„Mi nem balatonoztunk, helyette telepakoltuk a Ladát egy hónapnyi konzervvel, és kempingezni indultunk a nyugatra” – így emlékszik vissza gyerekkori utazásaira Merán Bálint. De hogy kötött ki az Adagio együttes énekese Afrikában, és milyen volt az utazás? Elmeséli.
A színész-énekes az utazás szeretetét otthonról hozta, ahogyan a vállalkozó kedvét is. Talán nem sokan mernék bevállalni Afrikát lakó-teherautóval három hónapra, ő viszont nem először jár Afrikában, és abban is biztos, hogy nem utoljára. A szeptember óta tartó túrán ruhát és játékot osztott a szegényeknek, farkasszemet nézett a vadállatokkal, és csimpánzokkal ünnepelte a születésnapját.
Az afrikai utazás nem idegen terep a magyar férfinak
Merán Bálint 10 éve járt először Délkelet-Afrikában, de már akkor tudta, hogy vissza fog térni erre a különleges kontinensre:
„Kenya és Tanzánia volt az első találkozásom Afrikával. Jól emlékszem, hogy mennyire ledöbbentem az állatok mennyiségétől, a nemzeti parkoktól. Magyarországon, amikor a fiammal túrázunk, örülünk, ha látunk egy-egy állatot az erdőben. Itt meg ezerszámra sétálnak az utcán is a zsiráfok, majmok, zebrák, elefántok.”
„Az első kaland után aztán jött a következő. Három évvel ezelőtt a német nagybátyám szervezett egy egy hónapos szafarit, Dél-Afrika, Botswana, Namíbia útvonalon. Akkor öten voltunk, de annyira megvolt az összhang, hogy amikor elhatározta, hogy vesz egy „Afrika-autót”, megkérdezte, hogy mennék-e vele megint. Azonnal igent mondtam, még úgy is, hogy most három hónapról volt szó. Ő megvette a Mercedes lakó-teherautót, amit tavasszal egy hónap alatt teszteltünk a Baltikumban, majd a főpróba után jöhetett a premier” – mondta az Adagio együttes énekese.
Afrikában rengeteg a szegény ember, de valahogy mégis mosolyognak
Augusztusban hajóval szállították el az autót Dél-Afrikába, ahol aztán kezdetét vehette a nem mindennapi kaland. Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Zambia, Tanzánia, Kenya, Uganda és Ruanda területét járták be, és arra is jutott idejük, hogy jótékonykodjanak.
„Afrikában rengeteg a szegény ember, de valahogy mégis boldogok, mosolyognak. A jótékonysági lehetőség teljesen véletlenül jött. Az indulásnál késett a hajó és a vámolás, ezért át kellett tennem későbbre a repülőgépem indulását. Az új légitársaság viszont biztosított 2 × 23 kg csomagot. Mivel az én ruháim a kocsiban voltak, ezért gyorsan összeszedtem a fiam, Márk kinőtt ruháit, és írtam az osztálytársai szüleinek, hogy ha vannak nélkülözhető ruhák, játékok, akkor szívesen elviszem Afrikába a rászorulóknak. Nagyon sok felajánlás érkezett, amit ezúton is köszönök. A két bőrönd tele lett. Nekem a legjobb része jutott, láthattam a hálás tekinteteket. Igyekeztem mindig képeket is készíteni, hogy a budapesti gyerekek felismerhessék, kihez jutott el az adományuk. Adtam intézményeknek, iskoláknak, templomnak, árvaházaknak, de sokszor egy-egy család kapta a véletlennek köszönhetően. Ugandában például egy helyi sráccal haverkodtam össze, ő segített megtalálni a hegyoldalban pár szegény családot. Gyalog kellett felmászni hozzájuk, áram sem volt. Nagyon megdöbbentő volt belelátni a valós életükbe. Azt hiszem, soha nem felejtem el a nagymama hálás tekintetét” – emlékezett vissza Bálint.
Az afrikai utazás kalandjai az edzett magyart is megviselték
Persze, a megható pillanatok mellett nehézségek is adódtak. Az utazás első felében elég sok gond volt az autóval, így szervizből szervizbe jártak a fiúk. Szerencsére egy idő után nagyjából véget ért ez az időszak, az autó jól bírta a további megpróbáltatásokat. Bálint a fényképezőgépét sem hagyta itthon, hiszen hétéves kora óta nagy szenvedélye a fotózás.
„Ebből is adódott veszélyes helyzet. Egyik hajnalon egy vízparton fotóztam, és ahogy sétáltam vissza, kirohant valami 1,5 méter körüli krokodilhoz hasonló lény a bokorból, és beszaladt a vízbe. Volt, amikor a fejlámpa fényénél csak annyit láttam, hogy a bokorból egy sárga szempár figyel… Inkább gyorsan felmásztam a sátramba. De ültünk a rendőrségen is, parkolási vétség miatt, ami annyira szürreális volt, hogy már-már filmbe illik. Hónapokon át feküdtem ugyanabban a tetősátorban, ez volt a természetes. Jól alszom, élvezem minden pillanatát. Konfliktusok persze voltak ennyi idő alatt, de megbeszéltük, megoldottuk mindet. Furcsa, de annyira még honvágyam sem volt, de azért jólesett otthon karácsonyozni. A fiam, Márk hiányzott, a család, barátok, de leveleztünk vagy videóchateltünk. Márkkal mindent megbeszéltünk, mint otthon, még a »nagy apai tanácsokat« is át tudtam adni” – árulta el Bálint, aki még a novemberi születésnapját is kint töltötte.
„Tavalyelőtt volt az 50. születésnapom, amit rengeteg baráttal ünnepeltem. Tavaly lecseréltem őket csimpánzokra” – mondta nevetve.
Egy afrikai út előtt sokan aggódnak a biztonságon. Az énekes tapasztalatai viszont teljesen pozitívak. A határokon kedvesek és segítőkészek, sőt még a gyorshajtásukat is volt, hogy elengedték a helyi rendőrök.
„Meglepő, hogy visszatekintve milyen gyorsan eltelt a közel három hónap. Azóta már sok élménybeszámolót tartottam, elmeséltem a legfontosabb pillanatokat, hogy milyen biztonságosnak éreztem, hogy korrupciónak nyomát sem láttam, hogy milyen nyitott és segítőkész volt mindenki, hogy mennyiféle csodás állatot láttam, és milyen szép tájakon jártam.
Csak ajánlani tudom ezeket az országokat, a személyes kedvencem pedig Uganda volt.
Hamarosan visszamegyek, már a repülőjegyem is megvan. Az autóm Nairobiban vár, ezúttal Kenya északi része és Etiópia lesz a cél” – árulta el a Díványnak Merán Bálint.
A Vámpírok bálja musical egykori sztárja csak ajánlani tudja Afrikát mindenkinek, főleg, aki nyitott egy természetközeli, vadabb világra.
