Ha megnézed a legtöbb emlős állat mancsait, észre fogod venni, hogy az emberhez hasonlóan, öt ujjuk van. Persze, ezek nem úgy néznek ki, mint az embereké, és nem is használhatók úgy. De miért maradt meg az öt ujj?
Egy macska, egy kutya vagy akár egy kenguru mancsán öt darab ujj van. Még ha némelyik össze is zsugorodott vagy másképp helyezkedik el, mindezen emlősöknek öt ujjuk van. Miért osztozunk ezen a tulajdonságon a legtöbb emlőssel, annak ellenére, hogy más körülmények között fejlődtünk ki?
Közös őstől ered az öt ujj
Ahhoz, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogy miért van az emlősöknek öt ujjuk, először is meg kell értenünk, hogy a tetrapoda (négylábúak) gerinceseknek miért van öt ujjuk. Az emlősök a négylábúak osztályba tartoznak, amelybe a hüllők, kétéltűek és madarak is. E csoport hagyományos végtagokkal nem rendelkező tagjainak is öt ujj található a csontvázán, ilyenek a bálnák és a fókák uszonyai.
Azonban nem minden emlősnek van öt ujja, akadnak azért kivételek is. A lovaknak csak egy lábujjuk van, a madaraknak pedig egy összeolvadt ujjcsontjuk van a szárnyuk végén. A tudósok azonban felfedezték, hogy ezek az állatok embrióként öt ujjal indulhatnak, de ezek még születésük előtt összezsugorodnak.
Ezt a folyamatot nagyrészt a homeobox-gének (más néven homeotikus gének vagy HOX-gének) diktálják. A HOX-gének olyan fehérjéket kódolnak, amelyek segítenek szabályozni más gének aktivitását. Segítenek abban, hogy a testrészek a megfelelő helyre kerüljenek az állat testében, ahogy az embrió fejlődik. Mint ilyenek, részt vesznek a négylábúak csontvázának alakulásában, és segítenek a sonic hedgehog gén által. E folyamat révén nőnek az ujjak, az állat típusától függően ezek vagy továbbnőnek, vagy visszahúzódnak. Senki sem tudja biztosan, mikor alakult ki az öt ujj. Az első ismert állatok, amelyeknek ujjaik voltak, körülbelül 360 millió évvel ezelőtt a halakból fejlődtek ki, és akár nyolc ujjal is rendelkeztek. Az öt darab ujj megléte a legtöbb élő négylábún azonban azt jelzi, hogy a tulajdonság valószínűleg egy közös őstől származik. Az összes élő tetrapoda közös ősének valahogyan úgy kellett kifejlődnie, hogy öt ujja legyen, és ezt a mintázatot adta tovább utódainak.
Miért lett öt darab ujj?
A közös ős megmagyarázza, hogy az emlősöknek hogyan lett öt ujjuk, de azt nem, hogy miért. Az egyik elmélet az, hogy ha idővel egy gén vagy tulajdonság stabilabbá válik, kevésbé valószínű, hogy mutálódik. A szakértők a nyaki csigolyák példáján magyarázzák el a folyamatot. Az emlősöknek szinte mindig hét ilyen csigolyájuk van, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy ez a szám nem jelent különösebb előnyt. Ha az évmilliók alatt bevált, akkor az elmélet szerint nincs okunk változtatni rajta.
Azonban több tudós is rámutatott arra, hogy az ötnél több ujj mint mutáció előfordul, például az embernél is. Ezt polidaktiliának (sokujjúság) nevezik, de vajon ez miért nem terjedt el? A szakértők szerint ennek az az oka, hogy evolúciós hátrányt jelent. Egyes feltételezések szerint ez a génkapcsolat miatt lehet: ahogy a gének évmilliók során fejlődnek, egyesek összekapcsolódnak, ami azt jelenti, hogy egy gén (az ujjak száma) megváltoztatása más, súlyosabb egészségügyi problémákhoz vezethet. De erre egyelőre nincsenek konkrét bizonyítékok.
Érdekes megfigyelés, hogy bár bizonyos emlősöknél az ujjak száma csökkent, nagyon ritkán nő. Általános értelemben ez a tulajdonság azt a fejlődési-evolúciós szabályt tükrözi, hogy valamit könnyebb elveszíteni, mint megszerezni. Kivételek a vakondok mancsai és a pandák „hüvelykujjai”, de ők sem tudják használni a hatodik ujjukat.
A tudósok ijesztő felfedezést tettek a macskák és a skizofrénia kapcsolatát illetően, az alábbi cikkünkben elolvashatod a részleteket.
