Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A sötét középkort nem véletlenül hívják sötétnek. Az erre az időszakra jellemző hidelemrendszerek jól mutatják, hogy a tudatlanság mennyire veszélyes, mégpedig azért, mert azok, akiknek nem volt lehetősége tanulni, gondolkodás nélkül elhittek mindent, legyen bármekkora képtelenség.
Aki mégis valamilyen nem kanonizált tudás birtokába jutott, például ismerte a gyógynövényeket és hatásukat, esetleg meg merte kérdőjelezni a hiedelmeket, az a rendszer ellenségének – boszorkánynak vagy varázslónak minősült, és őket bizony meg kellett büntetni. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, bizarr és embertelen próbákon estek át.
A boszorkányok istentelen lények
Akadt néhány olyan boszorkányteszt, ami egyértelműen azt volt hivatott bemutatni, hogy az illető megtagadja az egyházat. Ilyen volt például az, amikor a Miatyánkot vagy valamilyen más, vallásos szöveget kellett valakinek elmondani, és ha megakadt, belesült, akkor meg is volt az érv a bűnösségre.
A vízbedobás próbája is arra szolgált, hogy a boszorkányságot bizonyítsa, ugyanis akkoriban úgy vélték, a rossz embert a víz is kiveti magából. Ilyenkor összekötötték a gyanúsított kezét és lábát, bedobták egy tóba vagy folyóba, és ha fennmaradt a víz tetején, akkor boszorkány volt, míg ha elmerült, akkor ártatlannak bizonyult. Hogy ezután megfulladt-e a szerencsétlen, vagy idejében kihúzták, már más kérdés.
Gusztustalan és könyörtelen próbák is előfordultak
A boszorkányüldözésre külön iparág épült, akadt, aki boszorkányvadászatból vagy szurkálásból élt. Az előbbi azzal kereste a kenyerét, hogy megfélemlítse, és/vagy megkínozza a „banyákat”, így kicsikarva belőlük gyakorlatilag bármilyen – terhelő – vallomást. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, olykor a szurkálók segítségét is igénybe vették, akiknek elsősorban nem a kínzás volt a feladata, hanem az, hogy teszteljék a boszorkányokat.
Ennek az eljárásnak az állt a hátterében, hogy a hiedelem szerint a boszorkányokon vannak olyan jegyek, anyajegyek, tetoválások vagy más elszíneződések, amelyek az ördöggel való szerződést jelölik. Ezek olyan pontok a testen, amiknek az érintése nem okoz fájdalmat a hiedelem szerint, tehát ha szurkáló tűvel böködi az adott területet, és az az illetőnek nem fáj, akkor boszorkány.
Ezt odáig fejlesztették, hogy ezek a jegyek láthatatlanok is lehetnek, és emiatt gyakorlatilag végigböködték a nők testét.
Sok szélhámos szurkáló is akadt, akik tompa tűvel végezték ezt a feladatot, hogy biztosra menjenek, a boszorkány nem megy át a teszten.
A leggusztustalanabb teszt talán mégis az volt, amikor a boszorkánysággal gyanúsított személy vizeletéből, hamuból és zabkásából készítettek „boszorkánytortát”, és ezt megetették egy kutyával, mert úgy gondolták, az állat a boszorkány szolgája, és a „tortaevés” bűbája után felfedi majd annak kilétét. Ma már tudjuk, és valószínűleg akkor is tudták, hogy ez nem működik. De az „igazság” bizonyítása fontosabb volt, így a cél szentesítette az eszközt.
A boszorkányperek mára az egész világon hírhedté váltak, de milyenek voltak Magyarországon? Ebből a cikkünkből kiderül.
