A Staropramen szeptember 12-én ünnepelte 150. születésnapját, melynek örömére nagy bulit csaptak a sörfőzde udvarán. Az eseményre több mint 1300 vendég érkezett a világ minden tájáról, akik természetesen nem maradtak szomjasak: a márka söreit azokkal harmonizáló ételekkel együtt lehetett végigkóstolni a helyszínen. Az este egyik fénypontja a Nile Rodgers & Chic élő koncertje volt. 

A sörgyár Prága szívében, a Smíchov negyedben található, ahol ódon épületekben, de a legmodernebb technológiával készülnek a sörök. 

Ugyanezen a helyen, 1869-ben, egy maroknyi cseh kisiparos, kereskedő és tisztviselő írta alá ennek az ízig-vérig cseh sörfőzdének az alapító okiratát.

A gyár manapság már évente 3 millió hektoliter sört termel, amelyet a világ 38 országába exportálnak. Igen, jól sejted. Azok a hatalmas tartályok is mind sörrel vannak tele. 

A gyárban David Mathouchanh, a Staropramen egyik sörfőzőmestere kalauzolt körbe minket, akiről nem túlzás azt állítani, hogy a kisujjában van a sörfőzés. Le sem tagadhatná, hogy mennyire szereti, amit csinál. 

A csehek természetesen nagyon büszkék a sörükre, amit egy kicsit máshogy csinálnak, mint a világ többi részén. A folyamat a cefrézéssel indul, aminek az a lényege, hogy a malátát ledarálják és vízzel elegyítik, majd megvárják, amíg az üstben eléri a kívánt hőfokot. A csavar ott van a dologban, hogy a sörlé harmadát elveszik, felforralják és visszadják a cefrébe. A tradícionális módszer alapján ezt a lépést háromszor ismétlik meg. 

A forró sörlevet ezután lehűtik, majd beleteszik az élesztőt, melynek hatására végbemegy az erjedés. 

Az így kapott levet fickósörnek nevezzük, ami ebben a formában még eléggé nyers, ezért az utolsó fázisban szükség van az úgynevezett ászokolásra (utóerjedésre) is. Innentől kezdve néhány hét alatt érik be a sör. 

A bejárás során lehetőségünk nyílt, hogy közvetlenül a vezetékről csapolva kóstoljuk meg a még szűretlen nedűt. Naná, hogy éltünk vele! Bár egy kicsit zavaros, tényleg friss és zamatos az íze. 

A gyártás a szűréssel, a pasztőrizálással, palackozással és csomagolással zárul. 

David Mathouchanh itt azt a speciális, mélyből bányászott anyagot mutatja, melynek segítségével a szűrést végzik. 

Tiszta sci-fi, nem? A kis nyíláson keresztül megcsodálható, hogy mi történik a gép belsejében. 

Miközben a futószalagon robogó sörösdobozakat nézegeted, szeretnénk megnyugtatni, hogy a licensz alapján gyártott itthoni Staropramen ugyanolyan, mint a cseh változat. 

Legalábbis Szilva János, a Borsodi Sörgyár gyárigazgatója szerint, aki kérdésünkre városi legendának nevezte, hogy a licenszelt sörnek más lenne az íze. Mint mondta, a receptúra teljesen azonos, ezért legfeljebb árnyalatnyi különbségek fordulhatnak elő – ami egy gyáron belül készített két sorozaton belül is megfigyelhető –, de egy átlagfogyasztó biztosan nem veszi észre. Ja, és ennek semmi köze az alapanyagul szolgáló vízhez. 

Apropó, ha már itt tartunk, a cseh gyárban nemcsak az ötféle termékből álló Staropramen palettát gyártják, hanem például Miller, Stella Artois, Borsodi és Rákóczi söröket is készítenek. A képen látható „hazai” kupacba kifelé menet botlottunk bele. 

Nem túlzás azt állítani, hogy az üzemben hegyekben állnak a szomjas szájakra váró sörök. Ezzel a sörkedvelők számára kedves csendélettel búcsúzunk!