Az arany továbbra is az egyik legértékesebb fém, amellyel évezredek óta fizetünk. A pénzzel ellentétben értékálló, ezért sokan most is vásárolnak belőle. Bányászata sem állt meg sohasem, igaz, a munkásoknak egyre nehezebb dolguk van.
Az ismert aranykészletek 80 százalékát ugyan már kibányásztuk, de nem adjuk fel. A legnagyobb aranybánya a világon jelenleg Üzbegisztánban, a sivatagban található, és a Muruntau névre hallgat. Ám a legmélyebb nem ez, hanem a dél-afrikai Mponeng. Afrikában az évszázadnyi bányászat kimerítette a legmélyebb és leggazdagabb lelőhelyeket is. Emiatt egyre mélyebbre ásnak a föld alá, ahol új, szokatlan problémákkal találkoznak. A Mponeng annyira mély, hogy ha 13 Eiffel-tornyot állítanánk egymásra, még ekkor sem érnénk le a járat mélyébe. A lemerészkedő bányászok nemcsak az ijesztő mélységgel, de a gyorsan változó hőmérséklettel is mindennap megküzdenek. Valószínűleg nekik van a legfurcsább munkahelyük, hiszen a bánya bejáratától mindennap 90 percet kell ingázniuk, méghozzá egy liftben, teljes felszerelésbe öltözve, vészhelyzeti oxigéntartalékokkal felszerelkezve.
Nem elég a levegő hiánya, pokoli a hőség is az aranybánya mélyén
A bánya aknái olyan mélyen vannak, hogy a bolygó geotermikus gradiense (a felszín alatti hőmérséklet-növekedés mérőszámaként használt mutató) problémává válik. Azt mindannyian tudjuk, hogy a növekvő mélységgel párhuzamosan a hőmérséklet is emelkedik, csak azt nem, hogy is néz ez ki a gyakorlatban. A kőzet hőmérséklete a Föld belsejében akár 60 °C-ra is emelkedhet, ami jóval meghaladja az ember által elviselhető hőmennyiséget. Ebben a hőségben nemhogy dolgozni, létezni sem tudnának a munkások, ezért ki kellett találni valamit a lenti környezet hatékony hűtésére. Szellőzőrendszereket kombinálnak hűtőberendezésekkel, így folyamatosan hűvös levegőt küldenek a járatokba, de hideg vizes iszappal és jéggel is próbálják enyhíteni a hőséget. A munkások még ennek ellenére sem bírják sokáig, váltott műszakokban kell dolgozniuk, hogy megőrizzék az egészségüket.
A Föld belseje még így is árt
Mindezek mellett az ekkora mélységben dolgozókat még a barotrauma, avagy keszonbetegség is sújtja. A betegséget először az 1800-as évek elején ismerték fel francia bányászoknál. A dekompressziós betegséget az okozza, ha rövid időn belül magas nyomású helyről alacsony nyomású helyre kerülünk. Manapság leginkább búvárokat, űrhajósokat és sűrített levegővel dolgozó embereket érint, de a nagy mélységekben bányászók is veszélyeztetettek. Ahogy a Föld mélyéről, magas nyomásról a felszínre, azaz alacsony nyomású területre érnek, a nitrogéngáz buborékok formájában kiválik a szervezetben. Ez az kisebb erekbe kerülve oxigénhiányos állapotot okoz a különböző szervekben. Talán mondanunk sem kell, hogy nagyon fájdalmas, és olykor sajnos halálos is lehet.
Aranyat kerestek, valami mást is találtak
A bányászok persze nem régimódi vésőkkel és kalapácsokkal dolgoznak. Az ultramély bányászat olyan alagutak készítését és fenntartását igényli, amelyek ellenállnak a környező kőzet nyomásának, ugyanakkor az omlásnak is, miközben időnként földrengések teszik próbára a rendszert. Naponta 2300 kilogramm robbanóanyagot használnak fel 6400 tonna kőzet kitermeléséhez. Eközben pedig érik őket meglepetések. 2006-ban nemcsak aranyat fedeztek fel a Mponeng mélyén, hanem az első olyan ismert élőlényeket, amelyek a Naptól függetlenül élnek. Fény helyett a radioaktivitásra támaszkodnak energiaforrásként, ami azt jelentheti, hogymás bolygókon, ahol eddig a napsütés hiánya miatt nem tartottuk valószínűnek az élet kialakulását, további meglepetések várhatnak minket.
