Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sarkantyús teknős sétált egy magyar ház kertjében, az állat végül a Bükki Nemzeti Parkba került. A hüllő illegális tartásból szökött meg.
A sarkantyús teknős Afrika legnagyobb szárazföldi teknősfaja. Eredeti élőhelye a fekete kontinens kopár, félsivatagos vidéke, ahol megszokott a 40-50 Celsius fokos nappali hőmérséklet. Páncélhossza akár 83 cm is lehet, tömege pedig meghaladhatja a 100 kilogrammot. Kiválóan ás, amire azért van szüksége, mert amikor az időjárás túl meleg vagy túl hideg lesz, a maga ásta odújába húzódik vissza. Az odú 4 méter mély és 15 méter hosszú is lehet. Többnyire több üreget is használ, amit megoszt fajtársaival és más állatfajokkal is. Egy ilyen – minden bizonnyal szökött – állat 9 kilós példánya került a napokban a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságához – adták hírül a Facebook-oldalukon.
Afrikai állat szökött meg Magyarországon
A sarkantyús teknős egy magyarországi ház udvarán bukkant fel. A megtalálói értesítették az illetékes természetvédelmi őrt, így került az állat végül a Bükki Nemzeti Parkba, ahol állatorvos megvizsgálta, és nem talált benne mikrochipet, ami azt jelenti, hogy illegális tartásból szökött meg.
A sarkantyús teknős kizárólag CITES engedéllyel tartható állatfaj, nevelése megfelelő szaktudást, felelősséget és bánásmódot igényel
– hangsúlyozták Facebook-posztjukban.
A CITES alapvető célja az egyes fajok természetben élő állományainak megőrzése. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy állatok esetében a tenyészetekből, növények esetében a mesterséges szaporításból származó egyedekkel történő kereskedelmet nem tiltja, csak ellenőrzi.
Az állatok, növények és a belőlük készült különféle termékek nemzetközi kereskedelme ugyanis napjainkra olyan méreteket öltött, hogy éves világpiaci forgalma eléri a 160 milliárd dollárt, és évente több százmillió egyedet érint. A gyakran hamis ígéretekkel gerjesztett vásárlói igények hatására a „kínálatban” újabb, egyre különlegesebb, ritkább fajok jelennek meg. Az igények kielégítésére az állatokat és növényeket a természetes élőhelyükről gyűjtik be, egyre több fajt sodorva ezzel a kihalás szélére.
