Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha a híres kémnőkre gondolunk, a legtöbbünk fejében Mata Hari neve fordul meg elsőként: azokat az amerikai kémnőket méltatlanul elfelejtettük, akik a CIA első napjaiban bizonyítottak sokat.
Ha valakiknek meg kellett küzdeniük az üvegplafonnal, akkor azok ezek a tehetséges és talpraesett nők voltak: egy dolog, hogy tökéletesen teljesítettek olyan kemény helyzetekben, amilyeneket a második világháború eléjük állított, de ezenfelül még férfi kollégáik lekicsinylő megjegyzéseit is el kellett szenvedniük.
Amerika híres kémnői egyenjogúságért harcoltak
Alsószoknya-alosztály: a kifejezés semmiképp sem elismerést rejt, így nevezték férfi kollégáik a gúnynevet legfeljebb nemükkel kivívó kémnőket. Nem csoda, hogy egyikük, Eloise Page vezetésével összefogtak, hogy visszaszorítsák a nemi alapú diszkriminációt a cégen, azaz a CIA-n belül.
A nők ugyanis hiába dolgoztak keményen, védték meg hazájukat, dolgoztak kettős ügynökökkel, vették rá azokat észérvekkel vagy akár zsarolással arra, hogy átálljanak, nem sikerült még ugyanoda verekedniük magukat, ahol a férfiak pusztán nadrágjuk révén voltak.
Nem volt elég az sem, hogy ha kellett, életüket is adták munkájukért: a női kémek ugyanúgy hordtak maguknál ciánkapszulát, hiszen életük pont olyan veszélynek volt kitéve, mint bármely férfi kollégájuké. Mégis, bár 1952-ben már a CIA állományának 40 százalékát tették ki a nők, csak ötödük fizetése érte el a középszintet jelentő évi 7500 dollárt, a férfiak 70 százaléka ugyanakkor vidáman bezsebelte ezt az összeget. Fairnek semmiképp sem tekinthető ez a bánásmód, mely ellen érthető módon szerették volna felemelni szavukat „az alsószoknyások”.
Nem hagyták, hogy előítéletek akadályoztassák őket
Hogy jobban megérthesd, milyen környezetben álltak helyt nap mint nap a CIA születésének idején a nők, érdemes elolvasnod Nathalia Holt Okos csajok – Kémnők a CIA-ban című kötetét, melyből kivételes élettörténetek rajzolódnak ki. Eloise Page-é, aki nemcsak nagyszerű munkaerő volt a cégnél, de gondoskodott arról is, hogy az ő mesterét, William Donovant se felejtse el az utókor: szobrot állíttatott neki. A „Vaslepke” néven is ismert Page aktív kémkarrierje lezárultával –
melyben egészen a technikai és tudományos vezetői pozícióig jutott, majd az athéni kirendeltséget vezette
– a nemzetközi terrorizmus szakértője és templomi szertartásvezető lett.
Mellette Addy Hawkins, Liz Sudmeier, Mary Hutchinson és Jane Burrell sorsát is bemutatja a kötet. Sudmeier a Közel-Keleten dolgozott, szovjet államtitkokat szerezett meg. Adeleide Hawkins profi kódfejtő volt, a CIA kriptológusait is vezette – egész addig, míg le nem váltották valakire, akinek kinézték ezt a helyet. Hutchinson képzett történész volt és négy nyelven beszélt folyékonyan, mégis titkárnőnek akarták szerződtetni a CIA-hez: ennek ellenállt, és később be is bizonyította, mennyivel többre képes. Németországban kettős ügynökök hálóját szervezte meg, munkája pedig végső soron a modern Ukrajnával való nyugati kapcsolatok meglapozásához vezetett. Jane Burrell sorsa tragikusan alakult: mindössze öt évig állhatott a CIA szolgálatában.
Az alsószoknyások végül nyertek
Az alsószoknyások, mint az a karrierjüket röviden bemutató, kiragadott példákból is kiderül, sokat adtak a CIA-nak. Azt hihetnénk sikereik listáját olvasva, hogy erőfeszítéseiket sikerre is tudták váltani, és hamar rendeződött a nők szerepe a cégen belül, de ez sajnos nem így volt. Még egy 1992-es üvegplafon-kutatás is azt mutatta ki, hogy a kémszervezeten belül ugyan majdnem 40 százalék a női munkavállalók aránya, a felső vezetésben mégis csak 10 százalékkal képviseltetik magukat.
Két évvel a kutatás megjelenése után Jeanne Vertefeuille CIA-ügynök, aki 1954-ben gépírónőként csatlakozott a CIA-hoz, mestermunkával leplezett le egy CIA-veterán KGB-téglát, Aldrich Amest.
A következő években egyre több nő jutott egyre magasabbra a ranglétrán, majd 2018-ban Gina Haspel lett az első női vezető a CIA élén.
Ő aztán tovább tudta javítani sorstársai helyzetét a cégen belül, melynek mára nagyságrendileg fele-fele arányban vannak női és férfi alkalmazottai. A vezetői pozíciók 43 százalékát is nők töltik be, 2021-ben pedig Avril Haines lett a National Security Agency vezetője. Ezzel végre tényleg sikerült áttörni az üvegplafont: amit az okos csajok elkezdtek, több mint fél évszázadba telt befejezni, de megérte a munka.
