Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni szűkös pénzügyi helyzetükben a Svábhegyet választották, Kosztolányi Dezső tanulmányútra indult a Zalába, Harmos Ilona gyerekkora helyszínére tért vissza, Karinthy Frigyes pedig Siófokra esküdött.
Rengeteg körülmény lehet hatással arra, hogy hol töltjük a nyarat vagy azt a néhány napot, amit pihenésre szánunk: a pénzügyi helyzetünk, a szívünk szava, a nosztalgia vagy éppen a szenvedélyünk. Igaz ez a nyugatos írókra és költőkre is, akik valamelyik belföldi úti célt választották a vakációra.
A természet vonzásában
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni a Svábhegyen
Radnóti és felesége, Fanni szívesen töltötték szabadidejüket a Svábhegyen és környékén. Az esküvőjük után egy Pozsonyi úti kis lakásban költöztek össze, itt, a belvárosban teltek szorgos hétköznapjaik: Radnóti írt és a kávéházakat járta író és költő barátaival, Fanni pedig édesapja gyorsíróiskolájában tanított, de hétvégente mindkettejüknek jólesett maguk mögött hagyni a fővárosi nyüzsgést.
A Gyarmati család már az 1910-es évektől a hegyen, a Diana út 16/B alatt bérelt házat kora tavasztól késő őszig. Ez volt a Tündérlak, ahol Radnótiék a ’30-as évek végétől a ’40-es évek végéig sokat vendégeskedtek.
„Az Istenhegy, az istenhegyi kert lett ennek a szerelemnek az otthona, a félelmek között született béke szimbóluma – írta a Tündérlakról Pomogáts Béla irodalomtörténész. – A házat valaha szőlő vette körül [...], a hagyomány szerint Jókai Mór is megfordult falai között. A szőlő később kipusztult, a kertet visszahódította a természet. Bokrok és fák nőttek benne, éppen alkalmas rejteket kínálva annak, aki szeretne elvonulni a baljós események és hírek elől.”
A ház és a kert idilli nyugalma megihlette Radnótit. Az ott töltött napok élményét örökíti meg többek között az Este a kertben, a Szerelmes vers az Istenhegyen és az Istenhegyi kert című verse. „Nézd, fut a rigó, fujd fel a tollát, / gyere le szellő, / már hajlik az ág, / fut a béke is, zizzen az ujság, / gyere le szellő, / dagadj viharrá, / lépj rá a lombra, szakadja le alá” – idézte meg a Lomb alatt című versében Gyarmatiék kertjének nyugalmát és a háború árnyékát.
Radnóti és Fanni szívesen kirándultak a barátaikkal a Normafán: télen a sípályákat, nyáron pedig a túraútvonalakat vették célba. Fanni gyakran írt naplójában ezekről az élményekről.
Rendhagyó expedíció
Kosztolányi Dezső Zalában
Kosztolányi nyaranta szívesen fordult meg a Dunakanyarban barátjával, Karinthy Frigyessel, akivel együtt keresték fel az ott élő Babits Mihályt, élete vége felé pedig egy visegrádi üdülőben töltődött fel. De számára a nyaralás nem mindig jelentett egyet a gondtalan semmittevéssel.
Zala nem volt számára ismeretlen terep. Házasságuk előtt a környéken fellépő színésznő, Harmos Ilona után szökött a fővárosból, aki előadása után szívesen töltött a költővel egy lopott éjszakát. „Dide meglátogat és én az ablakon ugrok ki hozzá, éjjel, suttyomban. Balatonfüredről Keszthelyre megy a társulat. Desiré utánam jön” – írta Ilona visszaemlékezéseiben.
Húsz évvel később már mint férj és feleség tértek vissza, de sokkal kevésbé romantikus céllal: Kosztolányit a göcseji nyelvjárás izgalmai vonzották. „Zala megye e déli szögében a kevertelen magyarság még úgy beszél, mint a honfoglalók beszélhettek” – vélte. A nyelvjárás annyira elvarázsolta, akár a régészt egy mamutlelet.
A tanulmányútra nemcsak Ilona, hanem barátja, a humorista és író Nagy Endre is vele tartott. A környéket Keszthely országgyűlési képviselője, Reischl Richárd autójával járták körbe, hogy megspórolják a vonatozással töltött időt.
„Expedíciónk d. e. 11 órakor indult közép-európai időszámítás szerint. Fegyvereket, konzerveket nem vittünk magunkkal. Csak Kosztolányinál volt egy nyelvtörténelmi szótár és az én óraláncomon egy iránytű” – írta a kevés veszélyt, ámbár annál több felfedeznivalót tartogató kirándulásukról Nagy Endre.
Nosztalgiázás a gyerekkor helyszínén
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona Gödöllőn
Harmos Ilona karrierje színésznőként indult, a Vígszínházban dolgozott, amikor megismerte jövendőbelijét, Kosztolányi Dezsőt, mellette viszont íróként is kipróbálta magát. Novellái jelentek meg a Nyugatban és a Szép Szóban, színműveket fordított, később pedig megírta férje és férje legjobb barátjának, Karinthy Frigyesnek az életrajzát is.
Ilona gyerekkora nagy részét Gödöllőn, a Gizella út (ma Isaszegi út) 84. szám alatt, tíz testvére mellett töltötte. Bár falusias körülmények között éltek, a királyi család jelenléte mindennapjaik részévé vált. Néha látták, ahogy Erzsébet királyné hintójával elhaladt a házuk előtt.
Gödöllő a nyarak színtere volt. Mihelyst hűvösebbre fordult az idő, Ilonáék családja (papa, mama és 11 gyerek) visszaköltözött a fővárosba, és amint megérkezett a tavasz, indultak Gödöllőre. A hosszú parasztházban öt szoba sorakozott egy vörös téglás, vadszőlővel befuttatott folyosó mentén, előtte jegenyék álltak, a hátsó kertben krumpli nőtt, csirkék kotkodácsoltak, disznók dagonyáztak, kerekes kút, fáskamra, kút állt, a verandán a család és a fővárosból érkezett barátok gyűltek össze hétvégente.
„Ez a lakásunk nem olyan szép, mint a pesti lakás, csak szedett-vedett bútorok vannak benne, puhafa ágyak, puhafa szekrények s egy régi, fekete kredenc az első szobában, az ágyakban szalmazsák van, a szalmazsákba diófalevelet dugnak a bolhák ellen” – emlékezett vissza a házra Ilona Burokban születtem című önéletrajzi írásában.
Ilona tizenöt éves volt, amikor meghalt az édesapja, és rossz anyagi helyzetük miatt el kellett adniuk a gödöllői házat és a hozzá tartozó földeket, de a nyarakat azután is itt töltötték: kibérelték egykori otthonukat.
A jól bevált Aranypart
Karinthy Frigyes Siófokon
Karinthy Frigyes Siófok visszajáró vendége volt. Volt, hogy a barátaival időzött a Balaton déli partján, máskor a családjával nyaralt a Batthyány utcai Vitéz panzióban. Azután is ide vonult vissza, hogy elvesztette első feleségét, Judik Etelt. Napjai hedonista programok sorozatával teltek: miután megebédelt a Hozbor vendéglőben, kártyázott, esténként kaszinózott.
Kosztolányihoz hasonlóan ő sem állhatta meg, hogy a nyaralása alatt munkával ne foglalkozzon: előfordult, hogy bejárta a déli part üdülőhelyeit, és felolvasóesteket tartott. Állítólag Siófok volt annak az anekdotának a helyszíne is, amelyben a Kosztolányi által felbérelt gyerekek Karinthyhoz szaladtak, és sorra kérték tőle az autogramokat, amikor pedig az író megkérdezte, minek nekik ennyi, azt felelték, ötven Karinthyért kapnak egy Kosztolányit.
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona, az író később életrajzírója így emlékezett a Balatonon töltött nyarakra: „Voltak viharosabb és csöndesebb napok, a Balaton váltakozó hullámverésének a példájára. Egy ilyen viharos napon történt, hogy Frici, égő cigarettájával, jó darabon kiégette a paplanát, Aranka egy csomó tányért a földhöz vágott, a Karinthy-csemeték pedig, Tomival az élükön, valamennyi szobából kihordták a párnákat, s oly erővel dobálták egymás fejéhez, hogy két párna kiszakadt s a bennük levő toll behavazta az egész udvart, beszállt a nyitott ablakokon keresztül a szobákba. A termetes Vitézné csípőre tett kézzel, fejcsóválva megállt a konyha ajtajában és szelíd szemrehányással, orrhangján csak ennyit dünnyögött: – Íme, a Karinthy dinasztia.”
A Vitéz panzió nem mindennapi drámák helyszíne is volt. Itt történt, hogy Karinthy felesége, miután egy fiatal udvarlója nem ment vele a strandra, kivetette magát az ablakon – de szerencsére túlélte. Az eset, ami nem vette el a család kedvét attól, hogy a következő nyarakat is Siófokon töltsék.
Az írót Siófokon lelte a halál 1938-ban. Koponyaműtéte után lábadozott, a tragédiára mégsem utalt semmi. Augusztus 28-án Rejtő Jenő érkezett hozzá látogatóba, 29-ét pedig idősebb fiával, Gáborral töltötte, de még aznap agyvérzést kapott és meghalt.
