Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az internet és a mozik világa előtt a könyv, az olvasás szinte az egyetlen lehetőségünk volt a szórakozásra, tanulásra, a világ megismerésére. Csakhogy azokat az alkotásokat, amelyeket a kor erkölcsi vagy politikai ítészei nem tartottak megfelelőnek, egyszerűen betiltották. Olyan műveket is, amelyekből ma a gyerekeinknek gyártanak mesét.
#1 Orwell 1984 című könyve
Szegény George Orwell nem igazán jött ki kora rendszerével, két könyvét is betiltották. Az Állatfarmot 1945-ben, de nem csupán a Szovjetunió területén. A mai napig tilos elolvasni, forgalmazni az Egyesült Arab Emirátusokban, Kenyában, Kínában, de Kubában is. Az eretnek író második könyve, az 1949-ben megjelent 1984 még nagyobb port kavart.
Sztálin pontosan tudta, hogy (többek között) az általa kialakított, fenntartott rendszert gúnyolják ki benne, így elképesztően felháborodott, hogy az Állatfarm tiltása ellenére még egy írott kritikával kell szembesülnie. Azonnal betiltotta a művet, s ez egészen 1990-ig érvényben maradt. A rakétaválság idején még Amerikában is felmerült ez a gondolat, de szerencsére az 1984 szabadon olvasható és terjeszthető maradt. Mi, magyarok, pontosan értjük, miről szól, és 1990 előtt is igyekeztünk hozzájutni.
#2 Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Az 1865-ben írt könyvet gyerekregényként tartjuk számon, hiszen mi tiltani való lenne a bájos Alice-ben, aki egy különleges lényekkel teli világban találja magát? Csakhogy több országban – köztük Kínában – is szemet szúrt a cenzoroknak ez a sok furcsa állat, akiket ráadásul emberi tulajdonságokkal ruháztak fel. Ez túlment minden határon, így jött a tiltás. A későbbi években pedig azért nem engedték forgalmazni, mert úgy vélték, a könyv egyfajta drogos látomás, és így a szerhasználatot népszerűsíti. Tették ezt annak ellenére, hogy Carroll sosem drogozott, bár tény, hogy a könyvben egy állat varázsgombát ajánl fel a kislánynak, aki másképp szeretné látni a világot. A könyv még a kilencvenes években is okozott gondokat, akkor a vélt szexuális utalások verték ki a biztosítékot Amerika egyes részein. Ennek oka az lehetett, hogy Carollnak megkérdőjelezhető kapcsolata volt a gyerekekkel: gyakran járt velük közös programokra, fényképeket is készített róluk (ami akkoriban szintén normálisnak számított), de 2023-ból nagyon nehéz megállapítani, hogy csak az abban a korban normálisnak tekinthető barátságról volt-e szó, vagy többről.
#3 Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója
Az Egyesült Államokban az 1850-es években a legkelendőbb regénynek számított, csak a Biblia előzte meg a rangsorban. Miért tiltották hát mégis be? Úgy vélték, hogy segíti az abolicionisták ügyét – és valóban, az egyik legnagyobb befolyással bíró irodalmi mű volt a rabszolgatartás felszámolásának folyamatában. Ennek megfelelően a déli államok fújtattak a felháborodástól, nemcsak betiltották a könyvet, de mozgalmakat is szerveztek, azon igyekezve, hogy pozitív színben mutassák be a rabszolgatartást. Valaki még egy levágott fület is küldött Stowe-nak egy fenyegető levél kíséretében. Talán mondanunk sem kell, hogy a déliek nem jártak sikerrel, a könyv az északiaknak nagy segítséget nyújtott, így a Tamás bátya kunyhója, akárcsak az igazság, túlélte a támadásokat.
#4 Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Az 1991-es könyvben mindent megtalálunk, ami kiverheti a biztosítékot: gyilkosság, bántalmazás, kínzás, nők elleni erőszak, nyíltan ábrázolt szexualitás. Nem csoda, hogy a németek veszélyesnek nyilvánították, és csak bizonyos helyeken engedték forgalmazni. Ausztráliában meg lehet ugyan venni, de fólia burkolja a könyvet, és igazolványt kérnek, hogy ellenőrizzék, a vásárló elmúlt-e már 18 éves. Ennek ellenére a 80-as és 90-es években az emberek szinte meg voltak őrülve a műért, s a belőle készült film is igen híres.
#5 Vaszilij Szemjonovics Grosszman: Élet és sors
Az író orosz haditudósítóként vett részt a II. világháborúban, s ott volt a majdaneki és a treblinkai koncentrációs táborok felszabadításánál. Látta a foglyokat, a körülményeket, az egész borzalmat, végigkísérte az orosz katonákat a háború során. Élete nagy művének azt a kétrészes könyvet szánta, amely Oroszország háborús részvételéről szólt. Már az első kötet is nagyon rossz fogadtatásban részesült, de az Élet és sors kapta a legtöbb kritikát. Amint elküldte a kéziratot, rászabadult a KGB, átkutatták az irodáját és a lakását, a kéziratot elkobozták. Grosszman hiába fordult egyenesen Nyikita Hruscsovhoz, az orosz vezetés úgy döntött, hogy ezt a könyvet több száz évig nem fogják kiadni. Mindenki bajba került, akinél csak egy cetlinyi vázlatot is megtaláltak. Egyetlen másolat élte túl a megpróbáltatásokat, amit egy szerb kiadó adott ki az író halála után, 1980-ban.
