A diszlexiások között vannak átlagos és rendkívüli intelligenciával megáldott, híres és kevésbé híres emberek. Vannak köztük művészek, eredményes vállalkozók, üzletemberek és sportolók, akik mindannyian sikeres pályát futottak be annak ellenére, hogy az iskolában meggyűlt a bajuk a betűkkel. Íme néhány példa, köztük jó néhány kortárssal, hogy a diszlexia nem jelent mindig hátrányt.
A kutatók állítják: a diszlexia kifejezetten előnyt jelent az üzleti életben, és több híresség épp az olvasási nehézségnek köszönheti sikereit. De mégis miért teljesít jobban másoknál Jennifer Aniston, Keira Knightley, Tom Cruise, Whoopi Goldberg, Jim Carrey vagy Cher?
Talán, mert másként gondolkodnak, mint az „átlagember”. A diszlexiásoknak fejlettebb lehet a kreativitásuk, a térlátásuk, a vizualitásuk, és szavak helyett képekben gondolkodnak. Emellett gyakran intuitívak, képesek egészében átlátni egy folyamatot vagy problémát, ezáltal könnyen felfedezik az összefüggéseket. Kiemelkedően teljesítenek a művészetekben, az újítások terén és a kreatív megoldásokat igénylő helyzetekben.
Diszlexia: a hétköznapokat is megnehezíti
A diszlexia olyan részképességzavar, amely olvasási, írásbeli és beszédbeli nehézséget okoz, hátráltatva ezzel a diákok iskolai teljesítményét, de hatással van a problémával küzdők hétköznapi olvasási tevékenységére is. A diszlexia következménye lehet a hibás és lassú olvasás, a betű- és szótagtévesztés, a göcsörtös vonalvezetésű írás, a rossz hallási és vizuális emlékezet, vagy a szegényesebb szókincs is.
Ezek a nehézségek azonban kitartással, nagy erőfeszítések árán és a diszlexiások megsegítésére kidolgozott módszerekkel leküzdhetők. Ezt számos hazai és nemzetközi siker példázza.
Agatha Christie-nek kínszenvedés volt az írás
Ha a polihisztor Leonardo da Vinci most járna iskolába, biztos, hogy diszlexiásnak minősítenék, hiszen képtelen volt megtanulni jól olvasni. De kéziratai, balkezessége, tükörírása és a korabeli feljegyzések is azt erősítik meg, hogy a festő, feltaláló, tudós, matematikus, hadmérnök, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író – egy szóval: zseni – diszlexiás volt.
Megkínlódott az írott szöveg „megfejtésével” a 19. századi francia író, Gustave Flaubert is, akinek unokahúga visszaemlékezései szerint óriási könnyek gördültek le az arcán, miközben olvasott. Anatole France pedig kétszer is megbukott az érettségi vizsgán.
Talán nehezen hihető, de a krimi koronázatlan királynőjének, Agatha Christie-nek mindig is nehézséget okoztak a betűk. Diszlexiája miatt lassú felfogásúnak tartották, és élete végéig gondot okozott neki a pontos helyesírás.
Sokszor egy példakép lendít át a nehézségeken
A sármos Tom Cruise-nak szerepei megtanulása jelent óriási küzdelmet. Az egyik legjobban kereső amerikai színész elmondása szerint arra törekszik, hogy elképzelje, amit olvas. Megtanulta, hogyan hozzon létre olyan mentális képeket, amelyek segítenek neki az olvasott szöveg megértésében.
Diszlexiája miatt Keira Knightley-nak is több idő kell a felkészülésre. Az amerikai színésznő, elmondása szerint lelkes gyermek volt, aki szeretett jól teljesíteni, éppen ezért óriási csapásként élte meg, amikor kiderült, hogy diszlexiás. Keirát a színjátszás motiválta a diszlexia nehézségeit leküzdő feladatok gyakorlásra, illetve az, hogy édesanyja azt állította, Keira kedvenc idolja, Emma Thompson sem tudott jól olvasni, de kitartó munkával már képes megküzdeni a szövegekkel.
Az Oscar-díjas Cher bevallása szerint az iskolában egyáltalán nem olvasott, és a tanulás csak kínlódást jelentett neki. Ha valamit sikerült is megtanulnia, azt diszlexiája miatt csak hallás után tanulta meg.
A verseny nem az iskolapadban dől el
Több híres felfedezőnek és nagy formátumú gondolkodónak is nehézséget okozott a betűk felismerése és a szövegértés. A Nobel-díjas fizikus, Albert Einstein annak ellenére lett a 20. század legnagyobb tudósa, hogy háromévesen még beszélni sem tudott. Miután sokat álmodozott, tanárai lassú gondolkodású gyereknek tartották. Felnőttként Einstein úgy nyilatkozott: „Az egyetlen, ami gátol engem a tanulásban, az az oktatás.”
Thomas Alva Edison gyermekkorát is megkeserítette a diszlexia, tanárai megszólták, az apja ostobának tartotta. Majd az a gyermek, aki az őt becsmérlő környezet szavát elfogadva elhitte magáról, hogy buta, felnőttként sikeres elektrotechnikus, feltaláló és üzletember lett, és a nevéhez ezer szabadalom fűződik.
A kudarcok ellenére Winston Churchill sem adta fel a küzdelmet. Az egykori brit miniszterelnök annak ellenére lett kiváló szónok, politikus és Nobel-díjas író, hogy az iskolában töltött napok mindig szorongással töltötték el. Főleg igaz volt ez akkor, amikor rájött, hogy a verseny még jóformán el sem kezdődött, és ő máris reménytelenül lemaradt.
Szintén diszlexiában szenvedett Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója, és Henry Ford autómogul, amerikai üzletember.
Richard Branson multimilliárdos vállalkozóról felnőttként derült csak ki, hogy diszlexiás, ám elkeseredés helyett a hátrányból előnyt kovácsolt, mert mint mondja: „Szerencsére akkor már tudtam, hogy a nehézségek vezethetnek el a sikerhez.”
A sportban sem jelenthet akadályt
A sikeres sportolók közül nem titkolta diszlexiáját Bruce Jenner és Greg Louganis olimpikon, valamint az autóversenyzés sztárja, Jackie Stewart sem.
Bruce Jenner elismerte, hogy nem tud olvasni és helyesen írni, ám ezeket a motoros koordinációs zavarokat nem tesztelték az olimpián, amikor aranyérmet nyert.
Jackie Stewart egykori autóversenyző, többszörös Forma–1-es világbajnok egy alkalommal bevallotta, hogy az ő életét nagyon megkeserítette a diszlexia. Miután nem tudott jól megtanulni olvasni,
folyamatos megaláztatásban volt része,
ám az élet kárpótolta a sportban elért sikereivel. Diszlexiával küzdött még többek között Mohammed Ali nehézsúlyú világbajnok bokszoló és Magic Johnson kosárlabdázó is.
