Vannak emberek, akik hiába határozzák el, hogy megjavulnak, soha nem sikerül nekik. Ilyen ember volt Krúdy Gyula, aki akármennyire is vágyott harmonikus házasságra, valami mindig megakadályozta abban, hogy kiteljesedhessen szerető férjként és apaként. Például az ital, a kártya és a lóverseny.
Krúdy Gyula élete sokkal inkább szerelmi botrányaitól, mintsem a magánéletében elért sikereitől volt hangos. Számos maga mögött hagyott szerető után úgy érezte, rátalált a boldogságra, amikor megszöktette aktuális barátnője kiskorú lányát, Zsuzsát. Az író előéletét ismerve környezetük nem jósolt sok jót kettejüknek, pedig Krúdy becsületére legyen mondva, volt idő, amikor úgy tűnt, lehet belőle tisztességes férj. Első házassága például majdnem sikerült.
Boldogan éltek, amíg...
A 19 éves Krúdy mindennél jobban vágyott a főváros nyüzsgő forgatagára és végtelen lehetőségeire. Olyannyira, hogy megígérte édesapjának, beiratkozik a jogi egyetemre. A tandíjra szánt pénzt azonban gyorsan elverte, és szerkesztőségekben keresett magának állást. Novelláit az Egyetértés című lapnak küldte el, ahol a szerkesztő a 28 éves Spiegler Arabellát bízta meg az értékelésükkel. A lány neve nem volt ismeretlen Krúdy számára, Satanella néven írt tárcáit még Nyíregyházán olvasta. Szimpátiájuk látatlanban is kölcsönös volt, az író novellái ugyanis mindig megjelentek.
Aztán egy nap a bankóhamisítás miatt börtönt járt Benedek Aladár mesélt Krúdynak az Aurora-körről, ami fiatal tehetségeket karolt fel. Itt találkozott először Bellával, akinek az arcát már ismerte egy Váci utcai kirakatban lógó fényképről. A lány jómódú zsidó családból származott, művelt és csinos volt, de ennyi idősen már nem számított jó partinak. Gyula ellenben szegény volt, viszont tehetséges, és szerették a fiatal nők. Egy barátja szerint „mindenkinél egy fejjel magasabb volt, csupa csont és izom, dióbarna szemében fájdalmas bágyadtság borongott. Ruházata a kávéházi bohém és a vidéki gavallér különös keveréke: széles karbonári kalapot hordott, és magas gallérjára lengő fekete máslit kötött”.
Krúdy és Bella hamar egymásba szerettek, első találkozásuk után két hónappal már jegyben jártak, de az esküvőre még két évet várniuk kellett, ugyanis Krúdy apja nem egyezett bele a frigybe. Úgy gondolta, fia végleg elzüllik egy írónő oldalán. A szerelmesek ezért megvárták, hogy a fiú elérje a nagykorúságot, és 1899. december 27-én összeházasodtak. Belláék családjához költöztek, és az apa anyagi támogatása segítségével éltek.
Krúdy egyre népszerűbb íróvá vált, és ebben a felesége keze is benne volt. A víg ember bús meséi című novellagyűjteményről Bella magasztaló kritikát írt, majd letette a tollat, és életét családjának szentelte. Az esküvő után kilenc hónappal megszületett ifjabb Krúdy Gyula, majd Ilona, Mária és a csecsemőként meghalt Veronika.
Házasság második nekifutásra
Hamarosan kiderült, hogy a házaséletet nem Krúdynak találták ki. Bár jól keresett, pénzét kártyára, lóversenyre és italozásra költötte. Néha mégis megszólalt a lelkiismerete, amiről feleségének küldött üzenetei tanúskodnak. „Kedves Bella – bocsáss meg, hogy nem mentem hozzád – dolgoztam. Hogy vagy? Válaszolj! Csókol, Gyula” – írta egy kávéházi levélpapírra, amihez 30 koronát mellékelt. Máskor kártyanyereményéből küldött haza „parfőmre”. A század második évtizedében már külön éltek, Krúdy a Royal szállóban vagy egy bordélyházban töltötte az éjszakáit, Bella pedig szerkesztőségek előszobáiban várt a pénzre, amiből a gyerekeit tartotta el.
Szeretők jöttek és szeretők mentek Krúdy életében, de a válás gondolata addig nem merült fel, amíg a férfi meg nem szöktette aktuális szeretője kiskorú lányát, Zsuzsát. A válóper évekig tartott, és mire vége szakadt, megszületett Zsuzsa babája is.
Bella tanítónői állást vállalt, és később rendeződött a kapcsolata volt férjével. Temetésén összeveszett az új feleséggel, magát tekintette ugyanis a hivatalos özvegynek. Később öngyilkosságot kísérelt meg, de túlélte, ahogyan a zsidótörvényeket és a háborút is. Végül újraházasodott, és 81 éves korában halt meg.
