Franciaország 1940-es megszállását követően a Citroën elnöke megváltoztatta a teherautók olajmérő pálcikáján az ellenőrző rovátkát, így a járművek előbb-utóbb tönkrementek.
Pierre-Jules Boulanger, a Citroën elnöke minden lehetőséget megragadott, hogy a borsot törjön a nácik orra alá. Miután a német hadsereg 1940-ben megszállta Franciaországot, az ország összes vállalatának a náci hadi gépezetet kellett támogatnia, ellátnia a szükséges alapanyagokkal, technikai berendezésekkel. Nem volt ezalól kivétel a Citroën sem, amelynek T-45-ös teherautói hamar a hadsereg kedvelt szállítóeszközeivé váltak.
A nyílt ellenállás fölösleges áldozatokkal járt volna
Természetesen nyíltan nem lehetett szembeszállni Hitlerrel és a németekkel, hiszen akit rajtakaptak, hogy valahogyan akadályt próbál a világháborús gépezet elé gördíteni, azonnal kivégezték. Pierre-Jules Boulanger-nak így valami sokkal körmönfontabb megoldáshoz kellett folyamodnia. Amit végül kieszelt, egészen zseniális volt. Azonkívül, hogy arra biztatta munkásait, hogy ne dolgozzanak túl gyorsan, egy aprósággal teherautók ezreit tette tönkre, ráadásul úgy, hogy lényegében lehetetlen volt kideríteni a hiba okát.
Egy picit elmozdították a T-45-ösök olajszintmérő pálcáján a rovátkát, amely azt mutatta, mennyi a megfelelő olajmennyiség.
Ennek következtében úgy tűnt, hogy miden rendben van a járművekkel, hiszen az olajpálca azt mutatta, van elég olaj a motor normális működéséhez. A valóságban azonban túl kevés volt az olaj, így a teherautók egy idő után tönkrementek. Ez viszont már messze történt a gyártól, így senki nem gyanakodhatott arra, hogy szándékos szabotázsról lenne szó. Ráadásul a német megszállás vége után elég volt egy apró változtatás, és újra hibátlan teherautókat tudtak gyártani.
Náci szabotázs az USA-ban
1942-ben kilenc német ügynök szállt partra Long Island és Florida partjainál. Feladatuk az volt, hogy különböző ipari létesítmények és a vasúthálózat kritikus pontjai ellen intézett támadásokkal minél nagyobb károkat okozzanak az amerikai harci gépezetben, illetve káoszt és félelmet keltsenek St. Louis és Cincinnati városok hajózsilip- és csatornarendszerének, illetve a New York-i vízellátó rendszer tönkretételével. Pokolgépeket helyeztek volna el amerikai zsidó üzletemberek tulajdonában álló áruházakban és nagyobb vasútállomások várótermeiben is. Az összeesküvők a megszállás alatt álló Franciaországból tengeralattjárókon érkeztek Amerikába. Az akciókat valószínűleg sikeresen végre is hajtották volna, ha két kémnek nem támadnak kétségeik. Végül pontosan nem ismert okok miatt feladták magukat, így a hatóságok a másik hét ügynököt aránylag könnyen elfogták.
Nem volt Porsche barátja
Pierre-Jules Boulanger egyébként sem volt jó viszonyban a német hatóságokkal. Nem volt például hajlandó kommunikálni velük, csak közvetítőkön keresztül. Megtagadta, hogy találkozzon Ferdinand Porschéval, aki fontos szerepet töltött be a német hadsereg sikereiben. A német mérnök ugyanis részt vett például a VK 45.01 (P) tank és az Elefant vadászpáncélos kifejlesztésében. Utóbbit eleinte tervezője után Ferdinandnak nevezték, egészen a kurszki csatáig, amely után bizonyos módosításokat hajtottak rajta végre (többek között egy Maschinengewehr 34-es géppuska került az elejére, változtattak a parancsnoki kupolán, hogy jobban ki lehessen látni, és a motor védőrostélyát is átalakították, hogy jobban védjen a golyóktól és a srapnelektől), majd átkeresztelték Elefantra.
Boulanger ellenszenve a németek iránt persze a nácik figyelmét sem kerülte el teljesen, ha az ellenállás valós mértékét nem is látták át. 1944-ben, amikor a Gestapo párizsi főhadiszállását feldúlta a francia ellenállás, kiderült, hogy a Citroën elnöke előkelő helyet foglalt el a német birodalom ellenségeinek feketelistáján, és ki volt jelölve, hogy a szövetségesek offenzívája esetén azonnal le kell tartóztatni.
Ha szívesen olvasnál még hősies háborús tettekről, kattints ide!
