Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A 16. századi Anglia leggazdagabbjai között egy ma hétköznapinak tűnő luxuscikk hódított: a cukor. Nemcsak édességként fogyasztották, hanem a korabeli „fogpaszták” édes, szemcsés keverékének is ez volt az alapja. Első használat után talán csillogóbbá tette a fogakat, hosszú távon azonban épp az ellenkező hatást váltotta ki.
Nem véletlen, hogy I. Erzsébet királynő híresen sötét fogsora is e szokás áldozata lehetett – fejtegetik a BBC History Extra történészei.
A Tudor-korban cukorból készült a fogkrém
A Tudor-korban a cukor még ritka, messzi gyarmatokról érkező kincsnek számított, aranyárban mérték, és csak a nemesi rétegek engedhették meg maguknak. Kandírozott gyümölcsök, mézes borok és cukros szirupok formájában vált a jólét jelképévé – s egyben lassan a fogak legnagyobb ellenségévé is.
A szuvas, sötét fog tehát nem szégyenfoltnak számított, hanem státuszjelnek: annak a bizonyítéka volt, hogy valaki elég gazdag ahhoz, hogy megengedje magának a cukrot.
A fogápolás akkoriban egészen másképp nézett ki, mint ma. A fogkefe még nem terjedt el, helyette vászondarabra tekert gyógynövényes port vagy ecetes keveréket használtak. A legnépszerűbb összetevő a rozmaring, a méz és az ecet volt – ezeket a fogak „tisztítására és illatosítására” ajánlották. Úgy hitték, hogy a fogfájást „fogférgek” okozzák, amelyeket így lehet elpusztítani. Valójában ezek a savas, szemcsés anyagok csak tovább roncsolták a zománcot.
A korabeli feljegyzések szerint I. Erzsébet sem menekült meg a cukor átkától. A német jogász és utazó, Paul Hentzner, aki 1598-ban járt Angliában, így írta le a 65 éves királynőt:
A királynő fenséges jelenség volt, arca hosszúkás és világos, bár ráncos; szeme kicsi, mégis élénk és fekete; orra kissé hajlott, ajkai keskenyek, fogai pedig feketék – e hibának, úgy tűnik, az angolok mindannyian áldozatai, túlzott cukorfogyasztásuk miatt. Fülében két gyöngy lógott gazdag függőkkel, fején vörös paróka és kis korona volt.
I. Erzsébet mosolya így nemcsak a Tudor-kor fényűzését, hanem annak árnyoldalát is megtestesíti: a szépségért és a gazdagság látszatáért gyakran nagy árat fizettek – szó szerint a fogaikkal.
Ha kíváncsi vagy rá, hogy Sissi hogyan ápolta külsejét, olvasd el a következő cikket is.
