Leonardo da Vinci Mona Lisáját csupa megoldásra váró rejtély lengi körül. Ki a portrén szereplő hölgy? Mitől olyan különleges a mosolya? És mindenekelőtt: mi a csudáért nincsen szemöldöke?
A Mona Lisa a reneszánsz és talán a történelem legkiemelkedőbb polihisztora, Leonardo da Vinci leghíresebb műve. A kifürkészhetetlen mosolyú nőt ábrázoló olajfestmény 1503 és 1519 között készült, és ma a párizsi Louvre-ban található. A több mint ötszáz éves alkotás évszázadokra elegendő gondolkodnivalót adott a művészettörténészeknek.
A vélemények még mindig megoszlanak arról, hogy vajon ki is volt Mona Lisa. Egyes vélekedések szerint a portré magát az alkotót ábrázolja női ruhában, mások úgy gondolják, hogy egy rokonát – feleségét, esetleg édesanyját –, de a legelfogadottabb vélekedés szerint a festményen egy tehetős firenzei selyemkereskedő feleségét, két gyermek édesanyját, Lisa Gherardinit láthatjuk.
Ha a Louvre-ban járva a turisták hadán átverekedve magad közel tudsz férkőzni a kiállított képhez (esetleg leleményességed lehetőségeit kiaknázva fellapozol egy művészeti albumot vagy rákeresel az interneten), egy másik kérdés fogalmazódhat meg a fejedben. Nem, nem arra gondolok, hogy mi rejtőzhet Mona Lisa sejtelmes mosolya mögött. Hanem arra, hogy vajon ennek a kedves firenzei hölgynek hová lett a szemöldöke?
A festmény hátterét kutatók ennek a kérdésnek a megválaszolásában sem jutottak dűlőre. Az egyik elképzelés szerint Mona Lisa szemöldökkel a homloka közepén született Da Vinci műtermében, de vagy a maximalista festő – aki többször is korrigálta az arcot – vagy az azóta eltelt idő vasfoga fosztotta meg az asszonyt finom szőrzetétől.
Egy másik elképzelés szerint viszont a megoldás ennél sokkal egyszerűbb: a reneszánsz idején a nők körében elterjedt divat volt, hogy leborotválták a szemöldöküket, Mona Lisa modellje pedig divatkövető fiatal asszony volt.
