérdés áll a tudósok előtt.
A hetvenes-nyolcvanas években épült, négy reaktorból álló komplexum Pripjaty városához közel áll, 81 kilométerre Kijevtől. Akkoriban 50 ezer lakosa volt a városkának, míg a kicsit távolabbi Csernobilnak 12 ezer.
A robbanás 1986. április 26-án történt egy rutinszerű karbantartási ellenőrzés során.
Az üzemeltetők az elektromos rendszerek tesztelését tervezték, amikor a biztonsági előírásokkal ellentétben kikapcsolták a létfontosságú vezérlőrendszereket. Ennek következtében a reaktor veszélyesen instabil és alacsony teljesítményű állapotba került. A két robbanás tényleges oka még nem ismert, de úgy vélik, hogy az elsőt a gőztöbblet okozta, a másodikban pedig a hidrogén játszott szerepet. Az eset idején 13 órája dolgoztak az atomerőmű egyes munkatársai ebben a nagy stresszel járó környezetben.
A baleset áldozatainak pontos számát valószínűleg soha nem fogjuk megismerni. Ahhoz, hogy Csernobil környéke minden óvintézkedés nélkül veszélytelenül legyen megközelíthető, 3000 évnek kell eltelnie.
Three Mile-sziget, 1979
Az Amerikai Egyesült Államok történetének legsúlyosabb atombalesetét – melynek egészségügyi következményei szerencsére nem lettek – emberi mulasztás okozta. A reaktor részben leolvadt március 28-án,
miután a személyzet nem vette észre, hogy hűtővizet kezdett veszíteni, ettől pedig a mag túlhevült.
A későbbiekben számos változtatást vezettek be az atomerőművek működtetésében az Egyesült Államokban ennek a balesetnek a körülményeiből tanulva.
Challenger űrsikló, 1986
Az űrsikló kevesebb mint két perccel a kilövését követően robbant fel, 7 fős személyzetének halálát okozva. Egy 1988-as jelentés szerint a kilövésben segédkező munkatársak közül némelyek mindössze két órát tudtak aludni azt megelőzően, hogy részt kellett vegyenek a balsikerű műveletben.
A balesettel foglalkozó elnöki bizottság 1986. júniusi jelentésében elismerte az alváshiány veszélyét.
„A NASA alkalmazottainak hajlandósága a túl sok munkaórára bár csodálatra méltó, komoly kérdéseket vet fel, ha ez veszélyezteti a munkahelyi teljesítményt, különösen akkor, amikor kritikus vezetői döntések forognak kockán” – fogalmaztak.
Exxon-Valdez olajkatasztrófa, 1989
A tankerhajó alaszkai partra futása 258 ezer hordó nyersolaj kiömlésével járt, amely a vadvilágot és a növényvilágot egyaránt pusztította, több millió állat halálát követelte a baleset.
Több ember együttes hibája kellett ahhoz, hogy a katasztrófa bekövetkezhessen. A kapitány, Joseph Hazelwood komoly problémákkal küzdött: nagyivó volt, és aznap éjjel is jelentős mennyiségű szeszt fogyasztott el. Amikor a baleset megtörtént, a harmadtiszt Gregory Cousins vezette a hajót, épp jégtáblákat akart kikerülni, amikor partra futott. Cousins ekkor már 18 órája állt szolgálatban.
Sok hibát követett még el az olajtársaság a tanker kapcsán: például rossz volt egy radar, ám sajnálták a pénzt arra, hogy megjavíttassák,
és a legénység is feleakkora volt, mint amekkorára egy ilyen hajó esetében szükség lenne.
Az American Airlines 1420-as járata, 1999
A Little Rock Nemzeti Reptéren futott túl a kifutópályán a járat, melynek eredményeképp 11 ember, közte a kapitány is meghalt. 105 utas megsérült, 24-en úszták csak meg sértetlenül a történteket. Az esetben a térségben dúló súlyos zivatarok is szerepet játszottak, de a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Bizottság azt is megállapította, hogy a „fáradtságból eredő teljesítménycsökkenés” is komoly szerepet vállalt abban, hogy ez megtörténhetett: a kapitány már 16 órája ébren volt, amikor a tragédia bekövetkezett.
