Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A nagyzolás és a megalománia diadala látható azon a híressé (vagy inkább hírhedtté) vált fotón, melyen Jean-Bédel Bokassa, a Közép-afrikai Császárság (önkény)uralkodója kéttonnás, több mint 2 millió dollárba került, arannyal bevont bronztrónján pózol császárrá avatásának ünnepélyén, miközben országa súlyos szegénységgel és éhínséggel küzd. Az afrikai diktátor megalomániája mellett kegyetlenségéről is hírhedtté vált.
Nem volt elég az elnöki cím, császár akart lenni
A leendő „császár” a francia gyarmati sorban lévő Egyenlítői-Afrika egyik falujában, a helyi törzsfőnök fiaként látta meg a napvilágot 1921-ben; apját, miután a törzs megtagadta a rabszolgamunkát, a francia katonák agyonverték, édesanyja a tragédia hatására nem sokkal később öngyilkos lett, ezért Bokassát és tizenegy testvérét a nagyszülők nevelték fel. Az alacsony termetű, de fizikailag erős és szívós fiú a második világháború kitörésekor, 18 évesen belépett a francia hadseregbe, ahol gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán; az ’50-es években kitüntetéssel szolgált az indokínai háborúban, a következő évtized elejére pedig már századosi rangig jutott.
1962-ben mégis otthagyta a francia hadsereget, és a függetlenné vált Közép-afrikai Köztársaság elnöke, David Dacko hívására elvállalta az ország haderejének főparancsnoki posztját; Dacko azonban rosszul választott magának segítőtársat, 1965–66 szilveszterén Bokassa katonai puccsal megbuktatta az elnököt. A hatalomra került új elnök feloszlatta a nemzetgyűlést, érvénytelenítette az alkotmányt és önkényuralmi rendszert hozott létre, melynek teljhatalmú feje természetesen a propagandában önmagát félelmet nem ismerő, bátor hazafiként reklámozó Bokassa lett.
Hősünk 1972-ben örökös elnökké nyilvánította magát, azonban még ez a titulus sem volt elég számára: úgy döntött, hogy példaképe, Bonaparte Napóleon mintájára császárként fogja kormányozni birodalmát. Bokassa nagyszabású koronázási ceremóniát szervezett magának, melynek időpontjaként 1977. december 4-ét, Napóleon császárrá koronázásának 173. évfordulóját jelölte ki; a koronázásra eredetileg VI. Pál pápát kérte fel, a katolikus egyházfő azonban érthető okokból elutasította a lelkes ajánlatot.
Csak a korona 5 millió dollárba került
A diktátor minden tőle telhetőt megtett, hogy a lehető legpompásabb ceremóniát hozza össze, különleges szervezőbizottságokat létesített az egyes munkafolyamatok végrehajtására, és országa kincstárát az utolsó fillérig kifosztotta. A meghívott 2500 külföldi vendég fogadására kiürítették és alaposan kitatarozták a szállodákat, panziókat, a főváros, Bangui köztereit hihetetlen alapossággal kitakarították, feldíszítették, egyes épületeket újrafestettek, a koldusokat pedig eltüntették az utcákról. A helyi vendégek számára divatos új öltönyöket készíttetett a leendő császár, a résztvevők öltözetét szigorú szabályok írták elő: az iskolás gyerekek csak fehér, a középtisztviselők matrózkék, a magasabb rangú állami személyek pedig fekete ruházatban jelenhettek meg az eseményen.
Bokassa a vendégek szállítására 60 darab vadonatúj Mercedes-Benz luxusautót rendelt az NSZK-ból, melyeket hajóval Kamerunba szállítottak, majd onnan repülővel érkeztek a tengerparttal nem rendelkező Közép-afrikai Köztársaságba – csupán a légi szállítás díja autónként 5000 dollárra rúgott. A császárt egy Nizzából származó Napóleon korabeli, alaposan felújított és feldíszített hintó szállította a ceremónia helyszínére, melyet nyolc, Belgiumból hozatott fehér ló húzott és egy csapat egyenruhás huszár kísért, utóbbiak szürke spanyol-normann lovak hátán. A huszárok külön erre a célra kiválasztott közép-afrikai katonák voltak, akiket megtanítottak rá, hogyan kell európai stílusban lovagolni.
A brit korona által ihletett császári koronát, a kardot és a jogart egy patinás francia ékszerészműhely készítette 5 millió dollárért, a 2,5 millió dollárba került trónt pedig egy párizsi szobrászművész, Olivier Brice által irányított harmincfős csapat építette meg Normandiában (ők feleltek a hintó felújításáért is). A Bokassa által viselt – Napóleon koronázási öltözetére hajazó – palástot a Lanvin divatház tervezte 72 400 dollárért, míg a császár tizenhárom ruhaszettjéért Pierre Cardin felelt, összesen 145 ezer dollár fejében.
A ceremónia teljes költségvetése nagyjából 25 millió amerikai dollárra (mai árfolyamon kb. 123 millió dollár, vagyis 43 milliárd forint) rúgott, melyet Bokassa az országban termelt nyersgyémánt és nyersurán illegális exportjából fedezett, illetve sajátos gazdasági törvényeinek hála lefoglaltathatta bármelyik uralma alá tartozó polgár vagyonát, és az államvagyont is arra költhette, amire csak szerette volna. A hihetetlen nagyzolással párhuzamosan az ország lakosságának jelentős része szegénységben élt és a napi betevőre is alig tellett nekik, a koronázás pedig tovább növelte a gondokat, szinte teljes államcsődöt okozott Közép-Afrikának.
Az ország népe végül fellázadt az önkény ellen
A császár mellett nyolc gyermeke (a hivatalosan elismert huszonkilencből) és kilenc felesége foglalt helyet az ünnepségen, utóbbiak közül Bokassa kedvencét, Catherine Denguiadét tette meg császárnéjának. A diktátor bánatára a 2500 meghívott külföldi delegált közül csupán 600 jelent meg az ünnepségen, és egyetlen államfő sem, kizárólag diplomaták képviseltették magukat; Bokassa legjobban azt sérelmezte, hogy sem „császártársai”, a japán Hirohito és a perzsa sah, sem Valéry Giscard d'Estaing francia elnök nem jöttek el. A ceremóniát még a Bokassához hasonló véres afrikai diktátorok, az ugandai Idi Amin és a kongói Mobutu is bojkottálták.
Császárként Bokassa a korábbinál is durvább személyi kultuszt hirdetett – Bangui utcáin észak-koreai mintára gyakran a vezér képmását hordozó tömegek vonultak fel –, a lakosság azonban egy idő után megelégelte a mérhetetlen önkényt és a borzalmas gazdasági állapotokat. 1979 szeptemberében diáktüntetések törtek ki a fővárosban, melyek véres forradalommá fejlődtek (a tüntetésekre válaszként Bokassa 100 iskolás gyereket végeztetett ki), és végül a diktátor bukásához vezettek. Alig kétévnyi császári uralkodás után Bokassa elmenekült az országból, megbuktatói pedig kikiáltották az új Közép-afrikai Köztársaságot.
A felsült császár Franciaországba költözött és csak hét évvel később tért vissza szülőhazájába, annak dacára, hogy távollétében halálra ítélték. A bíróság az ítéletet végül életfogytiglani, majd húsz év börtönbüntetésre mérsékelte; a néhai önkényúr végül csak öt évet töltött a rácsok mögött, 1993-ban amnesztiával kiszabadulhatott. Három évre rá, 1996 novemberében hunyt el, 75 évesen.
