Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A viktoriánus író regényei korának olyan releváns problémáival foglalkoztak, mint a társadalmi osztályok közötti különbségek, a szegények helyzete, az egyre iparosodó angol városok. Ó, és a szellemek!
Az éjszakai sötétségbe burkolózott kertre néző szobában a kandalló fénye sötét árnyalakokat fest a falra. Az ingaóra éjfélt üt. Charles felemeli tintafoltos ingujjára hajtott fejét. Elaludt, akárcsak a karosszékben hortyogó felesége, Catherine. Legújabb munkájának kézirata hever előtte a cseresznyefa asztalon. Elakadt. Hiába érinti tolla hegyét újra és újra a szűz papírra, nem találja a szavakat.
Hallja, ahogy Catherine súlya alatt megnyikordul az öreg bútor, ahogy kitaposott házipapucsában mögé csoszog. Az asszony súlyos árnyékot vet az asztalra, ahogy a félbemaradt írásra néz a válla fölött. Abban a pillanatban, mintha csak Catherine súgná a fülébe, egy hang, a saját hangja, diktálni kezd a fejében. Hosszú percekig megállás nélkül körmöl. Miközben a tintába mártja a tollát, hátrafordul, hogy diadalittas mosolyt küldjön felesége felé.
De Catherine nem áll mögötte. A kandalló előtt bóbiskol. Charles mégis érzi a leheletét a tarkóján.
A természetfeletti lény látogatását Charles Dickens talán csak álmodta, talán csak a képzelete játszott vele, de az is lehet, hogy egy újságíró fantáziájának a szüleménye. Mindenesetre a viktoriánus kori Anglia egyik leghíresebb és legsikeresebb írójának a nevét hallva nem esik nehezünkre természetfeletti lényekre asszociálni. Ott van mindjárt a Karácsonyi ének című regénye, amelynek oldalain az uzsorás Ebenezer Scrooge-ot a karácsony előtti három éjszaka három szellem látogatja meg – az elmúlt karácsonyok szelleme, a jelen szelleme és a jövő karácsonyainak szelleme –, hogy szembesítsék szívtelen természetével, és életét új mederbe tereljék.
Egy regény és egy kötetre való szellemhistória még könnyen elhitethetné velünk, hogy Dickens csak a metafora szintjén foglalkozott a sötétben fluoreszkáló és régi házakban bolyongó kísértetekkel, pedig az írót valóban foglalkoztatta a kérdés, hogy halálunk után lelkünk elhagyhatja-e a testünket, és visszajárhat-e az élő rokonokat és barátokat vegzálni.
A szellemek iránti rajongás gyerekként kerítette hatalmába Dickenst. Dajkája (Miss Miss) sokat mesélt neki különös, földöntúli világokról, nem csoda, hogy később maga fogott a kísértethistóriák olvasásába, majd írásába.
Dickens tagja volt az úgynevezett The Gost Club (A Szellemklub) szervezetnek. A közösség 1862-ben, a Cambridge Egyetemen alakult meg, majd Londonba tette át székhelyét, ahol tagjai paranormális jelenségek nyomába eredtek. Az 1860-as években a spiritualizmus virágkorát élte a brit fővárosban: divatba jöttek a kísértetek és a szeánszok. De a Szellemkubot még a közvélemény is ostoba vállalkozásnak tartotta, a London Times pedig köznevetség tárgyává tette őket. Dickens csatlakozásával aztán valamelyest javult a megítélésük.
Szellemek a szekrényben
Mindezek ellenére Dickens sosem hagyott fel a szkepticizmussal. A kísértetek létének gondolatát sosem zárta ki teljesen, de úgy gondolta, hogy a paranormális jelenségek többsége mögött valamilyen ezeket előidéző idegrendszeri vagy érzelmi állapot állhat. A tudományba vetett hite viszont nem állította meg abban, hogy éjszakánként szellemvadászatra induljon.
A Szellemklub első, komoly ügyeként a Davenport testvérek „kísértetszekrényét” vizsgálta meg. Az Angliában turnézó csapat találmánya tulajdonképpen egy hangszerekkel teli doboz volt, amibe a testvérek megkötözve léptek be, rájuk zárták a doboz ajtaját, mire a doboz csodák csodájára zenélni kezdett, pedig a fiúk csuklójára kötött béklyó pedig maradt. A Szellemklub leleplezte a bűvészmutatványt, a Davenport Testvérek pedig valószínűleg elestek a megélhetésüktől.
A szervezet hosszú éveken keresztül buktatott le hasonló természetfeletti jelenségeket, de Dickens 1870-ben bekövetkezett halála egy időre feloszlatta a klubot. Úgy tűnik, az írónak viszont még maradt mondanivalója. Saját halála után öt nappal megjelent egy amerikai szeánszon, hogy tisztázzon néhány részletet utolsó, befejezetlen regénye a The Mystery of Edwin Drood (Edwin Drood rejtélye) körül. A Szellemklub azonban sosem jutott el Amerikába, hogy felgöngyölítse az ügyet.
