Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Világrekordot sok mindenben lehet dönteni, akár a legképtelenebb dolgokban is – az 1960-as években egy ambiciózus londoni ír munkásember elhatározta, megdönti az élve eltemetés világcsúcsát, ezért több mint nyolc hetet töltött a föld alatt, egy koporsóba zárva.
Főnöke ötlete volt a különös rekordkísérlet
Mike Meaney az írországi Cork megyében született 1934-ben, később viszont áttelepült a jelentős arányú ír lakosságáról ismert észak-londoni Kilburn városnegyedbe; a szívós, erős testalkatáról ismert férfi arról álmodott, hogy nehézsúlyú bokszoló lesz, egy munkahelyi baleset miatt azonban kénytelen volt feladni sportolói ambícióit. Meaney egy építkezésen dolgozott segédmunkásként, amikor ráomlott egy tetőszerkezet, és órákat töltött el a romok alatt – ugyan hihetetlen szívósságának és akaraterejének köszönhetően maradandó sérülések nélkül túlélte a kellemetlen incidenst, többé szó sem lehetett róla, hogy profi bokszoló váljék belőle.
Meaney később a kilburni Admiral Nelson vendéglőben szerzett munkát csaposként, melynek tulajdonosa, Butty Sugrue igazi hírességnek számított az ír bevándorlók körében: a korábban cirkuszi erőemberként és bokszolóként ismertté vált vállalkozó „a világ legerősebb írjeként” hirdette magát, és szabadidejében gyakran buszokat húzott el, vagy embereket emelt a magasba székestül pusztán a fogával. A különc kocsmatulajdonos előszeretettel talált ki furcsábbnál furcsább akciókat, hogy hírverést generáljon az általa birtokolt vendéglátóipari egységek számára – egy alkalommal be akarta falazni magát, de végül nem kapott rá engedélyt a hatóságoktól, ezért a terv kudarcba fulladt.
Sugrue nem adta fel, és amikor értesült alkalmazottja tetőleomlós történetéről, az eredetinél sokkal nagyobb szabású látványosságot eszelt ki: Meaney segítségével megdönti az élve föld alá temetve töltött idő világcsúcsát, melyet akkor egy amerikai férfi, Digger O’Dell tartott 45 nappal. A házas, kétgyerekes Meaney, aki továbbra is szeretett volna kitörni az unalmas munkásosztálybeli életből, örömmel vállalta a nem éppen hétköznapi felkérést, egyetlen feltétellel: feleségének nem árulják el, mire készül. Hősünk hosszú és alapos edzésnek vetette alá magát, hogy minél jobban felturbózza szívósságát és testi erejét, és légzőgyakorlatokkal igyekezett tágítani a tüdőkapacitását.
Kipárnázott koporsóban temették el élve
A bizarr rekordkísérlet hatalmas hírverést kapott, emberek ezrei tódultak az utcákra, hírességek és politikusok jelentek meg, amikor 1968. február 21-én a bátor önként jelentkezőt élve elhantolták. Sugrue egy különleges, a szokásosnál nagyobb méretű – 213 centiméter hosszú, 168 centiméter széles és 45 centiméter magas – koporsót készíttetett Meaney számára, melyet alaposan kipárnáztak a nagyobb kényelem érdekében. A koporsó tetejébe két lyukat fúrtak, melyekbe csöveket vezettek, így szállították a levegőt, az ételt, italt és egyéb dolgokat a felszínről a férfi számára, továbbá egy árammal ellátott, apró lámpát és egy mellékhelyiségként funkcionáló kis rekeszt is beépítettek.
Az eltemetés délutánján Meaney az Admiral Nelsonban a sajtó képviselői és a híradó kamerái jelenlétében elfogyasztotta „utolsó vacsoráját”, majd Sugrue személyesen tette be őt a koporsóba, melyet a vendéglő emeleti ablakán keresztül engedtek le, egy teherautóra helyeztek, és egy közeli, a kocsmatulajdonos által kibérelt telekre szállítottak. A telken hatalmas összegyűlt tömeg színe előtt 3 méter mélyre temették a vállalkozó kedvű csapost, majd befedték a gödröt – Meaney megkezdte föld alatti létezését.
A két ír koma elszántságát tovább tüzelte, hogy velük párhuzamosan egy amerikai countryzenész, Bill White is megkísérelte megdönteni a világcsúcsot, őt a texasi Austinban temették el élve – egy alkalommal Meaney és White még beszéltek is egymással telefonon, miközben mindketten a föld alatt tartózkodtak. A különleges telefonbeszélgetés sajnos nem sült el jól, a két férfi hamar összeszólalkozott, és inzultálni kezdte egymást. Egy másik alkalommal egy fényképezőt küldtek le a csövön Meaney-nek, aki néhány szelfit készített saját magáról a koporsóba zárva – a képeket természetesen azonnal lehozták a szenzációra éhes bulvárlapok.
Whiskyt ivott, edzett és olvasott a föld alatt
Meaney hamar kialakított magának egy állandó napi rutint a szűkös koporsóban: minden reggel 7-kor kelt, megreggelizett és teázott, majd elolvasta a napi híreket az újságokban, melyeket leküldtek neki. Könyveket szintén gyakran olvasott, emellett edzéssel igyekezett eltölteni az idejét – ez természetesen a hely szűkössége miatt csupán lábemelgetésre és bicepsztornára korlátozódott. Szent Patrik-nap (március 17.) alkalmából a szokásos étel-ital mellett whiskyt és Guinness sört kapott odafentről, hogy a föld alatt is megünnepelhesse az Írország védőszentjének tiszteletére tartott nemzeti ünnepet. Elmondása szerint a legjobban az emberi társaság hiányzott neki, magányosnak érezte magát úgy, hogy egyetlen arcot sem láthatott, és senkivel sem beszélhetett hosszú heteken keresztül.
White 55 napot bírt ki a föld alatt – amikor Meaney értesült amerikai riválisa teljesítményéről, tudta, mit kell túlszárnyalnia, végül 61 nap elteltével jelezte, hogy szeretne kiszabadulni önként vállalt börtönéből. A koporsó kiemelését még a korábbinál is nagyobb tömeg kísérte figyelemmel, és egy tradicionális ír folkot játszó női zenész- és táncoscsoport is megjelent, hogy húzza a talpalávalót – a koporsót teherautón visszaszállították a kocsmába, útközben Meaney a lyukakon keresztül integetett az összesereglett népnek. A vendéglőben felnyitották a fedelet, és orvosok vizsgálták meg az időközben nagy szakállat növesztett 33 éves férfit, aki meglepő módon semmilyen különösebb egészségkárosodást nem szenvedett, jó erőben volt, egyedül a szemét zavarta a fény, ezért egy ideig napszemüveget kellett viselnie.
Hamar elszállt a hírnév
Ugyan Meaney világcsúcsot döntött, sajnos senki sem értesítette a kísérletről a Guinness-bizottságot, akik nem delegáltak megfigyelőt a helyszínre, így a rekordok könyve hivatalosan nem ismerte el az ír férfi elsőségét. Később többen jelentős összegeket ajánlottak fel Meaney-nek, hogy ismételje meg a hihetetlen mutatványt, sőt, egy impresszárió egy európai turnéval egybekötött megmérettetést is tervezett, melynek során Meaney és White fej-fej mellett küzdenének meg egymással, ezúttal beton alá temetve, és a győztes markát 5000 fontos jutalom ütné. A felkérésekből azonban végül semmi sem lett, Meaney a dicsőségen kívül soha semmilyen (anyagi) hasznot nem húzott a sikeres rekordkísérletből; néhány évvel később családjával hazaköltözött Írországba, és visszavonult a nyilvánosságtól.
Az erőemberből lett vendéglátós, Butty Sugrue, akinek szintén nem sikerült hasznot húznia a rekordkísérletből, 1977-ben, 53 éves korában halt meg: egy hűtőt próbált a fogával lehúzni egy lépcsőn az egyik vendéglőjében, a mutatvány azonban félresikerült, a fridzsider rázuhant, és agyonnyomta őt. Meaney 2003-ban, 68 évesen hunyt el, temetésén a pap az alábbi szavakkal emlékezett egykori hírnevére: „Sohasem búcsúztattam még olyan embert, akit korábban egyszer már eltemettek.”
