Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A boszorkányperek kapcsán a legtöbb ember a középkorra asszociál, meglepő módon azonban még a 20. században és a világ civilizált országaiban is előfordult hasonló eset – az 1970-es évek elején egy amerikai tanárnőt menesztettek az állásából, ugyanis arra gyanakodtak, fekete mágiával foglalatoskodik.
Pletykálni kezdték a diákok, hogy a tanárnőjük boszorkány
A történet 1969-ben, a holdra szállás évében kezdődik, amikor az Arizona állambeli Tucson városában található Flowing Wells Középiskola az Arizonai Egyetem folklórkutatóját, dr. Byrd Grangert látta vendégül: a tudós a diákoknak beszélt a gyarmati Amerikában lefolytatott egykori boszorkányperekről és arról, hogy a régi népi hiedelmek szerint milyen tulajdonságok alapján lehet felismerni a boszorkányokat. A kamaszok fantáziáját beindította a téma, és hamarosan gyanakodni kezdtek, hogy az iskola egyik angoltanára, Ann Stewart talán maga is boszorkány lehet.
A negyvenes évei közepén járó, magas, teltebb alkatú Mrs. Stewartra több is illett a vázolt tulajdonságok közül, például szőke hajjal és zöld szemmel bírt, a haja V alakban simult a homlokára (ezt angolul widow’s peaknek, magyarul néha „McDonald’s-hajzatnak” nevezi a köznyelv), gyakran járt zöldes árnyalatú ruhákban (ami az ördög színe), és a bal füle kicsit hegyesnek látszott. A diákok viccből meg is kérdezték a tanárnőt, tényleg boszorkány-e, mire Stewart se nem tagadta, se nem erősítette meg a feltevést, inkább visszakérdezett: „szerintetek az vagyok?”
Stewart ezt követően szándékosan rájátszott a tanulók körében terjedő – félig-meddig viccszintű – pletykákra, és elkezdett „boszorkányos” dolgokat vinni az oktatásba: Arthur Miller drámájáról, A salemi boszorkányokról és a boszorkány alakjának az irodalomban és a folklórban való megjelenéséről tartott előadásokat, sőt, olykor boszorkányjelmezbe öltözött, és mágikus praktikákat mutatott be a nagyobb hatás kedvéért. Az ártalmatlannak tűnő szórakozás hamarosan a(z Arizonában többségben lévő) keresztény-konzervatív elveket valló szülők fülébe jutott, akik egyáltalán nem voltak lenyűgözve, hogy gyerekeiket egy lehetséges boszorkány tanítja mindenféle ördögtől való dologra, ezért petíciót írtak Mrs. Stewart menesztéséért.
Jó keresztény, de titokzatos „hatodik érzékkel” bír
A tankerület a szülők és néhány kolléga panaszára reagálva 1970 novemberében felfüggesztette a boszorkánysággal vádolt angoltanár státuszát, melyet azzal indokoltak, hogy Mrs. Stewart magát boszorkánynak adta ki a diákok előtt, és a fekete mágiáról oktatta őket, mely káros hatással lehet a fiatalok pszichés fejlődésére. Szintén a menesztés okai között szerepelt, hogy a „boszorkányos” tananyag a rendes, kötelező tanulnivalók rovására került be önkényesen az órai anyagok közé, vagyis feleslegesen elterelte a diákok figyelmét, és lekötötte az energiájukat.
A bizarr ügyből hamarosan országos sajtószenzáció lett, melynek hatására Stewart több fenyegető levelet kapott, szomszédjai és barátai pedig elfordultak tőle. A fekete mágiával hírbe hozott tanárnő megváltoztatta a frizuráját, és egy ükanyjától származó ébenfa feszületet kezdett hordani a nyakában, hogy eloszlassa a gyanút, hiszen – érvelt – egy boszorkány nem merne ilyesmit viselni. Az újságoknak cáfolta, hogy valaha az ördöggel cimborált volna, még az ateizmus vádját is tagadta, mint állította, hisz Istenben és a krisztusi tanításban. Férje, a korábban a haditengerészet kapitányaként szolgált William Stewart úgy vélekedett, az asszony elsősorban feltűnési viszketegsége miatt kezdett „boszorkánykodni”, ugyanakkor azt állította, több jel is utal rá, hogy Ann rendelkezik valamiféle titokzatos „hatodik érzékkel”.
A bíróság a kirúgott tanárnőnek adott igazat
Decemberben egy tankerületi vizsgálóbizottság tárgyalta meg Stewart ügyét, és helybenhagyták a menesztésről szóló döntést, a középiskola vezetősége pedig úgy döntött, nem újítják meg a tanárnő szerződését a következő tanévre. A személyét ért vád és a botrány miatt Stewart képtelen volt más iskolákban munkát találni, ezért végül úgy döntött, jogi útra viszi az ügyet, és bepereli az őt elbocsátó intézményt. Az 1971 tavaszán lefolyt „modern boszorkányperben” kevésbé a természetfeletti erők, mintsem inkább a munkajog került terítékre, Stewart és ügyvédje azt próbálták bizonyítani, hogy a munkáltató szabályellenesen és önkényesen rúgta őt ki, és az említett vizsgálóbizottsági tárgyaláson sem biztosították számára a lehetőséget álláspontja kifejtésére és személye megvédésére.
A bíróság a menesztett tanárnőnek adott igazat, és az ítéletben felszólította a középiskolát, hogy – amennyiben a felperes is így kívánja – vegyék vissza őt. Az ügy további utóélete sajnos nem ismert, azt sem tudni, a boszorkánysággal vádolt Stewart visszatért-e korábbi munkahelyére, vagy máshol próbált szerencsét, illetve hogy környezete megbocsátott-e neki, és elfelejtette a bizarr bulvárpletykákat.
