Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Jelentős feltűnést keltett 1915-ben Nagyvárad utcáin egy talpig bakaruhába öltözött, éjfekete bőrű, mosolygós férfi, Ali Mahmud, aki önként jelentkezett választott hazája szolgálatára az első világháborúban. Az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen színes bőrű katonájáról szinte semmilyen biztos információ, csupán legendák maradtak az utókorra.
Hazafiasságból jelentkezett szolgálatra
A nagyváradi fekete honvédról szóló első hírlapi tudósítás 1914 októberében még Perrie Simonként nevezte meg a gyerekként Kongóból Berlinbe, majd Magyarországra került fiatalembert, egy évvel később már Ali Mahmud néven emlegették őt a lapok, és azt állították, Szenegálból érkezett Európába. A széles mosolyáról és magas, erős termetéről ismert férfi a tudósítás szerint úgy beszélt magyarul, mint egy bihari szolgabíró – beleértve a káromkodás ízes művészetét is –, anyanyelvét szinte teljesen elfelejtette, imádta a magyar borokat, és büszkén magyarnak vallotta magát.
Ali a nagyváradi mozi portásaként dolgozott, elegáns, vörös bársonylibériájában köszöntötte a vendégeket, szívesen lófrált a városban, együtt ivott a kocsisokkal a kocsmákban, és fűzte a csinos nőket, a helyiek szerint kevés nála kedélyesebb ember fordult meg a környéken. Hősünk teljesen elégedett volt a munkájával, a világháború kitörését követően azonban szomorúan és irigykedve nézte a frontra induló, illetve onnét visszatérő honvédeket: legnagyobb vágya volt, hogy hazáját szolgálhassa a harcmezőn, idegen ország polgáraként azonban visszautasították jelentkezését a seregbe.
„Nagyon szégyellem, hogy magyar ember létemre itthon kell ülnöm” – nyilatkozta Ali a Pesti Hírlap riporterének. – „Nem bánom, ha szanitécnek is, de vigyenek és adjanak puskát. Le tudom lőni röptiben a fecskét, cudarul elbánnék egy-két orosszal.” A Tolnai Világlapja később úgy számolt be a történetről, hogy barátai biztatták Alit: „Mutasd meg a virtusodat! Kell ám katonának az ilyen markos legény!” A jól megtermett moziportás annyira komolyan vette a tréfás biztatást, hogy még aznap jelentkezett honvédnek.
Városszerte bámulták a járókelők a fekete honvédot
Hősünk képtelen volt beletörődni a visszautasításba, ezért hosszú levelet írt Budapestre a hadügyminisztériumba, melyben elmagyarázta, miért szeretné országát szolgálni, saját szavaival élve „felajánlotta vérét és életét a szeretett magyar hazáért”. A levél megtette a hatását, Ali néhány héttel később megkapta a behívót, és hathetes kiképzésen vett részt, ahol megtanították a fegyverrel bánni, és egyenruhát is kapott.
Az újdonsült honvéd melle dagadt a büszkeségtől, még szabadidejében is egyenruhában járt, amit mindig alaposan kivasalt és kitisztított, és feletteseinek magát haptákba vágva tisztelgett; a járókelők természetesen alaposan megbámulták a különös látványt nyújtó fekete bőrű honvédet, egyesek azt gondolták, egy magyar baka kente be az arcát cipőkrémmel szórakozásból. A kuriózummá lett Alit Várkonyi Titusz újságíró – Várkonyi Zoltán édesapja – lefényképezte a budapesti körúton, a fotó olyan jól sikerült, hogy az Élet folyóirat 1915. április 18-án számának címlapjára került.
Kitüntetéssel tért haza a frontról
Ugyanazon év augusztusában a Magyarország napilap már egy teljesen más változatban prezentálta a „szerecsen honvéd” történetét: szerintük a férfit Mr. Bobby néven ismerik, nem Afrikából, hanem az Egyesült Államokból, Illinois államból származik, artistaként végzett, és egy budapesti mulatóban dolgozott, mígnem a hely tönkrement, ő pedig Nagyváradon kötött ki, és lett egy helyi lokál portása.
A források szerint Ali – vagy Mr. Bobby, esetleg Perrie Simon – végül valóban megjárta a háborút, a galíciai frontra került, ahonnét szerencsésen hazajutott, sőt, ezüst vitézi érdemrendet kapott, és tizedessé léptették elő. Az anekdota szerint egyszer a parancsnoka megkérdezte a nyakigláb fekete honvédet, miért csapott fel katonának, amikor nem volt muszáj, mire ő úgy felelt: „Meg akarok egy magyar lányt érdemelni!” A monarchia egyetlen színes bőrű katonájának későbbi sorsáról sajnos nincsenek információk, alakja a múlt ködébe vész.
