Szerencsések vagyunk, hiszen ismerhetjük a bolygónkon valaha élet leghatalmasabb emlőst, a kék bálnát, melynek hosszúsága elérheti a 30 métert és akár 200 tonnát is nyomhat.
Ilyen óriások a szárazföldön nem igazán létezhetnek, hiszen a víz nagyobb teret enged a méreteknek. Ennek ellenére igyekeztek nem elmaradni tőlük a szárazföldi lények sem, ebben pedig a hüllők voltak az igazán nagy ászok. Azonban amikor a dinoszauruszok kihaltak, az emlősök előtt is megnyílt az út a robbanásszerű fejlődéshez, és ők éltek is vele.
Az emlősök legnagyobbika – legalábbis a szárazföldön
Ma az elefánt, egészen pontosan az afrikai elefánt viseli a legnagyobb szárazföldi emlős címet. Van is mire büszkének lennie, hiszen akár 4 méteres magasságot is elérhet, és ormányától a farka végéig 8 méter hosszúra nőhet. Ehhez pedig tekintélyes, akár 6 tonnás súly is társulhat.
Az oligocén hajnalán, sőt egészen annak közepéig azonban egy az elefántnál sokkal nagyobb titán taposta a földet – írja az IFLSience. Egy korabeli orrszarvú, melynek sem szarva nem volt, se látványra nem hasonlított ma is élő rokonára, miközben zsiráfszerű nyakkal rendelkezett.
Furcsa kinézete akkor nagyon is előnyös volt, de igazi védelmet a mérete jelentett számára.
A tudósok ezt a gigászt Paraceratherium névre keresztelték, mely valaha a mai Ázsia területén élhetett. Mint a legtöbb ennyire hatalmas lény, növényevő volt, és méretei okán szinte egész nap evett. Kellett is az energia, hiszen akár a 7 és fél méteres hosszúságot is elérhette, amihez közel 5 méteres magasság társulhatott. Összességében pedig mintegy 17 tonnát nyomhatott egy ilyen állat.
Miért csak a vízben?
A szárazföldi állatok nem nőhetnek akkorára, mint a vízi élőlények, mert a víz felhajtóereje tehermentesíti a testet, ez a hatás pedig a szárazföldön nem érvényesül, így a teljes testsúlyt az izomzatnak és a csontváznak kell megtartania. A nagyobb test súlya gyorsan túlterhelné ezeket a lényeket – persze azért itt is láthatunk példákat extrém méretekre.
Emellett a vízben élő állatok, például a bálnák, hatalmas méretükkel jobban meg tudják tartani a testhőt, ami különösen fontos a hideg tengerekben. A szárazföldi állatoknál erre nincs evolúciós kényszer, viszont az energiaigényük nagyobb, ezért nehezebben tudnának elegendő táplálékot szerezni, ha olyan óriásiak lennének, mint mondjuk a kék bálna.
Valóban a legnagyobb?
Egyes tudósok szerint ugyanakkor nem a Paraceratherium a legnagyobb emlős, mely valaha élt, hanem a Palaeoloxodon. Ez az egyenes agyarú elefánt korban közelebb élt hozzánk, hiszen becslések szerint “csak” 700 000 – 50 000 évvel ezelőtt halt ki. Súlyát akár 22 tonnára is becsülik, amivel valóban a most győztesnek kikiáltott faj fölé emelkedhetne, de azért ez vitatható.
Nem könnyű a paleontológusok dolga, hiszen nagyon ritka, hogy egy már kihalt lény teljes csontváza álljon rendelkezésre. A csontok, sőt, sokszor csak csonttöredékek pedig bár következtetésekre adnak lehetőséget, ezekben mindig van hibalehetőség Az egyenes agyarú elefánt esetében pedig ez a bizonytalanság lényegesen nagyobb annál, minthogy tényként el lehessen fogadni egy ilyen becslést.
Ha tetszett ez a cikk az emlősökről, akkor olvasd el azt is, melyik az az egyetlen képviselőjük, amelyik nem érzi az édes ízt.
