Aki azt gondolta, nem volt semmi közös V. Ramszesz fáraóban, Kölcsey Ferencben és Joszif Sztálinban, és aki nem gondolta, hogy az oltóanyagra használt vakcina kifejezés a latin tehén szóból származik, az meg fog lepődni.
Az elmúlt 2-3 évben, ha valaki pandémiát vagy védőoltás említett, automatikusan a Covid-járványra gondoltunk, pedig a Nemzeti Népegészségügyi Központ Járványügyi és Infekciókontroll Főosztálya csak a 2022-es évről Magyarországon több mint 3200 szalmonella-, összesen 830 különböző hepatitis-, 1500 fölötti számú bárányhimlő-, mintegy 1500 Lyme-kór-, és több mint 1200 bejelentett skarlátfertőzést tart számon. De ez még mind semmi a régi nagy járványokhoz képest. Még az emberiséget tizedelő háborúk és erőszakos viszálykodások sem tudtak annyi halálesetet okozni, mint az olyan mészárosok, mint a himlő.
A variola vera, magyarul fekete himlő néven ismert betegség 1978-as megbénításáig, csak a 20. században mintegy 300-500 millió ember haláláért volt felelős. Az emberiséget sújtó egyik legpusztítóbb járványt okozó vírus története 16–68 000 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a kizárólag az emberre veszélyes változat szétválhatott az afrikai rágcsálók rokon vírusától. Ázsiában 400–1600 évente vissza-visszatérő jelenség volt a több alfajjal gazdagodott variola vírus. Ez olykor csupán 25-40%-os halálozási arányt eredményezett, de az amerikai kontinensen már 80%-os mortalitással söpört végig. Az évszázadok során a fekete himlő valószínűsíthetően még sokkal több áldozatot szedhetett, mint amennyit jelenleg neki tulajdonítunk, hiszen számos eset nem kerülhetett azonosításra, vagy más kór számlájára íródott.
A fekete himlő tünetei
A két héten át lappangó kór magas lázzal, rossz közérzettel, fejfájással, influenzaszerű tünetekkel kezdődött, majd napokkal később a láz elmúlt, de aztán apró foltok jelentek meg. A szájban jelentkező duzzanatok meggyűlve kipukkantak, tovább kedvezve így a nyálkahártyában a gyors szóródásnak. Ezután az arcon, majd a teljes testen képződtek a foltok, melyek gyötrelmes fájdalmak kíséretében alakultak hólyagos kiütésekké. A hetekig tartó keléses állapot után, szerencsés kimenetel esetén, a kiütés elmúlt, és megmaradt a himlőhely, amit a köznyelv úgy nevezett: ragya.
Kíméletlen kór
Akinek sikerült élve kikerülnie a kíméletlen kór szorításából, az leggyakrabban legalább egy, de sokszor mindkét szemére megvakult, hajhullást, végtagtorzulást is elszenvedhetett a himlőhelyek fennmaradásán túl. Ennek esett áldozatul többek között Kölcsey Ferenc, aki egyik szeme világát veszítette el, de megküzdött a vírussal Mozart, Lincoln és Sztálin is. V. Ramszesz azonban nem tudott úrrá lenni rajta, ahogyan I. Lajos spanyol és XV. Lajos francia királlyal is végzett a betegség.
Gyenge próbálkozások az első oltás előtt
Afrika és Ázsia lakói hosszú évezredekkel ezelőtt is is próbáltak valamiféle ellenszert találni a himlőre. Fertőzött váladék vagy por alakú himlősebek szervezetbe juttatásával enyhébb lefolyású, preventív jellegű megbetegedést okoztak szándékosan, s bizonyos esetekben ez működött is. Ez az inokuláció nevű eljárás ugyan sokakat megmentett a tragikus végkifejlettől, de a kórt az így megfertőzött páciensek is terjesztették. Mindez ráadásul kedvezett a vírus mutálódásának is, jellemzően további megbetegedéseket idézett elő, így a módszer nem nőhette ki magát valódi megoldássá.
Fény a hosszú alagút végén
A végleges válasz az emberiség eddigi egyik legnagyobb ellenségére Edward Jenner nevéhez és a tehenekhez fűződik.
Jenner 1749-ben született az angliai Berkeley-ben, majd sebészként tevékenykedett és megfigyeléseket tett a himlővel kapcsolatban. Így üthetett szöget a fejében egy tehenészlány megjegyzése, aki önmagát a járvánnyal szemben védettnek minősítette, mondván, ő már átesett a tehénhimlőn, így a fekete himlővel szemben ellenálló marad majd. Jenner felfigyelt az ígéretes statisztikákkal alátámasztható népi megfigyelésre. Egy segítőkész, bár vakmerő, önként jelentkező fiúnak kísérleti jelleggel egy tehén himlőhólyagjaiból származó váladékot kezdett adagolni. James Phipps, a bátor alany hamar átesett a tehénhimlőn, és később a fekete himlő sem döntötte le lábáról, így a furcsa kísérlet sikeresnek bizonyult. Ezzel megtörtént az emberiség első mesterséges immunizálása, a legelső védőoltás, azaz mai szóval vakcina beadása.
Vakcina
De a terminust csak jóval később, Louis Pasteur vezette be a köztudatba, emléket állítva Jenner felfedezésének, a tehenészlányok élesátásának, és nem utolsósorban a már borjazott nőstény szarvasmarháknak. Ezek latin elnevezése ugyanis a vacca, melyből a védőoltásokra jelenleg is használatos vakcina szavunk mutálódott.
