Tolkient is támadták fantasyszeretete miatt, de a tudomány szerint is hasznos olvasni ezt a műfajt a sci-fivel egyetemben.
Ha alapműnek számít nálad Isaac Asimov Alapítvány-sorozata, J. K. Rowling Harry Potter-kötetei könyvespolcod gyakran forgatott részei, és J. R. R. Tolkien Középföldéjét úgy ismered, mint a tenyeredet, akkor valószínűleg te is megkaptad már életed során, hogy gyerekes vagy, amiért fantasyt és sci-fit olvasol. Valójában azonban, ahogyan lelkes olvasóként bizonyára tapasztaltad már, rendkívül hasznos belekóstolni ezekbe a műfajokba, a tudomány és Tolkien szerint is.
„Miért nem olvasol valami rendes könyvet inkább?”
A fantázia világa a regény születésének kezdete óta lenézett dolog, bár a kezdetek kezdetén úgy általában véve a nem valós történéseket ábrázoló regényektől féltették a fiatalok elméjét. A regény műfaja időközben felmászott a presztízslétrán a szépirodalmi ágazatával, azonban a fantasztikus világokat alkotó történetektől, amilyen a sci-fi és a fantasy, továbbra is berzenkedve fordult el az irodalmi elit véleményformáló rétege. Azt a logikai ugrást, hogy Homérosz Odüsszeiája a maga istenségeivel és kitalált mitológiai lényeivel miért számít magas(abb) irodalomnak, illetve Shakespeare Szentivánéji álmának tündérgárdája mennyivel különb a Harry Potter durrfarkú szurcsókjainál, nem érdemes firtatni, mivel erőteljesen a „tetszőleges” kategóriába esik ez a határvonalhúzás.
A tudomány ellenben másként vélekedik a sci-fi és fantasy olvasásáról. Kutatások azt bizonyították, hogy ezek a műfajok fejlesztik a kritikai gondolkodást, az érzelmi intelligenciát, és etikus gondolkodásra ösztökélik az olvasókat. A valóságos világtól egy lépést hátralépve könnyebben átláthatják, értelmezhetik és véleményt alkothatnak az olvasók azokról az erkölcsi, társadalmi és politikai kérdésekről, amelyekkel szembe találják magukat a képzelet szülte világok lapjain. Kreatív, rugalmas gondolkodásmóddal felfegyverkezve küzdhetnek meg a saját életük és valóságuk problémáival a fantasztikus irodalomból ellesett és az alapján kialakított stratégiáknak köszönhetően.
Már Tolkiennek is meggyűlt a baja a fantasyutálókkal
Tolkien, a fantasy műfajának koronázatlan királya, tollához fordult segítségért, hogy visszariassza a fantasztikus irodalom szidalmazóit, és írásban fogalmazta meg, mit is gondol valójában a „tündérmesékről”. Az olvasó világalkotó fantáziáját méltatta, amelyet szubkreációnak nevezett el. Hiszen egy teljesen új fantáziavilágot kreálunk képzeletünk segítségével olvasás közben, amelyet sokkal élményszerűbben tapasztalunk meg, mint amit a papírra vetett szavak önmagukban képesek adni. Megelevenítjük magunkban ezen másodlagos világ belső logikáját, a törvényeit, a rendszerét, kiszínezzük a hátteret olyan apró részletekkel, amelyeket mi hívunk elő, szinte érezzük a világ illatait.
A Beowulf, a híres óangol eposz is Tolkien szerint egyetlen emberről szól valójában, akinek szembe kell szállnia valósága sötétségével. Ugyanígy az olvasóknak is megvannak a maguk boszorkányos ellenfelei, akiket (vagy amiket) le kell győzniük saját életükben, így áttételesen Beowulf mellett az olvasók saját fenyegető problémájukkal is megküzdhetnek.
A fantasy és sci-fi műfajok egy alapvető emberi létélményre reflektálnak, amelyhez mindenki tud kapcsolódni: a nehézségek leküzdéséről szólnak.
Tolkiennek azok számára is van válasza, akik eszképizmussal, a valóságból képzeletbeli világokba meneküléssel vádolják a fantasztikus irodalom kedvelőit. Alapvetően nem ért egyet azzal a negatív konnotációval, amely az eszképizmust illeti: miért kellene lenézni például egy rabot, aki hazavágyik, de mivel ezt nem teheti meg, olyan témákról beszél és gondolkozik, amelyek a börtönfalakon kívülre röpíthetik?
Így hát, a tudomány és Tolkien gondolataival felvértezve, olvass nyugodtan sci-fit és fantasyt, továbbra is fittyet hányva az erre orrfintorítókra. Sokkal gazdagabbá válik a világ, amikor egy jó könyv segítségével újabb rétegeit tárhatjuk fel az emberi kreativitás határtalanságának, és újabb szemszöggel gyarapszik látásmódunk. A fantasy és a sci-fi kiváló lehetőséget teremt arra, hogy olyan újszerű gondolatokkal barátkozhassunk meg, amelyeket még nem fogadott be (teljesen) a közgondolkodás.
