Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Portugália legszebb épületei közé tartozik a Mafra-palota és a hozzá tartozó könyvtár. Nem csak építészete, történelme vagy kuriózumnak számító kötetei miatt érdekes a hely: védelméről denevérek gondoskodnak.
A Mafra-palota Lisszabontól alig harminc kilométerre található, és már a keletkezése is érdekes. 1717-ben járunk: ez volt az év, amikor elkezdték építeni, mégpedig azért, mert a regnáló király, V. – ismertebb nevén Nagylelkű – János fogadalmat tett. Úgy rendelkezett, hogy amikor felesége fiút szül majd neki, ő ennek örömére kolostort építtet. Ausztriai Mária teljesítette is a kötelességét: már 1712-ben életet adott egy fiúnak, de a baba hamar elhunyt. 1714-ben újra fiút szült, Józsefet, aki már elég életerős volt a kiteljesedő apai örömhöz. A kolostor, amely végül négy részből álló palota lett, József hároméves korában elkezdett épülni. Nem kevesebb mint 1000 szoba és 300 cella állt Frederico Ludovice terveiben, és mindet meg is építették. Az pedig magától értetődő, hogy egy rendes palotába, pláne ha kolostor is, grandiózus könyvtár kell – így született meg a híres bibliotéka, ami a mai napig ámulatba ejti a látogatókat.
Minőségi anyagok, tiszta szépség
Az 1755-ben befejezett könyvtár láthatóan dédelgetett helyet foglalt el az uralkodó és a tervezést átvevő Manuel Caetano de Sousa szívében is. Ez az egyik legrészletesebben kidolgozott, legszebb része a kastélynak. Kilencven méter hosszan terül el, miközben majdnem tíz méter széles, és ennél is több, 13 méter magas. Az alakja keresztet formáz, a padlót fehér, szürke és rózsaszín márványból rakták ki, a könyvespolcok minőségi fából készültek.
Szükség is van a minőségre, hiszen majdnem negyvenezer kötet súlya nyomja őket, amelyek a 14–19. század legismertebb, bőrkötésű, aranyozott dombornyomású műveit jelentik. Mindegyiknek saját borítót csináltattak a helyi könyvkötő műhelyben, így egységes a kinézetük. A könyvek értéke szinte felbecsülhetetlen. Ki tudná beárazni a Nürnbergi krónikát, a háromnyelvű, 1514-ből származó Bibliát, Luís de Camões portugál költő 1572-ben kiadott Os Lusíadas-kötetének első kiadását, vagy az első modern atlaszt, az 1595-ös Theatrum Orbis Terrarumot Orteliustól? Ezeket maximum csodálni lehet, legalábbis egyszerű turistaként. A könyvek némelyikének még csak a közelébe is alig mehetünk, annyira vigyáznak rájuk. Nemcsak a könyvtárosok és a biztonsági őrök, de egy egész kolóniányi denevér is.
Miért pont denevérek?
Ha több száz éves köteteket őrzünk, egész rendszerre van szükség a védelmükhöz. Nem mindegy, milyen a fény, a hőmérséklet és a relatív páratartalom, de ez még nem elég: a rágcsálókat, rovarokat is távol kell tartanunk. Minden nagyobb könyvtár kidolgozta erre a saját stratégiáját különböző vegyszerek alkalmazásával, de a portugálok valami mást eszeltek ki. A Marfa-palotában és a Coimbrai Egyetemi Könyvtárban is apró, pár centiméteres denevéreket alkalmaznak, már több száz éve. A kis bőregerek nappal jó denevérhez méltón elbújva alszanak valahol, ahol az átlagember szinte észre sem veszi őket, a sötéttel együtt azonban megelevenednek, és bejárják a könyvtárat.
Ami a könyveknek ártalmas, az pont megfelel a denevéreknek vacsorára, úgyhogy szorgalmasan össze is szedik az összes olyan lényt – ezüstös pikkelykét, könyvtetvet, kopogóbogarat, könyvskorpiót –, ami utat rágna magának a papírlapok között. Cserébe persze ott marad a denevérek ürüléke, ami elcsúfítja a polcokat vagy a padlót, de a könyvtár dolgozói erre is találtak megoldást. Amit lehet, azt letakarnak, minden mást pedig reggel kitakarítanak. Az ott dolgozók szerint száraz napokon késő délután is lehet hallani, ahogy a kis állatok csipogva-zümmögve kommunikálnak egymással.
Ha látogatóba mennénk
A könyvtár látogatásakor nem kell denevérektől tartanunk, hiszen mire a palota kinyit, élő őrei már javában alszanak. Azt azonban nem árt tudni, hogy átlagturistaként tényleg csak messziről csodálhatjuk a könyveket, és ekkor is érdemes előre időpontot foglaltatni. Azok a kutatók, történészek és tudósok persze, akik erre engedélyt kaptak, közelebbről is tanulmányozhatják a köteteket.
A hazai könyveket leginkább a penész fenyegeti
Érdi Marianne, az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló és Kötészeti Osztályának vezetője arról mesélt, milyen veszély fenyegeti még a régi könyveket, és hogyan lehet denevérek nélkül is védekezni ellenük.
„A denevérek effajta alkalmazása azért érdekes, mert minden jelenlegi állományvédelmi szabálynak ellentmond. Egy barokk könyvtárról van szó, ahol az ott őrzött régi, értékes könyvekre szigorú szabályok vonatkoznak. Nagyon fontos, hogy ne érje a könyveket erős fény, az UV-sugárzás ugyanis elősegíti a szerves anyagok öregedését, lebomlását, márpedig a könyvek zömében szerves anyagból állnak. Emellett figyelni kell a hőmérsékletre és a megfelelő páratartalomra, a pormentes környezetre is. Az éves konzerváló kezelések során pont ezt a port távolítják el az esetleg szabadon álló könyvekről. Ez azért fontos, mert a por gyakorlatilag kémiai, biológiai bomba: szárít, koptat, tapad, megköti a káros anyagokat, és olyan lebomlási folyamatokat katalizálhat, amelyek kárt tesznek a könyvekben, ráadásul apró rovarok élőhelyeként, táplálékaként is funkcionálhat. A levegőben lebegő szilárd és folyékony anyagok, aeroszolok ellen csak aktív klímarendszerrel, szűrőkkel lehet védekezni. Éppen ezért tartom aggályosnak a denevérek okozta guanós szennyeződést. Még ha naponta össze is söprik, a levegőben szálló apró részecskéket nem lehet így kiszűrni. Az állatok és az állományvédelem két külön dolog.
Ráadásul a legtöbb rovar, ami a könyveket tönkreteheti, nem repül. Zömük kívülről, a porral vagy egy felelőtlenül nyitva hagyott ablakon keresztül kerül be a könyvtárakba. A restaurálásra váró régi könyvek között többször találunk lárvákat, halott, szétnyomódott rovarokat. Előfordul az is, hogy nem régi, hanem friss fertőzést fedezünk fel, azaz az állatok még élnek. Ekkor a könyvet karanténba helyezzük, rovarász szakemberrel konzultálunk, aztán kiválasztjuk azt a megfelelő módszert az eltávolítására, ami a könyvet felépítő anyagokban nem tesz kárt.
Mi leginkább a penészfertőzéssel hadakozunk. Nedvesség bárhonnan bekerülhet, akár a falban futó vízvezetékből is egy csőtörés esetén. Ráadásul sokan a könyvtárakat, levéltárakat vagy akár céges irattárakat az alagsorba vagy pincébe helyezik el. Nem gondolnak bele, hogy az utóbbi években gyakorivá váló özönvízszerű esőzések milyen károkat okozhatnak. Amennyiben víz éri a könyveket, iratokat, fényképeket, akkor 48 óra van arra, hogy a mentésről intézkedjenek, különben menthetetlenül felüti a fejét a penész. A legtöbb esetben ez a gyors segítségkérés elmarad, egy-két hónap elteltével veszik csak észre, hogy kivirágoztak a dokumentumok. A penészgombák enzimeket termelnek, amik segítenek lebontani a cellulózt, így a papír a károsodott területeken meggyengül, foltos lesz, a lapok összetapadnak. Ennyi idő elteltével az állomány fele már akár menthetetlenné is válhat.”
