Pintér József, vagyis Joe Penner, a kacsás ember az 1930-as évek legnagyobb rádiós sztárja volt Amerikában, akinek poénjain emberek százmilliói nevettek hétről hétre. A tragikusan fiatalon elhunyt humorista neve mégis szinte teljesen ismeretlen idehaza, Magyarországon.
A Vajdaságból vándorolt ki Amerikába
Pintér József 1904. november 11-én született a vajdasági Nagybecskereken (ma Szerbia része) egy szerény körülmények között élő magyar családban; még kisgyerek volt, amikor szülei a jobb lehetőségek reményében kivándoroltak Amerikába, majd, miután édesapja állandó munkát kapott a Ford vállalat detroiti autóüzemében, őt és a nővérét is az Újvilágba hajóztatták. A hároméves József és Mária nevű nővére a gyámjuk társaságában, az SS Carpathia fedélzetén érkezett New Yorkba, ahol az akkori szabályok szerint át kellett esniük a bevándorlókat érintő regisztrációs eljáráson Ellis Islanden, mielőtt újraegyesítették volna őket a szüleikkel.
Az ifjú Joe – ahogyan Amerikában becézték – gyerekként a detroiti Szent Pál-székesegyház fiúkórusában kezdte előadóművészi karrierjét, majd tehetségét látva apja beíratta őt egy amatőr színtársulatba, ahol hamar rájött, hogy az éneklés helyett inkább a színészet, azon belül is a komédiázás az ő igazi terepe. Első nagy sikerét 13 évesen Charlie Chaplin hasonmásaként aratta, magára öltötte a legendás burleszksztár kalapját, ruházatát, bajszát és jellegzetes manírjait, kacsázó járását, a közönség pedig csak ámult, mennyire jól sikerült az utánzás – a kiskamasz Joe a Chaplin-mutatvánnyal és egyéb számaival heti 38 centet keresett.
Kamaszként – mint akkoriban a munkásosztálybeli fiatalok többsége – Joe iskola helyett már munkát vállalt, a Ford-gyárban dolgozott kisegítő állásban, mellette pedig hangszereket és kottákat árult, de továbbra sem adta fel mulattatói álmait, szabadidejében kabaréműsorokban lépett fel, és egy cirkuszi jósnő segédjeként is láthatta őt a közönség. A siker nem maradt el, huszonévesen hősünk – aki ekkor már Joe Penner művésznéven futott – már főállású nevettettetőként járta Amerikát, egyedi, féktelen humorát és hiperaktív színpadi karakterét csak úgy zabálták a nézők: imádta váratlan fordulatokkal meghökkenteni a közönséget, a leghíresebb gegje az volt, amikor a jelenet közepén egy kacsát vett elő a kezében tartott kosárból, és megkérdezte: „Uram, akar venni egy kacsát?”
Egész Amerika imádta a furcsa „kacsás embert”
Penner igazi sztárrá végül az akkoriban hihetetlenül népszerű rádiónak köszönhetően vált: 1933-ban egy sikeres vendégszereplést követően a korszak egyik legismertebb rádiós személyisége, Rudy Vallée állandó szerződést ajánlott a „kacsás embernek” az NBC hálózaton futó műsorában, ahol emberek milliói hallhatták egyszerre a magyar születésű komikus harsány poénjait. A következő évben Pennert a legnépszerűbb rádiós humoristának választották az amerikai nézők, 1935-ben pedig, miután a szponzorok által kért, de neki nem tetsző változtatások miatt összeveszett a producerekkel, otthagyta az NBC-t, és a rivális CBS adón indított saját műsort Joe Penner Show néven.
A következő években Penner igazi megasztár lett Amerika-szerte, akinek a képével játék babákat (utóbbiak ma 1500 dolláros, vagyis kb. félmillió forintos áron találnak gazdára aukciókon), müzlisdobozokat, képeslapokat és egyéb árucikkeket adtak el, sőt, még a Bolondos dallamok egyik epizódjába is bekerült az alakja, ahol a szerencsétlen Dodó kacsát szolgálta fel tányéron, a klasszikus „akar venni egy kacsát?” jelmondattal. A milliomossá vált komédiásra Hollywood is felfigyelt, komikus rövidfilmekben, majd öt egész estés alkotásban is szerepet kapott, többségükben gyengébb vígjátékokban és zenés produkciókban. Penner fürdött a sikerben, de keményen dolgozott, sohasem pihent, a rádiós és filmes munkák mellett gyakran turnézott színpadi műsorokkal, egy-egy előadásán 20-30 ezer ember is megjelent.
A magánéletben a legendás komikus korántsem volt annyira féktelen, mint a rádióban és a színpadon: barátai csendes, introvertált emberként ismerték, aki ritkán vett részt partikon, megvetette a szerencsejátékot, nem nagyon ivott alkoholt, és mindig korán ágyba bújt, mint mondta, csak kipihenten, 8 óra zavartalan alvás után képes megfelelően dolgozni. A szerelmi kalandok is távol álltak Pennertől, aki 1928-ban, a 24. születésnapján vezette oltár elé barátnőjét, a revütáncos Eleanor May Vogtot: kapcsolatuk a kezdetektől igazi szenvedélyes és hűséges szerelem volt, miután Penner befutott és meggazdagodott, busás ajándékokkal, szőrmekabátokkal és ékszerekkel halmozta el kedvesét, az eredeti, olcsó esküvői gyűrűjüket is lecserélte egy 10 ezer dolláros gyémántgyűrűre.
Felesége sosem tudta túltenni magát Penner váratlan, korai halálán
A rádiós komikus sztár karrierjének és életének azonban váratlan tragédia vetett véget: 1941 januárjában Penner egy színpadi vígjáték főszereplőjeként Philadelphiában lépett fel, amikor egyik este fáradtságra és rosszullétre hivatkozva a szokásosnál korábban nyugovóra tért szállodai szobájában. A mindössze 36 éves humorista soha többé nem ébredt fel; hajnali fél 5-kor Eleanor kétségbeesve telefonált Penner menedzserének, és sírva bejelentette, férje meghalt. A kiérkező orvos szívrohamot állapított meg a váratlan, tragikus halál okaként. Penner holttestét hazaszállították Kaliforniába, ahol több mint 2000 ember, barátok, kollégák, rajongók jelenlétében vettek tőle örök búcsút.
Eleanor sohasem tette túl magát férje halálán, mindennap kijárt Joe sírjához, hogy friss rózsát helyezzen el ott; a tragédiát súlyosbította, hogy egy éven belül az apja és a második világháborúban szolgáló testvére is életét vesztette. Az összetört asszony otthagyta Kaliforniát, és New Yorkba költözött, ahol huligánok elrabolták, egy autóba tuszkolták, összeverték és elvették tőle az ékszereit, köztük a férjétől kapott gyémántgyűrűt. Eleanor Penner alig két évvel később, 1946-ban követte férjét a halálba, az orvosok szerint természetes okok következtében hunyt el, 38 évesen.
