Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Curie-család kétségkívül az a família, ahol a legmagasabb az egy főre jutó Nobel-díjasok aránya: Marie és Pierre Curie fizikai és kémiai Nobel-díja után lányuk, Irène Joliot-Curie is elnyerte a legmagasabb tudományos elismerést.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Irène Curie beleszületett a tudományba: 1897 szeptemberében jött világra a tudós házaspár, Marie Skłodowska és Pierre Curie első gyermekeként. Édesanyja szinte az utolsó pillanatig dolgozott a laboratóriumban, és Irène születését követően is hamar visszatért a tudomány világába. 1898-ban Marie és Pierre Curie közzétették tanulmányukat az általuk felfedezett két új kémiai elemről, a polóniumról és a rádiumról, 1903-ban pedig megkapták a fizikai Nobel-díjat, „elismerésül azért a rendkívüli szolgálatért, melyet csoportmunkával nyújtottak a Henri Becquerel által felfedezett radioaktív sugárzás további kutatásában”.
Lakásfelújítás a Nobel-díj honoráriumából
Curie-ék nem éltek fényűzően: „Bitumen-padlójú hangárban laktunk akkor, melynek üvegteteje csak igen gyatrán védelmezett meg az esőtől.
Nyáron olyan meleg volt, mint valami üvegház, télen a vaskályha csak nagyon rosszul fűtötte át. Itt töltöttük életünk legszebb, legboldogabb éveit.
Munkában teltek napjaink” – emlékezett vissza később erre az időszakra Marie Curie. A Nobel-díj honoráriumából újratapétázták párizsi lakásukat és felújították a fürdőszobát. Szükség is volt erre, hiszen 1904-ben újabb lányuk született: Ève. Két év múlva azonban tragédia történt: Pierre Curie életét vesztette, amikor elgázolta egy lovaskocsi. Férje halála után Marie mély gyászt élt meg; állítólag ekkor mondta, hogy immár „gyógyíthatatlanul és nyomorúságosan magányos ember” lett belőle.
Egy cseppet sem átlagos család
Marie Curie egyedül maradt lányaival, akikhez Lengyelországból hívatott nevelőnőt, hogy ne felejtsék el szülőhazájának nyelvét. Elfogadta a Sorbonne ajánlatát férje megüresedett katedrájára, és az első női professzorként belevetette magát a munkába. Eközben nagy gondot fordított lányai oktatására: 1907-ben tudóstársaival együtt magániskolát szervezett, mert elégedetlen volt az akkori párizsi természettudományos oktatással. A Szövetkezet nevű kezdeményezés azért is rendhagyónak számított, mert a szokványos tantárgyakon kívül például kínai nyelvet és szobrászatot is tanítottak, nagy hangsúlyt fektetve az önkifejezésre és a játékra.
A Curie-lányok közül Irène volt az, aki kimagasló matematikai képességekkel rendelkezett, Ève inkább a művészetek és az irodalom iránt érdeklődött, remek zenei hallása volt, és zongorázni tanult. Ève később bevallotta: gyerekként szenvedett attól, hogy édesanyja minden idejét a laboratóriumban tölti, és igazán csak tinédzserkorában tudott kapcsolódni hozzá. Ennek ellenére Marie Curie anyaként is igyekezett helyt állni: sok időt töltöttek a szabad levegőn, hosszú sétákat tettek, kertészkedtek, bicikliztek (ne feledjük, ez akkoriban még egyáltalán nem volt általános, főként nők körében!), de megtanultak varrni és főzni is. Otthon többnyire lengyelül beszéltek, 1911-ben ellátogattak édesanyjuk szülőhazájába is, ahol kiadós túrákat tettek és sokat lovagoltak.
Az 1910-es évek elején Marie Curie viszonyba bonyolódott a fizikus Paul Langevinnel. Ez óriási botrányt keltett akadémiai körökben: Langevin házasember volt, aki Marie Curie miatt elhagyta feleségét – ráadásul öt évvel fiatalabb volt, mint Marie. Szárnyra kaptak a pletykák is: arról, hogy Langevin Pierre tanítványaként kezdte (ez valóban így történt), és Marie Curie zsidó származásáról (ez hamis vélekedés). Tudományos eredményei dacára Marie Curie-t nem választotta tagjai közé a Francia Tudományos Akadémia, s megesett, hogy egy konferenciáról hazatérve a bulvársajtó által felhergelt tömeg elől egy barátnőjéhez kellett menekülnie, lányaival együtt. Nemzetközi karrierje azonban nem bicsaklott meg a botrány miatt: 1911-ben Marie Curie megkapta a kémiai Nobel-díjat is, „elismerésképpen a rádium és polónium felfedezésért, a rádium sikeres izolálásáért, és ennek a figyelemreméltó elemnek további tanulmányozásáért”.
Irène-t hidegen hagyta a divat
Irène Curie időközben a Sorbonne Természettudományi Karára felvételizett. 1916-ig járt az intézménybe, ekkor közbeszólt az első világháború. Irène ekkor a nők többségéhez hasonlóan ápolónői tanfolyamot végzett, és egy belgiumi radiológiai intézetben tanította az orvosoknak, hogyan találják meg a röntgenberendezés segítségével a katonák testébe fúródott repeszeket. A háború után befejezte tanulmányait a Sorbonne-on, majd édesanyja mellett dolgozott röntgenasszisztensként.
Irène-t igazán csak a fizika érdekelte: a divat, az öltözködés, a szépítkezés hidegen hagyta, és állítólag a modora is hagyott maga után kívánnivalót.
Irène Curie-t 1924-ben felkérték, hogy doktori tanulmányai végeztével tanítsa a nála három évvel fiatalabb vegyészmérnököt, Frédéric Joliot-t a Rádium Intézetben. Két év múlva, 1926-ban összeházasodtak, és mindketten Joliot-Curie-re változtatták vezetéknevüket.
A Joliot-Curie család
Akárcsak Marie és Pierre Curie, Irène és Frédéric Joliot-Curie is minden idejüket a laboratóriumban töltötték. Irène szüleinek munkájára alapozva megvalósították az alkimisták álmát: egyik kémiai elemből egy másikat hoztak létre, azaz felfedezték a mesterséges radioaktivitást. Erőfeszítéseiket 1935-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazták. (A Nobel-díj fölött érzett örömbe némi keserűség is vegyült: az előző évben hunyt el Marie Curie, halálát a káros sugárzás okozta.) Egy újságíró 1935-ben ilyennek látta a tudós házaspárt: „Pierre Joliot karcsú és erőteljes fiatalember, olyan, mint valami fiatal mérnök vagy orvos, tekintete és szava azonban apostolszerű. Könnyen tűzbejön.
Irène Joliot Curie hozzá képest meglehetősen hallgatag. Egyszerű fekete ruhát visel, mint valami intézeti diáklány, egyetlen dísze egy fehér masni.”
A házaspárnak két gyermeke született: 1927-ben Hélène (aki később Paul Langevin unokájához ment feleségül) és 1932-ben Pierre.
A tudományról a férjet kérdezték
Négy év múlva, 1939-ben Az Est tudósítója is felkereste a házaspárt sceaux-i otthonukban. A korszakra jellemző, hogy Irène helyett a férjet szólaltatták meg, a tudósnő kapcsán elegendőnek látták azt közölni, hogy „Irène Joliot-Curie pullóvert köt a kislányának, hintáztatja Pierre-t, vagy pedig tornagyakorlataikat ellenőrzi. Dicséretére legyen mondva, nem vall szégyent a tornaszereken sem. A Nobel-díjas tudós olyan »gyertyát« csinál a nyújtón, hogy Hélène és Pierre példát vehetnek róla. Irène Joliot-Curie szívesen beszél gyermekeiről, az élet problémáiról, háziasszonyi gondjairól, de a tudományos munkájáról nem beszél. Ezt a férjének hagyja.”
Mindketten baloldali eszméket vallottak, és aggódva figyelték a nemzetiszocializmus előretörését. A második világháború alatt kutatási anyagaikat Angliába juttatták. Frédéric részt vett a francia ellenállásban, Irène-t eközben Svájcban kezelték tuberkolózisa miatt. Folyamatosan aggódott férje és gyermekei testi épsége miatt, többször visszautazott Franciaországba, vállalva a német katonák órákig tartó ellenőrzését a francia-svájci határon. 1944-ben már túl kockázatosnak érezte ezt, és magához költöztette a gyermekeit. Férjéről hosszú hónapokig szinte semmit nem tudott, 1944 szeptemberében egyesülhetett újra a család.
Nem választotta tagjai közé az Akadémia
A háború után a Joliot-Curie házaspár folytatta kutatásait, 1948-ban részt vettek az első francia atomreaktor tervezésében. Politikailag is aktívak voltak: Irène elkötelezetten támogatta a nőjogi mozgalmakat, és minden évben jelentkezett a Francia Tudományos Akadémiára. Minden évben elutasították, hiszen ez a szervezet három évszázadon át nem tűrte meg a nőket a soraiban. (Elsőként 1962-ben Irène Joliot-Curie tanítványát, Marguerite Perey-t választották be, levelező tagnak.) Irène Joliot-Curie-t 1946-ban közvetlen polóniumsugárzás érte: egy lezárt kapszula felrobbant a munkapadján. Ez az incidens, valamint az évtizedes, radioaktív anyagokkal való munka kikezdte az egészségét, és 1956 tavaszán leukémiában elhunyt. Frédéric Joliot-Curie két évvel később távozott az élők sorából, halálát szintén a radioaktivitás okozta májbetegség okozta. Irène húga, a később újságíróként dolgozó Ève 102 éves korában halt meg: ő volt az egyetlen a Curie-családban, aki nem érintkezett radioaktív anyagokkal – és nem kapott tudományos Nobel-díjat. Irène és Frédéric Joliot-Curie gyermekei ma is élnek: a 102 éves Hélène elismert atomfizikus, a 83 éves Pierre biológus kutató volt aktív éveiben.
Ha szívesen olvasnál még tudósnőkről, ezt a cikket ajánljuk.
