Régi vitát dönthetnek el azok az új bizonyítékok, amelyek szerint a dinoszauruszok halálát okozó aszteroida a Jupiteren túlról érkezett. A paleontológusok a becsapódás körüli kőzetmintákat elemezve jöttek rá, hogy az eltér minden más meteorit nyomán fennmaradt lelettől.
66 millió éve a világ olyan békésnek tűnt, mintha soha semmi nem zavarná meg a természet örökös rendjét. De aztán hirtelen vakító fénycsóva hasította ketté az eget, mintha maga a nap szállt volna alá a mennyekből. A levegő mély, földöntúli dübörgéssel telt meg, amely még a legnagyobb dinoszauruszok dübörgő hangját is elnyomta. A becsapódás pillanata leírhatatlan erővel rázta meg a földet. A talaj remegett, hullámzott, mintha egy óriás dühös keze markolta volna meg a bolygó felszínét, és próbálná darabokra tépni. A levegőben szálló hamu és por sűrű, fojtogató felhőt alkotott, amely mindent beborított. A hőmérséklet perzselővé vált, az égbolt vörösen izzott, a környező táj egy szempillantás alatt pokollá változott.
Ez okozta a dinoszauruszok halálát
66 millió évvel ezelőtti világunk, amelyet a dinoszauruszok uraltak, tele volt élettel. Hatalmas növényevő szauropodák legelésztek a buja erdőségekben, miközben a raptorok az árnyékban megbújva vadásztak. Az égboltot pteroszauruszok szelték keresztül-kasul, a földön pedig triceratopszok és ankyloszauruszok meneteltek méltóságteljesen. A természet vad, mégis harmonikus táncát a dinoszauruszok hegemóniája határozta meg, de a Mexikói-öbölbe becsapódó aszteroida a halálukat okozta.
A kozmikus katasztrófa a Yukatán-félsziget partja mellett egy 150 kilométer átmérőjű és 20 kilométer mély krátert hagyott maga után. Az ütközés ereje olyan robbanást idézett elő, amely az egész bolygót megrázta, és mérhetetlen pusztítást hozott magával. A becsapódás által keltett lökéshullám szétterjedt a földkerekségen, szökőárakat, földrengéseket és vulkánkitöréseket indítva el. A dinoszauruszok, amelyek addig hatalmas és félelmetes urai voltak e világnak, most kiszolgáltatottá váltak. A félelmetes vadász hírében álló Tyrannosaurus rex rémülten bőgött a lángokban álló erdők között, míg az egek uraként rettegett, 10-12 méteres szárnyfesztávolságú Quetzalcoatlus tehetetlenül zuhant a földre, amikor a légkör megtelt fojtogató hamuval és porral.
Ekkora pusztítást okozott a kozmikus karambol
Az élőlények mindegyike harcolt az életéért, de a természet erői megállíthatatlanok voltak. A becsapódás utáni klímaváltozás és környezeti katasztrófák, mint a porfelhők okozta lehűlés, a növényzet elpusztulása és a tápláléklánc összeomlása, a szárazföldi, vízi és repülő hüllők életének is véget vetettek. Azon kevesek közül, amelyek túlélték a katasztrófát, a növényevő dinoszauruszok pusztultak el elsőként táplálék híján, de a ragadozók is lassan elgyengültek, ahogy prédájuk egyre ritkábbá vált. A világ, amelyet a dinoszauruszok uraltak, csendben és fájdalomban múlt ki. A tömeges kihalás a bolygó fajainak mintegy 60 százalékát pusztította el.
Most új felfedezések utalnak arra, hogy a pusztítás mögött álló aszteroida nem a közelből, hanem nagyon messziről érkezett: valójában a Naprendszer külső részein túlról. A Science című folyóiratban megjelent kutatás szerzői szerint ez a bizonyíték végre lezárja a bolygónk történetének múltjával kapcsolatos, régóta tartó vitákat.
Itt találták meg a dinoszauruszok halálának a nyomait
Ez a 66 millió évvel ezelőtti kataklizma megőrződött a Föld felszíne alatt eltemetett kőzetek összetételében. A geológiában ezt a sziklaréteget kréta–paleogén (K-Pg) határnak nevezik, mivel a két földtörténeti korszak közötti választóvonalat jelöli. A tudósok korábban ezen a részen találtak nagy mennyiségben olyan különleges elemeket (irídiumot, ruténiumot, ozmiumot, ródiumot, platinát és palládiumot), amelyek a Földön ritkák, de a meteoritokban gyakoriak. Egyesek korábban úgy vélték, hogy ezek magas szintjét nagy intenzitású vulkáni tevékenység okozhatta, mások szerint viszont ezek sajátos összetétele inkább az aszteroidákéra hasonlít.
A vita eldöntésére a kutatók mintákat vettek a K-Pg határról. Más aszteroidabecsapódásokból származó mintákkal összehasonlítva a csapat felfedezte, hogy a ruténiumizotópok szintje eltér a többitől. Sokkal inkább a földönkívüli széntartalmú kondritokéhoz hasonlítanak: ez egy olyan aszteroidatípus, amely csak a Naprendszer külső részében keletkezik.
Ha belegondolunk, hogy ez a kis űrszemét egy ilyen időben és térben távoli helyről érkezve keresztezte a Föld útját, és ezzel megpecsételte a dinoszauruszok sorsát, szinte hihetetlennek tűnik
– mondta Stephen Brusatte paleontológus professzor.
A dinoszauruszok – akárcsak a többi állat szerte a világon – úgy végezték aznap a dolgukat, ahogyan azt előtte több tízmillió éven át tették. Amikor egyszer csak a semmiből felbukkant ez az aszteroida, örökre megváltoztatta a világot. Ha nem jött volna, talán a dínók lennének ma is az uralkodó faj a Földön, mi pedig még mindig valahol a fák lombkoronájába rejtőzve bujkálnánk előlük. A bolygón a mai technológia helyett a természet ősi ereje uralkodna, az élet ritmusa pedig a dinoszauruszok lépteinek dübörgésére rímelne, miközben a törzsfejlődés során kialakult emberek egyszerű, ösztönös lényekként próbálnák túlélni a mindennapokat.
Ha az emberi törzsfejlődés jövőbeli stációi is érdekelnének, ide kattintva erről is olvashatsz.
