Az első magyar írónő, aki meg tudott élni írásaiból; az 1920-es években a korban egyedülálló módon villát vásárolhatott magának könyvei bevételéből. A hagyományos női szerepekkel szakító, tabudöntő írásaival megbotránkoztatta kortársait, egyúttal közvetetten hozzájárult az irodalmi modernség megteremtéséhez.
A Kaffka Margit és Ady Endre nemzedékéhez tartozó Erdős Renée költőként 1899-ben, alig 20 évesen debütált az irodalmi életben, amikor is megjelent Leányálmok című, még konzervatívnak mondható verseskötete. Az ekkor már pár éve Budapesten élő felvidéki születésű fiatal hölgy szakmai pályafutását hirtelen több lap szerkesztője is elkezdte egyengetni, emellett Babits verset írt hozzá, Ady elismerésével támogatta.
Erdős Renée öngyilkosságba hajszolta a férfiakat
Pfeiffer Károly, a tekintélyes Pallas Kiadóvállalat igazgatója egyértelműen megláthatta az üzletet az új hangvételű versekben, és nem mellékesen bele is szeretett a költőnőbe. Azért is kérte fel a pályája csúcsán álló népszerű írót, Bródy Sándort szerkesztőjének, mert mindent meg akart tenni, hogy Erdős Renée sikeres legyen. Versek című második kötetét tehát már az „ékes hímpávának” gúnyolt, Bródy Sándor gondozta, akihez Erdőst három évig tartó viharos szerelem fűzte.
Onnan indultak a bonyodalmak, hogy Pfeiffer próbálta magához édesgetni a hálás költőnőt. Amikor ez hiábavaló törekvésnek bizonyult, öngyilkosságot követett el. Bródy is magáénak akarta a nőt, szenvedélyes kapcsolatuknak azonban Renéé véget vetett, amit a férfi öngyilkossági kísérlete követett. Ez mindkettőjük életét megpecsételte.
Erdős Renée ugyanis nem szeretett volna házasságra lépni az elvált, ötgyermekes Bródyval, elégedett volt a kettőjük közti szeretői viszonnyal. Valamint levelezésekből az is kiderült, hogy ez idő tájt udvarlói közé tartozott Molnár Ferenc, Szabó Ervin és Jászi Oszkár is. Bródy vélhetően a visszautasítás és a féltékenység miatt, kétségbeesésében próbált meg véget vetni életének.
A költőnőt is megviselte a szakítás körüli botrány, főleg azért, mert őt tették felelőssé a történtekért. Ideg-összeroppanással szanatóriumba került, majd „bűnös testi vágyai" megzabolázása céljából zárdába vonult. Elhagyta zsidó vallását, és „megtérését” követően egy új, konzervatív nőideál megteremtésén fáradozott. De nem igazán tudta saját hangját meghazudtolni, műveire ezután már a misztikus erotikus bélyeget sütötték rá.
Erdős Renée költészete
„Ha küldelek százszor:Százszor visszavárlak.Amikor gyűlöllek,Akkor is kívánlak.”
Erdős Renée korai költészete sokkolóan hatott olvasóira, mert nyíltan képviselte a nők jogát a szexuális örömre. Szokatlan szókimondással fejezte ki magát, olyan gondolatokat mert papírra vetni, amelyek teljesen példátlanok voltak a kor írónőitől.
Bár az akkori irodalmi kánon már érdeklődéssel és nyitottsággal fordult az úttörő női írók irányába, de lehetetlen elvárásokat támasztott. Követelte az eredetiséget, nem fogadta el, hogy korábban megfogalmazott „férfigondolatokat” majmolva próbáljanak elismerést kicsikarni a nők. Mindenekelőtt a női lélek rejtelmeit jelölte ki témául, mivel a kor ítészei úgy vélték, hogy ahhoz egy nőnek talán több hozzáférése van (nem mindegyik volt erről megbizonyosodva). Ezen női lélek ábrázolásának természetesen a kánon elvárásainak megfelelő módon kellett történnie.
Hitelességet és őszinteséget vártak el női kortársaiktól, úgy, hogy közben belekényszerítették őket egy sztereotip keretrendszerbe. A nőiséget ugyanis máig jellemzi egyfajta visszafogottság, szemérmesség. Az ösztönökön való uralkodást női erényként értékelték. Innentől kezdve nem csodálkozhatunk azon, ha Erdős Renée írásaival foglalkozó korabeli kritikák egyik legfinomabb megfogalmazása szerint a költőnő „talán kissé nagyobb bátorsággal, mint őszinteséggel tárta fel előttünk szívét”.
Ady Endre is méltatta költészetét
„Szeretem a férfit, nem azért, mert szép, nem azért, mert okos, mert tanult, mert zseniális, mert hősies, mert odaadó, nem azért. Hanem szeretem, egyszerűen azért, mert csak ő tudja nekem adni azt a mámort, ami nélkül nem tudok élni!"
Ady, aki korábban „zseniális poétalánynak” nevezte a fiatal Erdőst, és irodalomtörténészek elemzései szerint a „sejtelmes ismétlődésekre épülő stílusát” az ő hatására emelte be költészetébe, 1906-ban már csak annyit kívánt Erdős Renée-nek, hogy le tudja vetni asszonyiságát. „De dobjon el sokat a szép szavakból, s vegyen fel egy keveset más érzésekből is, mint a hím után való vágyódás… Akkor talán egy poéta halna meg, aki mégis csak poéta. Révedező, kínlódó és fogoly, de új és érdekes poéta.”
Adynak is, mint vélhetően a többi férfinak, szokatlan, és talán kényelmetlen volt a női szemszögből tekinteni a női vágy rétegeire. Mivel, ahogy folytatta később „szerelmes érzéseinek kérlelhetetlenségében úgyis túlontúl férfias ő.”
A legtöbb kritikának az éle 1905 után arról is szólt, hogy ő volt, aki öngyilkosságig hajszolta a férfiakat. Míg Bródy sérüléseiből felépülve tovább folytatta szerkesztői és írói munkáját, addig Erdős lírai kibontakozását a befolyásos férfiak a továbbiakban már nem támogatták.
Erdős Renée regényíróként visszatér
„Ha elgondolom, hogy vágy és cselekedet közt nincsen semmi különbség, akkor igazán nem tudom, mikor vagyok erősebb, akkor-e, ha vágyaimban élek, vagy akkor, ha cselekedeteimben?”
A tragédiák sora után hosszabb időre Olaszországba utazott, itt katolizált, egy ideig zárdában is élt. Aztán hozzáment Fülep Lajos művészettörténészhez, aki teljes ellentéte volt Bródynak. Amire a második gyerekük megszületett, már el is váltak. Erdős a szülés során trombózist és tüdőembóliát kapott, egy évig járni is alig tudott. Ekkor fogott a rosszul fizetett verseknél több pénzzel járó regényírásba, hogy lányait eltartsa valahogy.
A polgári közönség számára könnyen fogyasztható, erotikával megtűzdelt regényei, óriási példányszámban keltek el. Mindez elég volt, hogy lektűríróként skatulyázzák be Erdőst. Pedig könyvei sokkal többek, mint szirupos lányregények: bukással és önfeladással terhes női sorsok krónikái.
A nagy sikoly
Ő volt a világon az első, aki regényt írt a női orgazmusról.
A nagy sikoly című regénye már a megjelenése évében, 1923-ban botránykönyvnek számított. A regény központi kérdése, hogy a nők nemi élvezete társadalmilag elfogadható-e. Egy jó nevű nőgyógyász, egy apácarend főnöknője és egy püspök próbálja a hősnőt, a házasságában kielégületlen Dórát meggyőzni arról, hogy a nemi gyönyör által kiváltott nagy sikoly egyáltalán nem számít, nem fontos, hiszen az egyetlen elfogadható női sikoly az, amelyet gyermek szülésekor hallat az asszony.
A főhősnő sok vonakodás után a házasságban az asszonyoknak kijelölt helyes útra lép, azaz a gyerekáldás érdekében alázattal elfogadja a hozzá már nászútjukon hűtlen férje szexuális közeledését. Azonban a női orgazmus hangja, a nagy sikoly mégis csak elhangzik a regényben, ráadásul egy igen részletesen ábrázolt titkos viszonyban.
Erdős Renée, az üzletasszony
1918-ban, ötéves házasságából kilépve, egyedülálló anyaként, Erdős minden szempontból önállósította magát, ekkor már tizennégy éve rendszeresen publikálta írásait, többezres példányszámban jelentek meg regényei, és írásainak bevételéből (évente legalább 18 ezer pengő, összehasonlításul: egy mezőgazdasági munkás évi 600 pengőt keresett) villát tudott vásárolni Rákoshegyen, ahol jövedelméből futott szobalányra, szakácsra és kertészre is.
Később összeházasodott titkárával, és így már ketten intézték családi és üzleti ügyleteiket. Az, hogy családfenntartóvá vált a könyveladásaiból nemcsak akkoriban, de még ma is ritka dolog, és különösen ritka egy nő esetében. Rendkívül népszerű író volt. Az 1920-as években, amikor könyveit falták az emberek, a legtöbb példányszámban eladott könyvek szerzőjének vallhatta magát. Erdős Renée üzletasszony volt, aki rajta tartotta a szemét a könyveladási listákon. Amellett, hogy nagyon termékeny író volt, könyveinek minden egyes példányát aláírásával vagy aláíráspecsétjével látta el, és csak dedikált példányok eladását engedélyezte a kiadójának. Emiatt több pénzt is elkért a könyveiért, és sokszorosát kereste annak, amit a maga korában a kényelmes polgári életszínvonalhoz elegendőnek tartottak. Arra is odafigyelt, hogy a készlet soha ne csökkenjen 300 példány alá, a könyvesboltok nem fogyhattak ki köteteiből.
A kritikusok a női olvasóközönség külön kiemelésével távolították el magukat Erdős munkásságától. A nők mint igénytelen irodalomfogyasztók jelentek meg ebben a korban, amelynek mentén az irodalmi tömegtermelést a női szerzőkhöz kapcsolták.
A Nyugat „papírízű szereplőket, a felszínességet és a ponyvatúlzásokat” kifogásolta, sajnálkozva, hogy a valaha ígéretes fiatal költő ilyen pályára tért. Erdős így kimaradt a kánonból, és budapesti villájában, bár még mindig az Erdős Renée-ház nevet viseli, egy szobát szenteltek csak Erdős Renée emlékének. Verseit és személyét hiába is keressük a magyar irodalomtankönyvekben.
Felhasznált források:
Nyáry Krisztián Így szerettek ők 2
Kiss Noémi, Menyhért Anna és Radics Viktória beszélgetése Bán Zoltán Andrással
Menyhért Anna kutatómunkája
L'Homme Ilona: A női írók helye az irodalmi diszkurzusban (1900–1945)
