Miután apósa és férje is az építkezés áldozata lett, a kezébe vette az irányítást, és neki köszönhetően épült meg az ikonikus Brooklyn híd, amelyet annyi filmben láttál már. Nemcsak a híd volt mérnöki csoda, hanem akkoriban az is ritkaságszámba ment, hogy egy nő vezette az építkezést.
A Brooklyn híd annyira hozzátartozik New York látképéhez, mint a Lánchíd Budapestéhez vagy a Tower híd Londonéhoz. Elkészülte azonban nem csak azért különleges, mert a maga korában igazi mérnöki csodának számított. Miután a híd tervezője, John. A. Roebling meghalt, és a munkálatokat megöröklő fia, Washington Roebling rokkanttá vált, lényegében Washington felesége, Emily Warren Roebling lett az építés vezetője.
Tiszti bálon ismerte meg férjét
Emily Warren 1843 szeptemberében született Cold Springben, 12 gyermek közül a második legfiatalabbként. A család a felső középosztályhoz tartozott, és nagy hangsúlyt fektetett a gyermekek taníttatására. Emilyről hamar kiderült, hogy rendkívül nyitott elme; kedvenc bátyja, Warren vezérőrnagy is támogatta, hogy tanuljon. Georgetownban járt iskolába, ahol a kor elvárásai szerint művészeteket, kézimunkát és háztartásvezetést oktattak a lányoknak, ám ő nem érte be ennyivel: elmerült a matematikában, a csillagászatban és a történelemben is.
A lány 1864-ben, az amerikai polgárháború idején bátyját látogatta meg egy katonai táborban, amikor egy bálon megismerkedett a fiatal mérnök tiszttel, Washington Roeblinggel. Ezután 11 hónapos levelezés vette kezdetét, majd összeházasodtak. Egyik levelében férje így írt Emilyről:
Néhány ember szépsége nem a vonásokban rejlik, hanem azokban a változatos arckifejezésben, amelyet az arc a különféle érzelmek hatására ölt. Ő… a legszórakoztatóbb társalgó.
Ahogy bekerült a Roebling családba, Emily a kor legjobb építészei és mérnökei között találta magát. Apósa, John. A. Roebling egy óriási terven dolgozott; a Brooklynt és Manhattant összekötő hidat álmodta meg, amely a világ első acélkábeles függőhídjának számított. A fiatalok Európába mentek nászútra, azzal a nem titkolt céllal, hogy az öreg kontinens építészetét tanulmányozzák, így a német származású Roebling unokája, Emily és Washington egyetlen gyermeke Németországban látta meg a napvilágot.
A Brooklyn híd áldozatai
1869-ben a hidat tervező John A. Roeblinget súlyos baleset érte. Miközben a híddal kapcsolatos méréseket végezte, az éppen érkező komp a kikötő kövéhez szorította a lábát, amitől teljesen összeroncsolódott a lábfeje. Bár lábujjait amputálták, vérmérgezést kapott, és meghalt. Az építkezést fia, Washington vette át, ám ő lett a híd következő áldozata.
A tervezés sarokköve éppen a folyó mélysége volt; Washington búvárharangokat tervezett a víz alatti építkezéshez. 1870-ben aztán tűz ütött ki az egyik harangban, és az oltási munkálatokban ő is részt vett. Abban az időben azonban még nem ismerték a nyomáskülönbség miatt kialakuló keszonbetegséget – amely több munkás életét is követelte –, és mire az oltás befejeződött, Washington Roebling részlegesen megvakult, megsiketült, és ágyhoz kötött beteggé vált.
Ám volt valaki, aki az első perctől vele volt, és szinte kitalálta a gondolatait: a munkálatokat Emily Warren Roebling vette át. Közvetített férje és a munkások között, ha kellett politikusokkal tárgyalt, miközben folyamatosan képezte magát, hiszen korábban nem folytatott mérnöki tanulmányokat. Rövid időn belül mindent megtanult, amit az anyagok szilárdságáról, a függesztőkábelekről és a mechanikai feszültségről tudni kellett.
Amellett, hogy gyermekét szerető anya és beteg férje támasza volt, 13 éven át vezette a híd építésének munkálatait.
Mindennap kiment az építkezésre, hogy tájékoztathassa férjét a felmerülő problémákról, amelyekre együtt találtak megoldást. Egy idő után annyira elismert lett, hogy sokan azt suttogták, talán a kezdetektől ő állt a nagyszabású terv mögött.
Jogi diplomát is szerzett
Amikor 1883. május 24-én átadták a hidat a forgalomnak, Emily Warren Roebling volt az első, aki kocsiján – Chester Arthur elnök társaságában – átkelhetett rajta. A korabeli leírások szerint egy kakas volt a kezében, amelyet a szerencse szimbólumaként vitt magával. A megnyitó ünnepségen Abram Hewitt így nyilatkozott róla: „Emily Warren Roebling neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik mindazzal, ami az emberi természetben csodálatra méltó, és ami csodálatos a művészet építő világában.”
A rátermett hölgy azonban itt nem állt meg: hamarosan jogi diplomát szerzett, és a női jogok élharcosa lett. Az asszony, aki a Brooklyn híd mögött állt, 1903-ban hunyt el. A New York Times 2018-ban egy megkésett nekrológban emlékezett meg róla.
„Minden nagyszabású munka mögött egy nő elkötelezett önfeláldozása áll” – olvasható a hídra helyezett táblán, amelyet a Roebling család és Emily tiszteletére állítottak.
Ha szeretnél még erős nőkről olvasni, kattints rá alábbi cikkünkre is.
