Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mariska „aranyszín hajzuhataggal végigkerékpározik egy szendergő világon (korszakon?), amely mintha ablakszemek, zárt spaletták mögött fuldoklana vagy leskelődne” – írja Dániel Ferenc az 1988-as Filmvilágban. Magda Vásáryová a valóságban sem más, valódi megtestesült Mariska, az a mosolygós, derűs nő, aki minden egyes mozdulatával színt hoz az életbe – ahogy a Sörgyári capriccióban is láttuk. A színésznőt a szeptember 4–11-ig tartó 3. Budapesti Klasszikus Film Maraton alkalmából kérdeztük.
A Sörgyári capriccio egyfajta hidat is képez a generációk közt. Mit gondol, miért működik ennyire jól?
Hrabal nagyon vicces fickó volt, jól ismertem. A humorérzéke és ahogy az életről írt, nagyon közel áll a közép-európaiakhoz. Intelligens és választékos humora volt, és Jirka (Jiří Menzel, a film rendezője – a szerk.) képes volt mindezt lefordítani a film nyelvére. Nekem küzdelmes munka volt, mert abban az időben drámákban játszottam, és úgy kellett bemutatnom Magdát, hogy a közönség elfogadjon, és lássa, hogy otthonosan mozgok ebben a műfajban is. De attól kezdve egyre gyakrabban játszottam vígjátékokban.
Vágyott is rá, hogy vígjátékban játsszon, vagy csak úgy volt vele, hogy egy újabb terület, amit kipróbálhat?
Kifinomult vígjátéki szerepre vágytam, igen. És az sokkal nehezebb.
Gondolom, az is csábító volt, hogy Menzellel dolgozhatott együtt, aki akkoriban már elég híres volt.
Jirka ismert volt, de a kommunista rezsim nem igazán kedvelte, ezt nem szabad elfelejteni. Voltak más, a párthoz közel álló rendezők, akik a csúcson lehettek abban az időben. Jirka több munkája évekig be volt tiltva.
Mit szeretett a legjobban Mariska karakterében?
Nem tudom, nem szoktam így gondolni a szerepre. Inkább a rendezővel való együttműködés az, ami fontos, ezért próbáltam inkább Jirka szemén keresztül látni. Én a valóságban is mindig mosolygok, sokat eszem és így tovább. (nevet) Az előtte levő drámai szerepekkel ellentétben Mariska tényleg az én karakterem.
...ami aztán meghozta az örök hírnevet.
Igaz, bár a filmes világban a Marketa Lazarová címszerepével már elég ismert voltam. 1980-ban San Franciscóban a Filmintézet épületében jártam, és a falon hatalmas fotók lógtak rólam. Én meglepődtem, ők pedig csak azt mondták: „Azért van kint, mert azt gondoljuk, hogy ez a valaha készült egyik legjobb történelmi film”. De ebben az időben a kommunista Csehszlovákiában a Marketa Lazarová dobozban volt, gyakorlatilag elfeledve. Aztán 1992-ben restaurálták a kópiát, és a közönség akkor megismerhette. Valóban, a Sörgyári capriccio is nagyon híres, de valójában csak itt, Közép-Európában igazán. Bizonyára azért, mert mi tudjuk teljes egészében átérezni ezt a különleges humort.
Tapasztalja ezt a stílust az utóbbi idők vígjátékában, vagy ez már a múlté?
A cseh humor számos szerző sajátja, és bár nem vagyok túl jártas ebben, nem hiszem, hogy ez a fajta komédia még mindig létezik, különösen a filmiparban. De nem biztos, hogy ez baj. Ez egy kultúra, amit nem lehet manipulálni.
Egy magyar filmesztéta így fogalmazott: „Rajongok Menzel szerénységéért. Soha nem történik a filmjeiben szinte semmi, és mégis megtörténik bennük minden.” A Sörgyári capriccio egyszerű közeget mutat be, ami nagyon különbözik a mai világunktól. Gondolja, hogy hiányzik ez az egyszerűség az életünkből?
A film arról szól, hogy idővel minden változik, és mi jelenleg többszörösen ilyen kort élünk. Nagy változások jönnek, nemcsak a politikában, hanem a kultúrában is. A mostani generáció álmai és vágyai teljesen mások, mint a mieink voltak. Mi még úgy éltünk, hogy a legtöbb elképzelésünknek gátat szabott a vasfüggöny, de ma már másképp van: nyitott a világ, létezik az érzés, hogy minden lehetséges. Az én álmaim megálltak a határon 40 éven keresztül. Most pedig újra rengeteg változás közeleg, itt van a brexit, és így tovább. A Sörgyári capriccio pedig a változásról szól: Mariska levágja a haját, és mindenki elborzad. Mégis levágja, mert új élet kezdődik. Nekünk is néha le kell vágni a hajunkat. Én legutóbb nyár elején tettem, mert tudtam, hogy új időszak kezdődik az életemben. (nevet)
Mégis, abban az időben egy apró változás is sokkal nagyobbat szólt, mint most, amikor szinte percről percre minden más lesz körülöttünk.
Sokan félnek emiatt, de azt mondom a fiatal generációnak, hogy ne féljenek, beszéljenek a szüleikkel, nagyszüleikkel, akiknek a felelőssége a fiatal korosztály felkészítése a változásokra, hogy boldogok lehessenek, és készen álljanak arra, hogy a világ folyamatosan alakul. A fiataloknak részt kell vállalniuk a munkában, el kell menniük szavazni, ébereknek lenniük az ország és az unió ügyeivel kapcsolatban. Pengeélen táncolunk.
Úgy érti, hogy valami nagy dolog közeleg?
Közép-Európa megsínylette azt, hogy évtizedekig elnyomás alatt volt. Hitler, a Szovjetunió, ezek nehéz idők voltak. 40 évig éltem a kommunista rendszerben, és megtapasztaltam, milyen. Éppen ezért kell nyitott szemmel járnunk, méghozzá nagyon óvatosan. Mert vannak gondolatok, amelyek nagyon népszerűek, de újra összeroppanthatják az álmainkat. Ezért kell résen lennünk.
Hányszor látta a Sörgyári capricciót?
Csak egyszer. Minek nézzem meg a filmjeimet? Látom magam minden reggel a tükörben. Elég az. (nevet)
