Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bartók Béla nemcsak a zeneszerzés, de a szociográfia területén is maradandót alkotott a 20. század legzivatarosabb évtizedeiben. Bár ő maga élete jelentős részét világvárosokban élte, a budapestiek és a vidéki nagyurak iránt is hallatlan ellenszenvvel viseltetett, ennek pedig meglehetősen egyszerű oka volt.
20 éves korára már önfenntartóvá vált a korán félárvaságra jutott Bartók Béla, aki már egészen fiatalon tudta, mi határozza majd meg életét. Zongoristaként kezdte pályafutását, majd gyorsan ismert és elismert zeneszerzővé vált, nem is akárhogyan. A korábban leginkább elitista szemléletű klasszikus zenébe sikerült átörökítenie a népi hangokat, megalapozva ezzel a magyar népzene kutatását, a népdalok túlélését korszakokon és rendszerváltoztatásokon keresztül. De ki volt az ember a hangok mögött?
Bartók Béla 24 éves volt, amikor a népzene irányába fordult, ez nagyrészt a korszak egyik akkoriban egyre inkább terjedő eszméjének, a Habsburg-ellenességnek volt köszönhető. A magyarságtudat szélsőséges megnyilvánulása az éppen regnáló királyi hatalom és államszerveződés ellen olyan tettekre sarkallta az ifjú Bartókot, ami korábban senkinek nem jutott eszébe. Ennek köszönhetően olyan kincsek birtokában vagyunk mindmáig, amivel korábban alig foglalkoztak.
Bartók Béla sem Budapestet, sem a Habsburgokat nem kedvelte
Amikor Liszt magyaros dallamait hallgatva rájött, hogy a népieskedésnek semmi köze a valódi magyar zenei örökséghez, aktívan elkezdte kutatni a gyökereket Kodály közreműködésével, már 1905–1906 során kihasználták a kor technikai újdonságait, és fonográfhengerre is rögzítették népzenei gyűjtéseik egy részét.A munkát Csíkban kezdték, szisztematikusan haladva faluról falura. Bartók élete során mintegy 10 000 dallamot jegyzett le, majd katalogizált. A vidéki emberek mindennapi gondjai a bőre alá is beszivárogtak, hogy a velük sokszor mit sem törődőkkel szemben éles ellenszenve alakuljon ki.
Kodállyal közös munkája során megfogalmazta ellenérzését azzal kapcsolatban, hogy mind a budapestiek, mind a vidéki urak kevéssé becsülik a mellettük élő, őket kiszolgáló embereket. Saját megfogalmazása szerint a parasztok naivsága, természetessége hiányzott a városi emberekből. Az uraknál már csak a Habsburgokat gyűlölte jobban, hiszen a magyarság fennmaradását féltette.
“Isten, áldd meg a magyart, és mentsd meg a Habsburg családtól”
− írta egyik levelében édesanyjának, felhívva figyelmét arra, hogy újság előfizetéseinél ügyeljen arra, kiket támogat pénzével. Még azt is megszabta, hogy Elza nevet viselő testvérét ezentúl Böskének nevezzék otthon.
Amerika adott otthont Bartóknak
Az 1900-as évek második felében aztán némiképp árnyalta ellenszenvét a külföldiek, illetve az urak iránt az a tény, hogy a magyarok népzenei kincsét, illetve saját szellemi produktumát megismertesse a világgal. Mindeközben a világ más népeinek ősi zenéjét is rögzítette a Kárpát-medencei kutatásaihoz hasonló módon, megjárta a környező országok mellett Afrika északi részét és Törökországot is. Itt jött rá arra,
micsoda hatással volt a magyar népzenére a török.
A Tanácsköztársaság idején megkapta a Zeneakadémia direktóriumának vezető pozícióját Dohnányival és Kodállyal együtt, kifejezetten pártolta a zenei élet diktatúráját. Ennek ellenére a Horthy-érában is működhetett tovább zeneszerzőként, elismerten, bár 1926-ban A csodálatos mandarin című darabja kapcsán nemcsak a hallgatóság tiltakozásával, de
a mű betiltásával is szembesülnie kellett.
A második világháború kitörését követően a háborút messze ellenző Bartók először Londonba, majd Amerikába emigrált, 1945-ben New Yorkban hunyt el leukémiában.
Egy magyar uralkodó is ennek a betegségnek köszönhetően hunyt el, az ő életéről ide kattintva olvashatsz.
