A Podmaniczky család több tagja is nagy hatással volt Budapest fejlődésére, de a kétszáz éve született báró az, akinek a neve teljesen összeforrott a fővároséval.
Ünnepélyes alakuló üléssel kezdte meg munkáját az új Fővárosi Közgyűlés, amelynek tagjait a júniusi európai uniós választásokkal egybekötött szavazáson választották meg a budapestiek.A közgyűlésben hat frakció alakult, ezek közül Vitézy Dávid és az LMP csapata egy báró neve alatt, Podmaniczky Mozgalomként dolgozik majd együtt. De ki is volt a névadójuk?
Budapestért élt-halt a báró
Podmaniczky Frigyes bárót Budapest vőlegényének nevezték, mivel a 19. század végén, a főváros modernizálásának egyik legfontosabb alakja volt, és páratlan szerepet játszott fejlődésében. Azért kapta ezt a becenevet, mert tevékenységével szinte egyesítette a várost saját ambícióival, mintha Budapest és ő egy szimbolikus, örökké tartó házasságban éltek volna.
Podmaniczky a Pesti Városi Tanácsban és később a Fővárosi Közmunkák Tanácsának vezetőjeként tevékenykedett. 1870-től közel három évtizeden át állt a testület élén, ahol számos ambiciózus tervet dolgozott ki és valósított is meg. Az ő ideje alatt lett Budapestből modern nagyváros.
A főváros ebben az időszakban épült ki igazán, és a báró víziója központi szerepet játszott ebben a folyamatban. Az ő közbenjárására indult el a többi között a Nagykörút és az Andrássy út építése, amelyek ma is Budapest fő ütőerei. Ő volt az, aki felismerte, hogy Budapestnek szüksége van elegáns közterekre, sugárutakra és modern közlekedési rendszerre ahhoz, hogy Európa egyik legjelentősebb városává váljon. Az Andrássy út alatt futó földalatti, amely a kontinens legelső ilyen vasútja volt, szintén az ő nevéhez fűződik.
Budapest és a „vőlegény” metaforája
A báró szerelme a város iránt közismert volt. Szó szerint éjjel-nappal azon dolgozott, hogy Budapest korszerű várossá váljon, ami a századfordulón már vetekedett Párizs és Bécs szépségével és fejlettségével. Neki köszönhetjük a budapesti csatornázást, a rakpartokat és a Duna-parti sétányokat is. A közmunkák mellett támogatta a kulturális élet fejlődését is, jelentős szerepe volt a Nemzeti Színház megépítésében. Ő érte el azt is, hogy a az előadásokon a földszinten ne csak állóhelyek legyenek, hanem le is tudjon ülni a publikum.
Egy korabeli anekdota szerint, amikor a politikai viták vagy a személyes nézeteltérések próbálták elvonni a figyelmét, mindig Budapest érdekét tartotta szem előtt. Ezért mondták róla, hogy Budapest „vőlegénye”, hiszen minden figyelmét és energiáját a városra fordította, mintha az lett volna életének egyetlen szerelme.
Nevezték már az „utolsó lovagnak”, a „legnagyobb bolondnak”, a „legjobb szívű magyar úriembernek”, aki a családi vagyonán kívül mindenét, jövedelmét, munkáját a haza érdekeinek, „Budapest szerelmének” áldozta fel
– írta róla Krúdy Gyula, aki szerint a fővárost szinte sosem hagyta el, mert azt tartotta, hogy még nyaralni is itt lehet a legjobban.
A házasság metaforájának sötétebb oldala
Bár a „vőlegény” metaforája elsősorban Podmaniczky rendíthetetlen elkötelezettségére utalt Budapest iránt, azért a várossal kötött „házassága” nem volt mindig felhőtlen. A báró életének vége felé egyre inkább kritizálták a túlzottan nagyszabású terveit, amelyek komoly anyagi gondokat okoztak a városnak. A modernizáció ára magas volt, és nem mindenki látta pozitívan a gyors átalakulást. Ennek ellenére az itteni fejlődés alapjait ő rakta le, és a legtöbb, amit ma Budapesten csodálunk, az ő munkájának eredménye.
Ennek ellenére a ma is létező Podmaniczky utcát nem róla, hanem a nagybátyjáról, Podmaniczky Lászlóról nevezték el, aki hatalmas földterületet adományozott Budapestnek a Városliget környékén. Podmaniczky Frigyest csak a rendszerváltás után fedezte fel újra a nyilvánosság, 1991-ben róla is teret neveztek el Budapesten, az Arany János utcai metróállomásnál, közel a rokon utcájához.
Ha érdekel, milyen titokzatos hely van még az Arany János utcai metróállomás közelében, ebben a cikkünkben erről is olvashatsz.
