Rengeteg állat hajtott végre hőstetteket az első világháború során. Egy kicsi galambnak majdnem 200 katona köszönhette az életét.
Amikor az első világháború hőseire gondolunk, általában emberek jutnak eszünkbe. Azonban nem ők voltak az egyetlen hősök, rengeteg állat is szolgált a háborúban. A feljegyzések szerint összesen 16 millió, köztük lovak, sebesülteket kereső kutyák, mérgező gázokat érzékelő kanárik, illetve postagalambok. Utóbbiak közé tartozott a hőssé vált Cher Ami is.
Galambok az első világháborúban
Az első világháború ideje alatt már használtak rádiót és telefont, ám ezek az új technológiák a harctéren megbízhatatlannak bizonyultak. Az ágyúzások során könnyen tönkrementek, az ellenség szabotázsakciók keretében elvágta a vezetéiket, a nagyméretű eszközöket cipelő katonák pedig könnyű célpontot jelentettek a mesterlövészeknek. Ezért a régóta megbízhatóan dolgozó, már az ókorban is alkalmazott postagalambok lettek a helyettesítőik.
Képesek voltak áthatolni a bombázásokon, a füstön, és a rossz időjárási körülmények sem zavarták őket.
Egy perc alatt 800-1000 méter távolságot tudtak megtenni, rendkívüli volt a kitartásuk és a tájékozódási képességük. A hadseregek így 95 százalékos sikerrel tudták kézbesíteni üzeneteiket.
A tudósok úgy vélik, kiváló tájékozódási képességük onnan ered, hogy csőrükben magnetit (vasércásvány) található, amely iránytűként működhet, valamint nagyon jól érzékelik az alacsony frekvenciájú hangokat, amelyek nagy távolságra terjednek, és hazavezetik őket.
Ezek az állatok szinte minden katonai ágazatban szolgáltak. A tankokból is galambokat küldtek előre, hogy felderítsék az elrejtett géppuskák helyzetét. A pilóták pedig repülés közben engedték őket szabadon, hogy a lehető leggyorsabban továbbítsák a felderítési információkat. A hajók és hidroplánok fedélzetén is helyet kaptak, hogy rádióhiba vagy vészhelyzet esetén segélykérő üzeneteket küldjenek. Csak Nagy-Britanniában több mint 700 példány közvetített üzeneteket süllyedő hajókról és tengerbe zuhant repülőgépekről, ami lehetővé tették azok mentését.
A postagalambok értékes eszközökké váltak a szövetségesek számára, a németek mesterlövészeket és természetes ellenségeiket, például sólymokat vetettek be ellenük. A francia erők ezért feketére festették őket, hogy varjúnak tűnjenek.
A galamb, aki életeket mentett
1918. október 13-án Charles White Whittlesey amerikai őrnagy és 194 embere az ellenséges vonalak mögött rekedt. A németek minden oldalról támadtak, nem hagyva számukra menekülési lehetőséget. Kimerítették erőforrásaikat, és az életükért küzdöttek. Mindemellett még saját csapataik is tüzet nyitottak rájuk, mivel nem ismerték fel őket, és azt hitték, hogy német katonák. Whittlesey megpróbált üzeneteket küldeni az övéiknek, ami különféle okokból nem sikerült. Végül egy régi, jól bevált megoldáshoz fordult: a postagalambokhoz. Csakhogy a németek ezeket is figyelték, és rengeteg madarat lőttek le.
Az első galambot, amely a „Sok a sebesült. Nem tudunk evakuálni.” üzenetet vitte volna, szintén lelőtték. A második galamb, amely még kétségbeesettebb üzenetet vitt – „Az emberek szenvednek. Tudnának támogatást küldeni?” – szintén golyó áldozatául esett. A harmadik galamb ugyan célba ért, de rossz koordinátákat vitt, emiatt a tüzérségi támadás a saját embereiket érte, ahelyett, hogy segítette volna őket. Utolsó reménysugaruk Cher Ami volt. Az őrnagy vele küldte el üzenetét, ami végül megmentette életüket:
A 276.4-es út mentén vagyunk párhuzamosan. Saját tüzérségünk közvetlenül ránk lő. Az ég szerelmére, állítsák le.
Amikor Cher Ami felszállt, a németek észrevették, és tüzet nyitottak rá. Az egyik lövedék eltalálta, majdnem odaveszett, de valahogy sikerült visszanyernie az egyensúlyát, és folytatnia útját. Huszonöt perccel később sikeresen kézbesítette az üzenetet, ezzel megmentve a völgyben rekedt 195 ember életét.
A lövés, amely majdnem végzett vele, súlyos sebeket ejtett az apró állaton. Áthatolt a mellkasán, megvakította az egyik szemére, és szinte teljesen leszakította az egyik lábát. A hadsereg egészségügyi személyzete mindent megtett, hogy megmentse életét, hiszen a 77. gyalogos hadosztály hősévé vált. A lábát amputálni kellett, egy kis fából készült protézist faragtak neki, hogy képes legyen állni. Miután állapota lehetővé tette, hogy utazzon, az Egyesült Államokba vitték. Hazájának tett szolgálatáért Cher Amit a Szolgálati Osztály kabalájává nevezték ki, és megkapta a Croix de Guerre érdemérmet (hadikereszt, francia és belga katonai kitüntetés), valamint az Amerikai Versenygalambtenyésztők Szervezett Testületeinek aranyérmét.
Cher Ami végül 1919 júliusában hunyt el harctéri sérülései miatt. A preparátorok által kitömött galambot 1921 júniusában kiállították.
Olvasnál még érdekességeket a háborúkról? Kattints erre a cikkünkre, melyből 5 merész haditervet ismerhetsz meg.
