Alighanem a leghíresebb aktok egyike Francisco Goya A meztelen Maja című festménye, amely a korszak egy meghatározó politikusának a titkos dolgozószobáját díszítette.
Manuel de Godoy y Álvarez de Faria Rios, vagy egyszerűsítve: Manuel Godoy, az Aranygyapjas Rend lovagja, „a béke hercege” tehetséges, ambiciózus politikus volt, akinek szinte ölébe hullott a lehetőség, hogy magas pozíciót tölthessen be a 19. századi Spanyolország politikai életében.
A fess katona alig 21 éves volt, amikor Mária Lujza pármai hercegnőt és férjét, az asztúriai herceget kísérte egy utazás során. Szerencsétlenségére (vagy inkább szerencséjére) lova megbokrosodott, és ledobta a hátáról, de
a Godoynál 16 évvel idősebb Mária Lujzát olyannyira érdekelte az ifjú testőr állapota, hogy meglátogatta a betegágyánál.
A látogatás meggyőzően sikerült: Mária Lujza beleszeretett Godoyba, aki gyógyulása után szélsebesen emelkedett az udvari ranglétrán, különösen, miután az asztúriai herceg IV. Károly néven trónra lépett. IV. Károly kormányzási képességei hagytak maguk után némi kívánnivalót, ezért örömmel vette felesége javaslatát Godoy miniszterelnökké történő kinevezéséről.
Titkos szoba, aktképekkel
Mária Lujza persze nem az egyetlen nő volt Godoy életében; ami nem meglepő, figyelembe véve a kettejük közötti korkülönbséget és a királyné nem éppen vonzó külsejét. Godoy kétszer nősült, és szívesen nézegetett meztelen nőkről készült festményeket is, amelyek titkos dolgozószobája falát díszítették. Itt kapott helyet többek között Diego Velázquez Vénusz tükörrel (Rokeby Venus) című, 17. századi alkotása – és A meztelen Maja című festmény, Francisco Goya munkája.
Godoy nem lehetett eléggé óvatos: a korszakban a katolikus egyház betiltotta az aktképeket, mondván, hogy csábításra ösztönöznek.
Tilos volt ilyen képeket birtokolni, s noha a titkos szobába nem sokan nyertek bebocsáttatást, a politikus biztosra ment: megkérte Goyát, készítse el a kép egy olyan változatát, ahol a modell felöltözve látható.
A felöltözött Maja című képet aztán az akt elé helyezték, amely csak egy zsinór meghúzásával vált láthatóvá.
De ki volt Maja?
A modell egyesek szerint Godoy szeretője, Josefa (Pepita) de Tudó volt. Godoyt a királyné rábeszélte, vegye feleségül a befolyásos családból származó María Teresa de Borbón y Vallabrigát, de a politikus házasságuk alatt is fenntartotta kapcsolatát Pepitával, aki két gyermeket szült neki, majd María Teresa halála után törvényesítették kapcsolatukat.
Mások szerint Goya szeretője és kedvelt modellje, María Teresa Cayetana de Silva, Alba hercegnője, korának egyik leggazdagabb asszonya látható a képen. A művészettörténészek Goya leveleiből és egy 1797-es festményből következtetnek kapcsolatukra. María Cayetana egyik portréján két gyűrűvel ábrázolja az asszonyt, az egyikre a Goya, a másikra az Alba nevet vésték. Az asszony keze lefelé mutat, a porban pedig a sólo Goya („csak Goya”) felirat látható. A címben szereplő Maja sajnos nem ad sok támpontot a modell beazonosításához, hiszen a majo (vagy nőnemben maja) névvel a 19. századi Madridban a társadalom alsóbb osztályához tartozókat illették, akik öltözködésükkel és modorukkal igyekeztek kitűnni.
Botrányt okozott
A festmény a korszakban meglehetősen szokatlan és botrányos módon ábrázolta a meztelenséget: nem oldalról, nem hátulról, mitológiai háttér vagy utalás nélkül. Sehol egy jelzésszerű ruhadarab, a meztelen Maja nem takargatja magát, nyoma sincs benne szeméremnek, tekintete meglehetősen kihívó.
Akármennyire is elrejtette Godoy a szokatlan festményt, az inkvizíció tudomást szerzett róla, kellemetlen perceket okozva mind a megrendelőnek, mind a művésznek. Ez 1808-ban történt: ekkor Godoytól elkobozták az összes „illetlen” festményt, őt magát és kurátorát, Don Francisco de Garivayt bíróság elé állították, és kénytelenek voltak felfedni, ki a művész.
Magyarázat mindenre
Godoytól azt követelte a felbőszült nyilvánosság, hogy mondjon le, Goyát pedig erkölcsi vétség okozása miatt hallgatták ki. A festő, hogy a szorult helyzetből mentse magát, azt állította, munkájában Tiziano Vénusza és Danaéja, valamint Velázquez szintén kiállított alkotása inspirálta. (Valószínűleg nem tette hozzá, hogy a Vénusz-festmény olyannyira megbotránkoztatta a közvéleményt 150 évvel korábban, hogy Velázquez az inkvizíciót és a száműzetést csak a király jóindulatának köszönhetően kerülhette el.) Szerencséjére elfogadták a magyarázatot, és az 1800-as évek elején az inkvizíció sem rendelkezett már akkora hatalommal, mint a korábbi évszázadokban.
A meztelen Maja túlélte az inkvizíciót, és 1901 óta a Prado gyűjteményének egyik legfontosabb darabja. Nemrégiben pedig azzal került be a hírekbe, hogy klímaaktivisták a két Maja-festmény keretéhez ragasztották a kezüket.
Ha szívesen olvasnál még nagy műalkotások keletkezésével kapcsolatban, neked ajánljuk az alábbi cikkünket:
