Dédanyáink még élcelődtek azzal, hogy egyszer még a levegő is pénzbe fog kerülni, pedig nekik még az is extrémnek számított, ami ma már hétköznapi realitás, hogy egy pohár vízért sokszor ugyanannyit fizetünk, mint egy üveg sörért, borért vagy üdítőért. Néha még többet is...
Nagy különbségeket az eltérő gyártmányok között sok termék esetében találunk, de talán nincs még egy olyan, amelynek az ára akkora szórást mutat, mint az (ásvány)vízé.
Ásványvizek történetei
Persze, a sikerhez most is, mint általában, az értékes beltartalom mellé nem jön hasztalan néhány meggyőző anekdota sem. Egy francia márki egészségügyi panaszait elűző kristálytiszta alpesi forrásvíz több mint kétszáz éve felismert gyógyhatása, vagy a Leonardo da Vincit macerás utazásra bíró elfojthatatlan forrásvíz utáni vágy, netán a cári Oroszországban Csehovot Csajkovszkijjal közös szenvedélyként összefűző forrásvízimádat mind presztízsnövelő emlékek.
A marketing- és árverseny komoly küzdelmét a vulkanikus eredet és az alpesi származás csak még jobban kiélezi, s akkor az egészséges ásványvizek patinás régmúltjáról még nem is esett szó.
Történelmi ásványvizek
Talán a legdrágább és legnagyobb presztízsű termék története, az Evian forrásvízének karrierje egészen 1789-ig nyúlik vissza. Ekkor bukkant rá Évian-les-Bains városában a máj- és vesebántalmaktól gyötört francia nemes, de Lessert márki a Szent Katalin-forrás gyógyító vízére. Legalábbis a márki hamar elkezdte tapasztalni a víznek a szervezetére gyakorolt kedvező élettani hatásait, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy kisvártatva már a helyi doktorok is kúraként javasolták a víz fogyasztását. Előbb, 1806-ban még csak fürdők létesültek a városban, majd 1826-tól csomagolóüzem is, miközben az egészség zarándokhelyévé lényegült át az alpesi környezet. 1978-ban, amikor mi még javában gyanútlanul nyakaltuk a kevés konkurenciával bíró csapvizet hazánkban, a Danone Waters már az USA-ban és Kanadában kezdte értékesíteni az egészséges palackozott nedűt. A svájci-francia Alpok lábánál azonnal, helyben palackozásra is kerülő ásványvíz "gyártói" ma is büszkék arra, hogy termékük 100%-ig természetes, semmilyen vegyi eljáráson nem megy keresztül.
De ha a kor lenne az ásványvízderbi igazi fokmérője, a francia forradalom idején felfedezett Evian alulmaradna az olasz Dolomitok sok száz éve fogyasztott vízével, a San Pellegrinóval szemben. Ebből állítólag, már az 1800-as évek legvégén mintegy évi 35 000 üveggel palackoztak, sőt még ennél is jóval korábban, maga Leonardo da Vinci is visszatérő vendége volt a településnek az életelixír forrásvíz csábítóan friss és gyógyhatású vize okán.
De a cári Oroszország is kiállított egy riválist a grúz Borjomi ásványvíznek köszönhetően, melyről szintén azt rebesgetik, hogy már a hetedik században fürdőben kényeztette a környékbelieket, és már vagy ezer éve isszák is gyógyító vízét. Noha később a feledés homályába merült a csodavíz egy időre, a cári Oroszország hadserege újra felfedezte Csajkovszkij és Csehov legnagyobb örömére, akik szintén boldogan kortyolták a vizet, melyből tündöklése tetőfokán 400 millió palackot töltöttek meg évente. Nem csak a tündöklés hágott a tetőfokára, a víz is magas hőfokon tör a felszínre, így még a csomagolásba töltéskor sem hűl állítólag 41 Celsius-fok alá.
De még így sem érnek fel öreg, dél-francia vetélytársukkal, a Les Bouillens-ből nyert, "agresszív pezsgőként" is ismert forrásvízzel. A Montpellier melletti, magas széndioxid-tartalmú víz forrásnak területét Louis Perrier doktor vásárolta meg 1898-ban, gyógyfürdőt nyitott, és palackozni kezdte a vizet, de azt, úgy tartják, igazából már az ókori rómaiak is ismerték és elismerték.
Ásványos vízek
Persze felmerül a kérdés, az olcsó ásványvizek mellett hozzátesz-e az egészségünkhöz bármit, hogy egy ásványvíz régóta híres csodatevő képességéről. Sőt, egyáltalán az ásványvíz tesz-e hozzá szervezetünk jóllétéhez a csapvízhez képest?
Ezt már többen is, több szempont alapján tesztelték, s a tudományos igényű vizsgálatok bebizonyították, hogy
ásványianyag-tartalomban bizony egy átlagos hazai csapvíz nemcsak, hogy felveszi a versenyt a méregdrága és az olcsóbb ásványvizekkel szemben, de még ideálisabb arányban is tartalmazza a különböző ásványokat, mint a palackozott rokonok.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a szervezet számára optimális vízkeménység 50 és 350 mgCaO/dm³ között helyezkedik el, amit a csapvíz teljesít is. Sőt, abban is konszenzus van a téma hozzáértői között, hogy az ásványianyag-tartalomnak is érdemes határt szabni.
A túlzott kalciumbevitel vesekőképződéshez vezethet, a nátrium túladagolása magas vérnyomást, akár szív- és érrendszeri panaszokat is előidézhet, a szulfáté pedig túlzottan felpörgeti az emésztést.
A csapvíz nem csinál ilyesmiket, s egy egészséges szervezet számára éppen kiegyensúlyozott mértékben tartalmazza a szükséges ásványokat is. Arról már nem is beszélve, hogy a különböző anyagú (ólom vagy műanyag) vezetékeken ugyan keresztülcsordogál, mire a poharunkba ér, de nem "oldja", áztatja heteken át a műanyag palackot. Ezek ugyanis nem csak használat után képesek környezeti károkat okozni, hanem a szervezetbe juttatott mikroműanyagok révén is egészségügyi kockázatot jelenthetnek.
Ha a műanyag palackban tárolt víz veszélyeiről szeretnél többet megtudni, olvasd el ezt a korábbi cikkünket is.
